Gazdag szegények

Fürdés közben róttuk a szokásos kérdez-felelek köreinket. Ezúttal annak apropóján, hogy két hajósfigurával szórakozott, az egyiket Zsuzsa Nagyinak, a másikat Ákos Papinak nevezte el.  A két figura csókolózott. Már itt is melegség költözött a szívembe. Innen továbbhaladtunk, kérdezgetett, beszélgettünk, kik a nagymamái, ki a nagypapája, ki a dédnagypapája, kik a dédnagymamái. Megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e Öreganyára és Öregapára, erre összevonta az okos kis szemöldökét, gondolkodott legalább egy percig. Ha akartam sem tudtam volna megszólalni, épphogy ki tudtam mondani a nevüket, mielőtt elcsuklott a hangom. Vártam hátha előszed valamit az okos kis fejéből és merengtem. Erre hosszas gondolkodás után mit mond a  kétéves gyerekem?

-"Öreganya szegény volt. "

Annak idején, emlékszem, így mondtam neki, hogy "szegény Öreganya meghalt". Szanaszét dagadt a mellkasom. A forróságtól, a könnyektől, a büszkeségtől, a szeretettől.

Állatok

Az egész júliusban kezdődött, a tesóimtól örökölt lovakkal. Akkoriban még nem volt nevük, de a később Herceg és Csillag nevű paripa voltak az elsők, akiket kegyeibe fogadott és a kéthetes nyaralás alatt végig ezzel a két lóval játszott, majd amikor hazajöttünk, itthon annyira megörült a hátrahagyott kislovaknak, hogy Velencén már Pejkó és Villám nőttek a kezéhez (egyet ott elvesztettünk, hetekig kereste). Még Kőszegen 1600 ft-ért megvettük neki anyukámmal az első háziállat készletét (tehén, bika, kecske, disznó, öszvér, kos) és azóta is (tehát hét hónapja!) a ezek a legeslegnagyobb kedvencei, semmi eddig nem ütötte ki őket a nyeregből. Volt idő mikor a tehén-bika párost hurcolta magával, aztán volt egy "két-szamár-korszak" (tettő-homá), akkor a barna és a fekete szamarát cipelte, kecske-tehén és tehén-malac párosítás is volt.

Állatok a kézben: mindig mindenhol

A ló-és háziállat alapkészlete mellé szép lassan elkezdtük neki gyűjteni a vadállatokat is, illetve a háziállat-gyűjteményét is komolyabb szintre hoztuk.Van néhány luxusállata is, de főleg a kommersz műanyagokat vesszük neki, illetve az idei karácsonnyal a Playmobil és Duplo állatok is begyűrűztek otthonunkba, ez utóbbiakat nem annyira szereti egyébként. Kedvence még az Állatkert Shop-ból gyűjtött 200 ft/db áron kapható miniállat-sorozat, ezek nagyon cukik, tényleg, én is imádom őket. 

Hogy minek gyűjtünk? 

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy reggeltől estig ezekkel játszik. Gyakorlatilag semmi mással. Mindig kettő valami van a kezében és eleinte még csak vágtatott velük az asztalon vagy a földön, most már komplett jeleneteket játszik le velük. Beszélgetnek, találkoznak, bemutatkoznak az állatok egymásnak, ilyesmi. Olyan is van, hogy csak nézegeti őket, ide-oda rakosgatja, pakol, eldug, betesz, kivesz, megvizsgál, kérdez közben, gyönyörködik bennük. Aztán a legkomolyabb, hogy csoportosítja őket: "szavonnás" állatok, sivatagi állatok, "dzsungeles" állatok, "Ausztráliás vadállatok", háziállatok. Pontosan tudja, mi hol él, mi mit eszik, mikor milyen felbontásban, de biztos, hogy rendszerezi őket. Sorba állítja, körbe rakja, átrendezi, újraszervezi. Ha könyvben lát valamit, már ugrik is és hozza a műanyag vagy plüss megfelelőjét, olyan is van, hogy kirakja a könyv lapjaira, amit ott lát (én mutattam neki, de teljesen elsajátította), összevon plüssöket és műanyagokat. A legjobb, hogy aztán el is pakol, tudja melyik állatkészletnek melyik dobozban a helye, nagy a kiborulás, ha rossz helyre kerül valami. *

