2012. január 1., vasárnap

Évfordulós kotyvalék

Anyáméknál a reggel csöndjébe egyszer csak sértett hang hasított bele:
- Valaki jöjjön már ide!

Nagyszüleimnél a frissen Nagypapáéktól kapott kígyóival vonult el aludni, majd a következő szívet melengető szavak szűrődtek ki a függönye mögül:
Mi a szarért dugtam el ezt  a kobrát? Most kereshetem meg!
(És mindezt tökéletes méltatlankodó hangon.)

Ma délutáni ébredés utáni első mondata:
- Én nagyon izgulok, Mam!
- Miért izgulsz, Kincsem?
- Hogy milyen lesz a délutáni játszás.

Este:
- Mam, nézd, hogy a szobámban milyen turpistát csináltam!
(=turpisságot)

Egy anyukáméknál történő alvás előtt:
- Mam! Hogy van latinul az, hogy szőrmók?

A Bobo képregények között keresgéljük a szavannás mesét, nem találjuk melyikben van. Felfortyan:
- Hol van már az a baszta? Hát, én nem találom a szavonnásat, az ördög nézze meg!

Játék közben, váltogatja az állatokat a kezében:
- Nézd csak, pont az oroszlán termett meg a kezemben!

Tisztábatevés céljából rávetődik a kanapéra:
- Nézd, milyen cukin idekucorodtam!

Ma reggel nagyanyáméknál erre ébredtem:
- Hát, miféle ágyba tettél engem? Azonnal eresszél ki ebből! Mam! Mam! Gyere!
Mindezt felháborodva, katonásan, a szigor mögött megbúvó pajkossággal a hangjában.

Odabújik az arcomhoz az arcával, édeleg:
-Én odadörömbölőztem hozzád. Jó volt?

Jövünk haza, a minimálisnál is kisebb cseppekben szemerkél az eső, amitől mindig frászban van. Az udvarban megszólal:
- De jó, hogy végre kapnak inni a növények!

Vacsora közben odabújik hozzám.
- Bearanyoztam a napodat?

Este 10 óra:
- Na, és mit kaphatok most este? Csokit?


Mostanában beszűrődik némi fény a dackorszak hálátlan sötétségébe, és már naponta többször is hallani olyat, hogy "jó", meg "jajj, de jó",  meg "hurrá", meg "én nagyon örülök ennek", és mintha egy kicsit több lelkesedéssel és élvezettel élné meg a helyzeteket, mint az elmúlt fél évben, ami kizárólag a csakazértis ellenkezésről szólt. Egy nem-el-kiabálandó gondolattal talán kicsit kevésbé tiltakozik és egy árnyalatnyival talán kevésbé utálatos. De nagyon félek ezt leírni.










Folyton angolul halandzsázik, de azt mondja rá, hogy lengyelül beszél. Folyton vadászik, négykézláb, lopakodva, kalapban, hangokat keresünk, vadakat cserkészünk be. Eldugdos dolgokat, hideg-meleg keresgélést játszunk. Mi nem dughatunk el semmit, csak ő. Na, meg állatokkal kell mindenféle szerepjátékokat játszani. Folyton viccel, huncutkodik, elrejt dolgokat, kidob a kukába mindent, imád BlueTack-kel játszani, elcsór mindent (ő úgy mondja, hogy elcsal), rohan, ugrál egész nap. 8 körül kelt és 11 körül aludt el az elmúlt hetekben. Az ebéd továbbra is botrányos, csak már megszoktam, hogy alig eszik. Rengeteg dolgon hisztizik, egy pillanat alatt pánikba esik, és elkezd nyávogni. Hetek óta minden puszit és simogatást letöröl! Megtanult orrot fújni végre, a wc közelébe sem hajlandó menni, bugyiban imád lenni, de amint pisilnie vagy kakilnia kell, pelenkát kér. Imádja a tesóimat és újabban megint rákattant anyukámra is, pl. ha náluk vagyunk csak vele akar aludni, nagyszüleimet is bírja nagyon, mostanában nagymamámat foglalkoztatja szívesen. Mindenre fújjol, játékból köpköd, lepisil, lekakil és tobozzal megdob minket. Mindent, amit lát, hall leutánoz, egyre durvábban. Ránézésre négyig számol, egyébként tizennégyig. Angolul tud egy csomó állatnevet, folyton kérdezget. K, G, R hangok nincsenek továbbra sem: tjotodil, domba, Liltó jájája. A változásoktól egyelőre úgy látom, nincs különösebben megborulva. Egy masszív Pampalini-korszakon tudhatunk magunk mögött, most már hajlandó Leo és Fred-et is nézni. Zenét alig enged betenni, nyafog, hisztizik, hogy ezt szedjem ki, a tévét is alig tudom bekapcsolni tőle. Kesztyűt nem hajlandó felvenni, de panaszkodik, hogy fázik a keze, sapkát imádja, mindig kéri, sálat is. Az elmúlt félévben kevés sikerélményem volt vele, nem sok pozitív visszajelzést kaptam tőle, ezért én is bizonytalanabb lettem, pedig, tudom, nem kéne. Most talán egy kicsit jobb, gyakran puszilgat (nem csak engem), simogat, odabújik, odaugrik, kicsikét készségesebb, de azért nyugalom: nem hazudtolja meg magát. A kis Szeretetgombócom.

3 megjegyzés:

  1. A 2. képen, a polcokon azok fa jávorszarvasok?! Olyan nekem is van (meg van még pár faállatom, megboldogult pedagógus koromban pólót festettünk/nyomdáztunk velük!) Pint a napokban gondoltam rá, milyen nagyon szerettem kiskoromban fürdeni (úgy lubickolni, m Bobó), ha felújítom a fürdőszobánkat, akkor a létező legnagyobb kádat veszem meg bele!!!

    VálaszTörlés
  2. A fürdőkádas kép nagyon tuti!!! Valamiféle csúszómászókkal fürdik? Brrr...
    Attól megőrülök, amikor valamit nem akarnak (kesztyű), aztán nyafognak, hogy fázik a kezük és még sorolhatnám is. Remélem ezeket a másodiknál már könnyebben tudom kezelni, mert jelenleg még eléggé fel tudom húzni magam rajtuk.
    Meg azt is írhatnám, hogy milyen nagy fiú már, de már nem írom, mert unalmas. :)

    VálaszTörlés
  3. Zsuzsa, hogy te minden szarvast kiszúrsz :))))
    Amikor új lakást néztünk, két dolgot akartam mindenképpen: sarokkádat és nagy erkélyt... Nos, voltál nálunk....
    Dia, 5 kígyóval fürdött....egyik undorítóbb mint a másik.

    VálaszTörlés

Mit szólsz?