Tegnap este kezdődött az idegbajom. A semmi közepéből rámtört az orrfújás, tüsszögés. Remek, gondoltam, most kapok el valami szart. Ennek ellenére viszonylag jó éjszakám volt, csak kétszer ébredtem fel és reggel fél 11-ig hánykolódtam az ágyban. A náthát úgy tűnik kialudtam, de azért egy oscillo-t rátoltam a bizti kedvéért. Le kellett mennem a boltba kajáért, úgyhogy ittam egy hatalmas bögre kakaót (gondoltam később reggelizek), betettem egy adag ruhát a mosógépbe, elindítottam a mosógépet, erre elment az áram. Életemet kockáztatva felmásztam egy konyhaszékre és megpiszkáltam a biztosítékokat, de egyik sem volt lecsapva. Hmm. Biztos mindenhol áramszünet és semmi köze a mosógéphez. Na, persze. Boltot megjártam (kórházi csomagba vásárlandó tételek csökkentek kettővel), kiderült, hogy nálunk van a hiba és kiderült, hogy van még egy biztosíték, külön a többitől, az természetesen lecsapva. Felnyomtam, áram visszajött. Újra elindítottam a mosógépet, újra lecsapta. Én újra fel. Gyanút fogtam. Közben bekószáltam a nappaliba, ahol láttam, hogy a számítógép kínlódik a rendszer felállításával - nem ment neki. (A hirtelen áramleállás nem esett jól neki) Több restart és áramtalanítás után valahogy felállt végre, de most meg a klaviatúra nem működött...Miután odáig fajultak a dolgok, hogy belemásztam a vezérlőpultba és mindenféle hardvertelpítő programokba - gondoltam hősködök egy kicsit-, hogy elég gyorsan kudarcot valljak, felhívtam telefonos számítógép-para megoldó emberünket, aki közölte, hogy örüljek neki, hogy csak a klaviatúra (pontosabban az usb portok) szartak be. Nemsokára az egér sem működött, úgyhogy kezdtem pánikolni, hogy elvész megint minden a gépről, vihetjük be a szervízbe, hetekig nem lesz gép, stb, stb. Ide-oda húzgáltam, csatlakoztattam, tépkedtem, rángattam mindent, mint egy idióta és szövögettem a különböző terveket, hogy kit és hogyan fogok felelőssé tenni ezért a tragédiáért. Szerettem volna egy bűnbakot találni. Közben mosógép és/vagy villanyszerelőt kellett kerítenünk, kb 5 percenként hívtuk egymást Győzővel valamiért, én már kezdtem elveszíteni a józan eszemet. Jaaaa, majd' elfelejtettem: mindeközben húst kellett klopfolnom, paníroznom, rizst főznöm. Igazi háziasszony, igazi háztartási katasztrófákkal, mi... ? A számítógép nélkül töltött percek számával egyenes arányban nőtt a vérnyomásom és a méhkontrakcióim száma is. Ha van valami, amit nem tudok elviselni, az az, amikor elromlik a számítógép. Kb két óra meddő küzdelem után, dühödten felhívtam a upc-t, hogy mondják meg azonnal, hogy tudom a laptopra rátenni a netet. Na, ez legalább elég hamar sikerült. Végre lecsillapodtam annyira, hogy eszembe jutott, hogy ennem kéne valamit (kb 14.00 körül). Persze elégedetlen vagyok, mert én a gépet szeretem és hirtelen csak olyan dolog jut eszembe, amit a laptopon nem tudok megcsinálni (és hirtelen mosási kényszerem is van...), de mint nemrég megtudtam ezekre még jó pár napot várnom kell, mert persze mégiscsak megy szervízbe, nem ússzuk meg. Grrrrrrrr!!!!! A mosgépszerelő holnap jön, remélem minimum százezerért kell majd új alkatrészt vennünk, amelyeknek remélem több hét a beszerzési ideje. A mai nap egyetlen sikere a rántott husi, rizibizivel, tejfölös ubisalival.
Még csak kilenc óra van, fiatal az idő, valami még elromolhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?