Játék közben jár a kis agya, kommentál, gondolkodik, kérdez, válaszol. Könyvekben is megint szintet ugrottunk, már ezeket lapozgatjuk vele. Eszméletlen sok állatot ismer, tud vagy hatféle szarvast; pont ma csíptem el tőle reggel járkálás közben, hogy sorolta, hogy "vadnyúl, házinyúl, sarki nyúl, üregi nyúl"; sok állatnál tudja melyik a hím és melyik a nőstény; az állatcsaládok elnevezéseit ezer éve pontosan tudja; felsorolja melyik madarak nem tudnak repülni, mik az éjszakai állatok, tudja mik a hüllők, stb. Nehéz lenne lejegyezni mi mindent tud, akkora a tudása az állatok terén, mint egy nagyobb óvodásé. Állandóan Állatkertbe akar menni és sorolja, hogy mi mindent akar megnézni. Imádja.

A háziállatok egyébként kitüntetett állatcsoport, ezek a kedvencei, azon belül igazán a négylábú patások izgatják, azon belül pedig a fő és örök és állandó kedvenc: A TEHÉN. Könyvben, mesében, állathangban, bárhol és bármilyen mennyiségben a kedvenc állata a tehén. A TARKA TEHÉN. A tőgyös állatok egyébként is vonzzák, nemrég csoportba rakta a nőstény kecskéjét és a teheneit, majd közölte, hogy "ezek a tőgyös állatok". Emiatt a tőgy-mánia miatt az elmúlt hetekben kicsit rá is paráztam arra, hogy van-e vajon összefüggés a szoptatás és e között, nevezetesen, hogy szarul csináltam valamit a leválasztásnál (igaz, magától állt le 11 hónaposan), de ha nem is, akkor is nyilván valami rettenetes dolog áll a tőgyfétis hátterében, gondolom én és töröm a fejem, miért ez a nagy rajongás. 

Na, de vissza az állatokhoz. Nem unja tehát őket, mindenhova cipeli őket, mindenhol és mindenben csak az állatokat keresi. Fülig szalad a szája, ha útközben vagy vendégségben állatokra bukkan. Az egyik kedvenc játéka: van egy tornya, aminek minden dobozában el szoktunk rejteni abból az állatból, ami rajta van. Ettől megőrül, annyira imádja. Külön játsszuk a háziállatos kört és külön a vadállatos kört. A játékokat nem dugjuk el, "az nem érdekli a Bobót". Másik kedvenc foglalatossága: be kell tenni a kiságyba és beönteni neki a plüssöket. Sose hittem volna, hogy ezekkel játszani fog, de órákig elvan velük. Valamelyik nap - régóta terveztem - összeszedtem az összes készletet és kiraktuk csoportosítva. 

30 db ló (14 sima, 16 Playmobil); 36 db háziállat; 30 db Playmobil és Duplo; 15 gumi háziállat; 31 db kutya (Hugié volt); 6 db erdei állat; 27 db vadállat és 7 db gumi vadállat. Összesen 183. A plüssök külön kategória, azokat nem számoltam, nem fényképeztem. Apukám azt mondta,  "egy játékállatkert kellene most már neki"...Nem vagyok benne biztos :)  Az a durva egyébként, hogy -a lovakat és a gumiállatokat leszámítva, ezek egy ideje érdektelenséget váltanak ki - majdnem mindegyiket számon is tartja. Állandóan keresünk valamit, mert neki percenként tíz állat megy át a kezén és mindenképp meg kell lennie annak, amit éppen kézbe akar venni.

Hétvégén megint állatkerteztünk és nem bírtam magammal, kapott még 5 állatkát a pici-sorozatból és egy korallkígyót, ami óriási kedvenc lett (a kígyók egyébként is azok). Közeleg a születésnapja... Nehéz, mert semmi mással nem játszik az állatain kívül, úgyhogy úgy döntöttem, ha nem is sok egyeddel, de még bővülni fog az állatkertünk, mert valamelyik nap nézegette a seregletet és görbülő szájjal közölte, hogy "nincs antilopod". Tényleg nincs. Ahogy okapija és tapírja sem, ezeket szeretnék neki luxusváltozatban, illetve eltettünk neki karácsonyról egy kisebb Playmobil-készletet, plusz vateráztam neki egy szintén Playmobil szarvasmarha-családot. Mert ezt kért! Egy ideje pedzegetem neki a szülinap témát, kérdezgettem, minek örülne, erre izgalomtól remegve közölte, hogy "tarka tenehet." Így legyen. Igaz, azért már ész nélkül én sem vásárolok, van, amiből már tényleg több példánya van a kelleténél. Annyira hálás viszont értük és annyira megéri és megtérül, hogy nem bírok ellenállni. Rajong értük én meg érte. A fenti létszám tehát még felül nyitott.

