...avagy a hétvége tanulságai. Lássuk, kinek mi.
Számomra
- Felesleges volt az esküvő kitűzése időpontjától (hónapok óta) folyamatosan aggódnom Botondért, mert isteni hétvégét töltött Győző szüleivel. Voltak hajóval a Margitszigeten, etettek őzeket, nem láttak aranyhalat, ettek-ittak jókat, olvastak rengeteget, nem ébredt fel éjjel, minden flottul ment, volt nagy kényeztetés. Tudtam, hogy így lesz, mégis az utolsó pillanatig hezitáltam, hogy jól döntöttem-e (Igen, jól döntöttem.)
- Botond tudja, mit beszél. Mikor kérdeztem, mit hozzunk neki az esküvőről ajándékba, azt mondta: gumikígyót. Nem variáltam, gumikígyót vettünk neki a miskolci isten-áldja-meg-hogy-vasárnap-is-nyitva-van-Regioban (1600 forintért). Úgy örült neki, mint még soha semminek. Tapsikolt, elérzékenyült, ujjongott. Soha nem láttam még ilyen boldognak. Komolyan. Én rézsiklóként adtam át, de Botond és egy kígyós könyv szerint szivárványkígyó. Ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak?
- Hiába hiszed, hogy otthon hagytad és gondosan elcsomagoltad a gondjaidat, azok önálló életet élnek, és kapaszkodnak utánad. Egy esküvői lazulásba is csúnyán belepiszkíthat a realitás, könyörtelenül utánad nyúl, és hiába szerettél volna csak aznap nem foglalkozni vele, a legjobb buli utóízét is könnyedén elcseszheti.
- Nemvárt tükrökbe, figyelmeztető jelekbe, beszélgetésekbe szaladhat az ember, gyönyörű és fájdalmas pillanatokat csíphet el az ember. Már ha nyitott észrevenni ezeket. Elmúlásról, öregekről, fiatalokról, szerelemről, kezdetekről, szülőkről, bejárandó utakról, fejlődésről.
- Imádom továbbra is az egész családom, szenzációs banda úgy, ahogy van.
- Nagymamám külön tanulságos volt számomra.
- A tánc a lélek tükre. Életem legkellemetlenebb táncélményén vagyok túl. Azt hittem eljátszhatom, hogy jól érzem magam a bőrömben, és tudok fesztelenül, józanul táncolni. Nagyon csúnyán lebuktam. Szembesítés és szembesülés egyaránt kellemetlen volt.
A távolba révedő nagypapa számára
- Számvetés. Azonos helyszín, a különbség 60 év. Akkor és most. Gyerekkor, háború, lángokban álló avasi kilátó, óvóhelyek; időskor, béke, család, fiatalok, borospince, lakodalom, változás.
Nagymamám számára
- Még mindig istenien tud kinézni, egyáltalán nincs mit szégyellnie, sokan megirigyelnék, ahogy ő kinéz.
- Igenis jó néha belevetni magát a hatalmas családi forgatagba, mert olyan fesztelen és vidám volt, mint régen.
Botond számára
- Néha megéri minket elveszíteni egy napra, utána ugyanis gőzerővel kompenzálunk: hoztunk neki pár ajándékot (kígyó, Postás Pat dvd, teke), ezres fordulatszámon játszottam vele tegnap délután és ma egész nap.
Holnaptól visszatérünk a régi kerékvágásba. - Legközelebb érdemes lesz alaposabban megválogatnia, kit kér meg, hogy tegye tisztába.
Péter (apósom) számára
- Gyereket fekve teszünk tisztába, és a pospsitörlőt előre a kezünk ügyébe készítjük.
Ákoska, az örök pesszimista számára
- Sosem tudhatod, hol lelsz ingyen pezsgőre korlátlan mennyiségben.
- Legközelebb ne húzza ki magát a családi események alól, ld. Ákos esete.
Az ifjú pár és a szajré őrzésével megbízott unokatesóm számára
- Ne hidd, hogy nincs olyan patkány a földön, aki ellopja a rokonoktól nászajándékba kapott másfél-kétmillió forintodat.
Hideget-meleget egyaránt hoztam haza, a fotók itthon sokat lendítettek a mérlegen, mert igazán fontos és jól elkapott "élménypillanatokat" rögzítettünk. Fontos hétvége volt.
Jutkival ellentétben én az ilyen és hasonló post-jaidat szeretem különösen.Időnként olyan dolgokat fogalmazol meg, amiket én nemhogy leírni, de kimondani sem vagyok képes.
