Megint bújós, édelgős, cirógatós korszakát éli, igaz a puszikat továbbra is letörli, de egy bújós kiscica, sőt kifejlesztettünk egy spéci egymás arcán fekvős pózt, reggelente ilyen sziruposan szoktunk töltődni egymással.
Ha föléhajolok, akkor előszeretettel simítja ki a hajamat az arcomból, odahúz magához, simogat, tegnap még ilyet is mondott:
- Mam! Te egy széphomlokú vagy.
Valamelyik nap a játszótéren, odajött-bújt hozzám:
- Olyan aranyos vagy, mint egy kisnyuszi.
Azt egyébként is nagyon gyakran mondja, elhúzott, sejpegős, affektálós édelgő hangon, hogy nagyon aranyos vagyok - hallani kéne.
Valamelyik nap mentünk le reggel kézenfogva a lépcsőházban, meglátta a csipkés zoknim kivillanni a balerina cipőmből:
- Te milyen csinos vagy, Mam!
Ma reggel, hallom a szobájából átszűrődni:
- Jó reggelt, Tündér! Gyere, Tündér!
Hát, a kis ördögöm azért gyakran leveti suvickosképű sátáni álarcát és szeretetgombóc jelmezre váltja.
2012. március 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A gyerek alig 3 éves, de konkrét véleménye van a női bugyikról és zoknikról. Senki nem vádolhat azzal, hogy nem az életre neveled :-)
VálaszTörlés