*1 perce: Áll az asztalnál, rakosgatja az állatait, majd döbbent arccal: "Sír Kán: hogy kerül ez ide a növényevő állatok közé?".

Betondzsungel

Trolizunk, Bobókám sorsába beletörődve, rezignáltan rágja a cumiját a babakocsiban és látványosan halálra unja magát, lévén nem tud moccanni a több réteg ruhától, nincs mit néznie és hideg van. 

Egyszercsak felderül az arca, kiköpi a cumit, fülig szalad a szája és felragyog a tekintete, majd izgatottan rámutat egy frissen felszállt bundába bújt öregasszonyra és közli:

"Párducnak öltözött a néni!"

Tényleg párducfoltos volt a bunda. Szakadtam a röhögéstől. Hazafele megismétlődött az eset, ezúttal egy egyszínű barna bundás nőt szúrt ki:

"Ez a néni meg tigrisnek öltözött!". 

Egy ideje kicsit foglalkoztatja a beöltözés-téma, ha megkérdezzük, ő minek fog beöltözni, amikor majd farsangra megy, ezekre a válaszokra számíthatunk: zebra, tarka tehén, elefánt, zsiráf.

Aki azt hinné, hogy kicsit be van szűkülve a gondolkodása az állatokra, az győzze kivárni a következő posztot.

A nagy(okos) nővér

Aki esetleg szimpatikusnak talál így az interneten keresztül és arra gondol, de jó lenne ismerni engem vagy találkozni velünk és kialakítani személyes kapcsolatot is, vagy csak szimplán jófejnek hisz, annak elmesélem, hogy egy hete hívogatom őrjöngve, szitkozódva és vádaskodva a családom különféle tagjait, mindig éppen mást hibáztatva; mindenkit elmondva mindenféle trehány, hanyag disznónak; a lakásukat szemétdombnak titulálva; hitetlenkedve, hogy miért az én családom a leglustább banda a világon, akik leszarják mások értékeit és csak a számítógépet püfölik a saját mocskukban ülve, majd aztán ma hazaérve egy hajgumit keresve a sminktáskámban megtaláltam, amit rajtuk kerestem: a pendrive-omat, amin a szakdolgozatom legfrissebb verzióját tárolom. Javamra legyen mondva, nem hallgattam Győzőre, aki azt javasolta, vigyem magammal a sírba a titkom vagy legközelebb csempésszem oda hozzájuk és "na, tessék, megmondtam, hogy itt volt, csak körül kellett volna nézni"-felkiáltással látványosan találjam meg. Nos, rágalmaimat kompenzálandó, megvallottam bűneimet és visszavontam minden ocsmány jelzőt, amit rájuk szórtam a napokban. És mától kifogásom sincs, hogy miért nem dolgozom a szakdogán. Illetve holnaptól. Ma még netezgetni fogok.

Erdélyi Botond (részlet)

 - Hát te ki vagy?
- A Páva Piri vagyok én.
- Én meg a Tarka Tehén vagyok.

- Odament a Páva Piri és megnéz valakit. Meglát egy valakit a Páva Piri.
- Én vagyok a Páva Piri, hát te ki vagy?
- A Zokni vagyok én.
- Én meg a Páva Piri vagyok.
- Én meg a Tarka Tehén vagyok.

A dobálós jelenet szövegkönyve nagyvonalakban (a Boribon focizik alapján):
- Hogy kerültél oda?
- Puff! Jajj, bocsánat, Zokni! Hogy kerültél oda?
- Puff! Jajj, bocsánat, Páva Piri! Hogy kerültél oda? - azt mondta a Tarka Tehén

- Várt valakit a tehén, az emberekre várt.
- Ugráljunk, mint az emberek, rajta gyerekek! Ugráljunk, mint az emberek, rajta sárkányok!

Pocsék lesz a képminőség, nem értem miért, bocsánat. 