VálaszTörlésVan bennünk egy-két közös dolog,tudom,érzem, így ismeretlenül is a távolból...Pécsről. :)Az otthon hagyhatatlan gondok és kínos tánc ill. "hejj, de jó kedvem van" élményen már én is túl vagyok,többször is.
Amikor rátok leltem, M. már elég nagy volt, pedig, ha előbb kezdelek olvasni, sok mindenben a segítségemre lehettek volna az írásaid. Most raktározok és igyekszem majd hasonló módon viszonyulni a gyerekemhez, mint te.Első lépésként megpróbálom magamtól elengedni egy kicsikét, k.rva nehéz.Szeretettel ölellek:KK.
És bocs, ma egy ilyen nagyon érzékeny napom van...no comm...
( Mi lett a nászajándékkal????????? )
Már megint elszállt egy hosszú-hosszú kommentem.Nem bírom...
VálaszTörlésKK.
Szeretem a lelkizőseket is, csak az ambiguityt nem :)
VálaszTörlésAz élet egyik legnagyobb genyósága, amikor a kamasz pofavágva kihúzza magát valami alól, ami aztán annyira jól sikerül, hogy kiderül, hiba volt kihagyni. Dehát honnan tudhatná a szegény kamasz előre?
Megbízott vigyázó is volt??? Ezt nem mondtad. óóóóó :((( Neki de szar lehet :(
Jutkival ellentétben én az ilyen és hasonló post-jaidat szeretem különösen.Időnként olyan dolgokat fogalmazol meg, amiket én nemhogy leírni, de kimondani sem vagyok képes.
VálaszTörlésVan bennünk egy-két közös dolog,tudom,érzem, így ismeretlenül is a távolból...Pécsről. :)Az otthon hagyhatatlan gondok és kínos tánc ill. "hejj, de jó kedvem van" élményen már én is túl vagyok,többször is.
Amikor rátok leltem, M. már elég nagy volt, pedig, ha előbb kezdelek olvasni, sok mindenben a segítségemre lehettek volna az írásaid. Most raktározok és igyekszem majd hasonló módon viszonyulni a gyerekemhez, mint te.Első lépésként megpróbálom magamtól elengedni egy kicsikét, k.rva nehéz.Szeretettel ölellek:KK.
És bocs, ma egy ilyen nagyon érzékeny napom van...no comm...
( Mi lett a nászajándékkal????????? )
Krisztám, emailben megkaptam az értesítőt, bemásoltam, nyugi, megérkeztek a zavarba ejtő sorok :)) hát, igen, nem különösebben szeretem azt a kifejezést, hogy rokonlélek, de nálad már máskor is beugrott, ahogy most is. Szeretem, amikor félszavakból is érti egymást két ember, ambiguity ide vagy oda, nincs felszabadítóbb és megerősítőbb, mint mikor könnyedén olvassuk egymás sorait, rébuszait és bólogatunk, meg hümmögünk, h igen, igen, ezzel mi is pont így vagyunk. Felér 60 perc terápiás üléssel ;)
VálaszTörlésSzóval van pár hozzád hasonló ismeretlen ismerősöm, akik olyan mélyeket és kedveseket írnak, h megáll az eszem, töltekezem és megerősödöm általuk, köszönöm nagyon!!! Elengedés miért?? Kinek az érdeke kívánja meg, vagy mi van? Mesélj!
Mondom, szeretem a lelkizőseket én, csak kíváncsibb vagyok, mint hogy beérjem az ambiguitikkel. Mert a feeling átjön persze, de engem érdekelnek a részletek, a pontosan mikorholhogykivel. Sekélyesség, tudom.
VálaszTörlésVirág kedves,nincs itt semmi dráma ( jelenleg ).
VálaszTörlésCsak meg kellene már tanulnom, hogy ha a gyerek nincs egy méteres körzetemben, akkor sincs életveszélyben, mert az apja, meg a nagyanyja is tud rá vigyázni, tisztába tudja tenni, meg tudja etetni, el tudja vinni a játszótérre. És hátkiinek az érdekeit szolgálja ez? Mindkettőnkét.Egyébként felmerült, hogy szeptembertől dolgozhatnék, de nincs szívem a még nem beszélő, pelenkás, 1-2x szopós gyerekemet a bölcsödébe berakni. A gondolatától is sírtam.
