Pannibaba

Ma délelőtt végre megérkezett az sms, amire két hete várok!!!! Megszületett Pannika!! 54 cm, 3950 gramm (nem semmi...), baba is mama is jól vannak. Ha ez lehetséges, én már izgatottabb voltam, mint a szülei....Keddre volt kiírva a kolléganőm, szerdán kellett befeküdnie szegénynek a kórházba, úgy volt, hogy holnap indítják be a szülést, ha addig magától nem történne semmi. Szegény kolléganőmet majd' mindennap zaklattam, hogy mi van már, tud-e már valamit, van-e már valami fejlemény. Szegényke, olyan fáradt volt már a hangja, nagyon-nagyon várta már ezt a pillanatot, én meg úgy sajnáltam! Benn a kórházban, látogatási tilalom, várakozás, türelmetlenség, vánszorgó idő. Mindenesetre eljött az ő napjuk is!! :)) Sajnos bővebb részleteket még nem tudok, de rettenetesen kíváncsi vagyok, meg izgulok még mindig értük, hogy minden rendben volt-e, mennyire szenvedtek, hogy zajlott az egész, mindent tudni szeretnék. Hát hiába, ő az első ismerősöm, akinek végigkísértem a terhességét. Arról csak zárójelben teszek említést, hogy sírtam vagy öt percig a hír hallatán és most is kb olyan izgatott vagyok, mintha a mi gyerekünk született volna meg... Na, de most már tényleg én következem...Nincs kit "tolnom" tovább magam előtt....áááááááááááá!!!