Mindez az ő szájából:

Hülyét a gyerekből

(sz)emelvény

Áll a létra tetején és nézi magát a tükörben, majd közli, hogy:
-Te vagy a zsiráf. Olyan magasan vagy, mint a zsiráf.
Piszkálgatja az állát az ujjával és közli, hogy:
-Odaszínezted a zsiráf foltjait.

Szerintem ez nagyon okos duma. Vagy?

Sleepover-hangover

 Bobókám a tegnap éjszakát életében először házon kívül és szülei nélkül töltötte. Érthetőbben fogalmazva majd' kétéves gyerekünket tegnap délután átvittük anyukámékhoz és fél 7 tájban sorsára hagytuk,  míg mi szégyentelenül leittuk és széttáncoltuk magunkat (utóbbit csak én), majd hajnalban két haverral kiegészülve érkeztünk haza, itthon még kicsit afteroztunk, aztán a régi szép idők emlékére ki ruhában (a fiúk), ki pizsamában (a lányok), de mindenki fürdés nélkül, ki a kanapén (Győző), ki a nagyágyban (én és a két haver) 5 óra körül álomra hajtottuk fejünket, hogy aztán 9-kor éktelen horkolásra ébredjünk (a fiúhaver), majd szédelegve kávét főzzünk, reggelizzünk, szellőztessünk, fogat mossunk (nem sokat ért), ráncba szedjük a lakást, hogy az újra alkalmassá váljon kiscsemeténk délben esedékes érkezésére.

Mindeközben ő Zsuzsa nagyinál héderelt, jókat evett, jól aludt éjjel, hatalmasakat játszottak, minden probléma és látható belső feszültség nélkül zajlott le tehát a külön töltött idő. Büszke vagyok rá, kiccsaládomnak meg hálás, hogy befogadták őt egy éjszakára, hogy mi önfeledten dorbézolhassunk.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekünk. Rendszer azért nem lesz belőle.

Napok kotyvaléka

Csempére tapasztós fürdőjátékában vannak állatok és vannak a kiegészítő kellékek, az apja szavaival élve az egyebek. Az állatok már mind a csempén voltak, a sok érdektelen egyéb pedig (traktor, fű, kerítés) még a hálóban. 

- Itt vannak az egyebek. Nagyon sok egyeb.

Minden játéknak megvan nálunk a helye és minden lefekvés előtt és nagyobb új játék elővétele előtt elpakolunk, mindent a megfelelő tárolóba, ezt nálam szigorúbban csak Bobó veszi, nem fordulhat elő, hogy oda nem illő tárgyak legyenek egy dobozban. Ma reggel:

- De mit keres a zsiráf a fehér dobozban? Ki tehette oda? Ki lehetett az a rózsaszín ember?

Itt volt nálunk a minap a kis csipetcsapatunk, ami azt jelenti, hogy a szűk kis lakásunkban négy gyerek tombolt, rohangált, sértődött meg, játszott önfeledten, megspékelve egy négyhónapos Grétával, aki bizony - beszélni nem tudván-, sokszor eresztette ki a hangját. Volt alapzaj rendesen. Mi bírtuk a strapát és besöpörtük a szőnyeg alá a kérdést, miszerint van-e esély rá, hogy néhány gyerek legalább egy időben aludjon? Nehezíti a kérdést, hogy ajtókkal nem túl jól ellátott a kis lakásunk. Ehhez képest volt háromnegyed óránk (!!!), mikor mind  a négy gyerek egyszerre aludt?????!!! Gyorsan tömtük a kávét és csokit magunkba, felkészülve rá, hogy mindjárt felébred valaki, de nem. Aki nem tudná, bravúr négy különböző életkorú-alvásidejű gyereket egyszerre elaltatni.  Hősök. A délután is jó nyüzsgősre sikerült és mikor épphogy elmentek a vendégeink és Bobó kezdett fellélegezni, bevallottam neki, hogy még Nappapa is jön hozzánk, akkor görbülő szájjal közölte, hogy:
-Semmi ember nem jön ide.
Még jó, hogy apukám lemondta és teljes csöndben olvasgattunk összebújva egy órát.
Bobó szerint tehát mindenütt jó, de legjobb otthon és mindenki jó, de legjobb senki.