Krisztám, nekem is voltak (egyre kevésbé) hasonló issue-im, mondjuk én nem az életveszélytől tartottam (felteszem te sem szó szerint :) ), az én örök parám: maradandó lelki sérülést okozok neki minden külön töltött órával. Sokáig nem tudtam élvezni a külön töltött időt, ténferegtem, nem tudtam mit kezdeni magammal, kapkodtam folyton, ott az örök késztetés, h sietni kell haza :)) Próbálom feldolgozni és meggyőzni magam h fontos h másokkal is legyen, hiszen akkor új hatások érik, más érzelmeket, hozzáállásokat, problémamegoldásokat tapasztal, de tény h etéren nekem is van mit tanulnom, nem sűrűn passzolom le őfelségét, bár most heti 1 napot külön vagyunk, és sztm ez isteni mindkettőnknek! Szóvaé ez tanulási folyamat tényleg, mindenkinek az, Mirkócinak is neked is, nyilván magadat újra kell definiálni szép lassan, és majd ha megszületik a kész válasz, akkor tudod bizalommal, nyugodtan elengedni, para nélkül. Ha a gondolatától is sírsz, akkor jól döntöttél sztm, h nem adod bölcsibe. Én is sírok már előre, és gyűjtöm az ellenérveket, de valamiért mégis abba az irányba döntöttem, h megy bölcsibe, úh próbálok pozitív lenni, de erről sztm lesz külön poszt :)
VálaszTörlésTegnap este koncerten voltam, gyalog sétáltam befelé a városba és azon kaptam magam, hogy a babakocsi nélkül már járni sem tudok normálisan.Komolyan mondom kényelmetlen volt a séta a kocsi nélkül. :)))
VálaszTörlésAz életveszélyt ( nagyon jól gondoltad ) nem szó szerint értettem, pontosan ugyan úgy érzek, ahogyan leírtad: maradandó lelki sérülés,rohanni kell haza, mert...stb.
Mondjuk tegnap csak egyszer telefonáltam, régen volt, hogy egy órán belül négyszer is. :))))
Jövő szeptemberben Mirek is menni fog a bölcsibe, akkor már két és fél éves lesz, remélhetőleg a nyenyenye-nél többet fog beszélni és addigra azt is le fogja tagadni, hogy a cicihez volt valami köze kicsiny életében.
Ölellek:KK.
( Újra megy simán a kommentelés, ne kérdezd, hogy "hogyhogy", a válaszom csak annyi egy béna f.sz vagyok ! )
Az esküvőre visszatérve:
VálaszTörlésKomolyan mondod, hogy lenyúlták a lét??
Én ilyet már egyszer halottam egy esküvőről, és ráadásul valamelyik megthívott nyúlta le az összes zsét, meg kipakolta az ablakon keresztül valakinek az ajándékokat is, ugyhogy az ajándékos szobát üresre takarították...
de én eddig csak azt hittem, hogy ez városi legenda és nagy kamu...
Hát...bakke...
Annak hogy jól érezted magad (és GYÖNYÖRŰ VOLTÁL :-))) nagyon örülök!!! :-))
Pusza
Kriszta, képzeld, én tudok járni babakocsi nélkül (bár amikor hullafáradtan vonszolom a terhesbálna testem a 40 fokban haza a játszóról este, akkor azért jólesik rádőlnöm:), de tegnap elmentem egyedül a piacra, és rádöbbentem, hogy fogalmam sincs, hogy vásároltam be gyerek előtt. Hogy cipeltem haza azt a rohadtsok-rohadnehéz cuccot??? És főleg: mi lesz velem, ha magunk mögött hagyjuk a babakocsis kort? Banyatankra leszek kénytelen váltani, ez már biztos. Szerencse, h már gyönyörűeket lehet kapni, szerencsére csak 8000ért.. :D:D
VálaszTörlésTerhesbálna, Jutki könyörgöm, olyan karcsú vagy, hogy megdöglök az irigységtől.Tesóm is girnyó és mindjárt szül!!!!!
VálaszTörlésA mi babakocsink úgy szokott kinézni, mint ha egy cigánykaraván tagjai lennénk,plusz még a fülemen is lóg néhány szatyor.Banyatanknak azt a kis gurulós szatyrot hívod, amit a nyannyerek áthúznak a lábadon?
Virág, kérlek mondd, hogy az ellopott pénzre utaló mondatod a végén csak költői túlzás volt, mert különben totál ismeretlenül is mindjárt meghasad a szívem Értük! :-(
VálaszTörlésEgyébként meg én is szeretem az ilyen gondolkodós posztjaidat, a tartalma miatt el tudunk mi is gondolkodni rajta, a stílusa meg olyan jó hogy még a szomorú posztok is szórakoztatóak. Kicsaládod meg nagyon jófejnek tűnik! :-)
Patty, Szilvi, sajnos így igaz, semmi túlzás nincs benne. És itt is meghívott vendég(ek) nyúlták le valószínűleg, tart a nyomozás.
VálaszTörlés