Először semmi kommentárt nem akartam írni, de azt muszáj hozzátennem, hogy nagyszüleim háza nem így néz ki, nem a nappaliban tartják a hűtőt, nem betonnal javítják a parketta hibáit, nem hiszik, hogy egy rongyszőnyeg darab esztétikusan mutat, hanem egy felújítás kellős közepén telepedtünk ma rájuk, jó???
2010. szeptember 25., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ilyen dédszülőknél felőlem tyúkketrec is lehetne a nappaliban!Puszi:K.
VálaszTörlésKéész cukik!! Nagymamád azért az elején még kinézetta kamerába, de a nagypapád egy natural:))
VálaszTörlésA munkálatok meg, látom, haladnak ezerrel. Hajrá!!!!
:))))))))) Legjobb amikor mamád rendre utasítja a vonatot :)
VálaszTörlésNagyon irigy vagyok a dédszülőkre!!!
VálaszTörlésBobó írtó drága, ahogy azért picit megilletődve /legalábbis szerintem/ üldögél a dédnagyi ölében, és lenyűgözve figyel.
Ráadásul munkálatok folynak, és még ilyenkor is ennyi szeretettel játszanak Bobóval...nem semmi! :-)
Nagymamám elég nagy rendreutasító ;) de szerintem nem tudták, hogy videózom őket, illetve az elején biztosan nem, mert nagypapám folyton mosolygott, várta h fotózzam :))
VálaszTörlésAndrea, Bobó eleinte moccanni sem mert, ott viaskodott a kis agya, láttam rajta: egyfelől too much intimacy a dédszülőkkel, másfelől viszont imádja ezt a daloskönyvet. Amit azért is pateroltam ki Ligetre, mert én végig nem éneklem neki naponta 100x...