Lábkörkép

Elég korrekt körképet adtam nektek annak idején a testi deformitásaimról, a felsorolásból viszont kimaradt, hogy mi a helyzet a lábaimmal. Mutatósak, vonzóak-e? A legkevésbé sem. A történet szempontjából lényegtelen, hogy rövidek és izmosak vastagok, viszont a lábfejeim, azon belül pedig a lábkörmeim kinézete annál érdekesebb kérdés. Volt idő, mikor azért egész kirobbanó formában voltam és nem sok mindent változtattam volna a külsőmön, a lábfejeimen viszont annál inkább! Az (akkori) testemnek minden kétséget kizáróan a gyenge pontja, apámtól örököltem és nemes egyszerűséggel állítom, hogy rettenetes. A tömzsi formája, a lábujjaim hebehurgyasága, a bokám kitüremkedése, a rüsztöm, a sarkamon a repedezett bőr, a lúdtalpam, a körmeim órmótlan formája, mind mind katasztrófa. A sors fintora, hogy áprilistól októberig csak vietnámi papucsban vagyok  hajlandó mászkálni. Mindegy, én életem, úgy b*szom el, ahogy akarom.

Azt mégis bánom viszont - ezek után meglepő lehet -, hogy a lábkörmeit nem tőlem örökölte Bobó. Sok minden tűnik úgy egyelőre, hogy tőlem-a családomból örökítődött át belé, de pont a lábköröm miért Győzőé???????? A tökjó testi adottságai közül az egyetlen, amit mindig is rémesnek tartottam a lábkörme. Szerencsére viszont csak annyiban érintett, hogy a mai napig dobálhatom utána a kilyukadt zoknikat a kukába, mert- ha nem lenne elég bajom-, pengeéles körmei körömvágás-fóbiával párosultak. Mindegy, ő élete. Erre születik egy gyerekünk és nem viszont látom a hullámzó, háromszög - és egyéb konkáv sokszög alakban növő, éles és töredező förtelmeket???? Amiket ráadásul ezúttal nekem kell kordában tartanom? De!! Miért mindig a jó emberekkel történnek a rossz dolgok???

A bal oldali képen látható, miért sír a szám, kiváltképp a kisujj-köröm tragikus, ugyanis az befele nő, tehát ahogy hosszabbodik, fordul befele és ha elmulasztom párnaponta megkurtítani, akkor erőnek erejével lehet csak behatolni az inkriminált testrész alá, hogy felfeszítve levághassam. A második kép pedig egyszerűen csak vicces, ahogy zoknipiszok és morzsa bújik meg az ujjacskák közt, valamint látható az az anyajegy, amely születése óta megvan és az eddigi egyetlen, imádom.

Mama pici fia

A tegnapi bejegyzés margójára

A lényeg az első 16 másodperc, aki nem értené, megfejtés a sortörés után.

Külön nagypapámnak...

...aki tegnap emailben reklamált, hogy rég nem frissítettem a blogot és akinek azt válaszoltam, hogy nincs semmi különös, amiről írhatnék és még fotók sem igazán készülnek. Na, de egy mai apróságot azért csak papírra vetek. Remélem elnézi nekem, hogy trágárkodás is lesz benne.

Szép, szép a szerepjáték kibontakozása, izgalmas figyelni, ahogy hősünk napról napra hosszabb párbeszédeket folytat le a két kezében lévő állat (mi más?) között és még megejtőbb hallani, hogy a tőlünk hallott, egy az egyben megismételt szófordulatok helyét szép lassan átveszik a saját dialógok.

Kivéve, mikor egy plüss holló és egy plüss disznó találkozik és a szokásos "szia, én vagyok a holló-és te ki vagy-én vagyok a majac" helyett ez hangzik el köztük:

- Na, ne szopass!

Győző hallotta csak, én a külvilág zajait kizárva, a telefonomat piszkáltam a földön gubbasztva. Állítólag még a hangsúly is pontosan ugyanaz volt, mint az enyém. Ezt a balhét - mint egyébként majdnem minden a gyerekemet ért káros hatás esetében - sajnos el kell vállalnom, egy a szívemhez igen közelálló mondás ez, melyet naponta többször szalajtok ki a számon, jelentése: na, ne viccelj; biztos ugratsz; ez már-már hihetetlen. Ha nem szeretnék annyira káromkodni, biztos ezen kifejezések közül válogatnék a jövőben. Így viszont inkább majd azt tanítom meg neki, hogy van, amit csak a Mama ejthet ki a száján.