Szóval édelegtünk a konyhában - megint itthon vagyunk, dupla-makacs betegségek okán - bújt az ölembe, mint egy kiscica, hunyorgott és odadörgölőzött az arcomhoz. A fülébe duruzsoltam, hogy:
- Tudod, hogy ki nekem a legnagyobb boldogságom a földkerekségen....
- Én!
- .... akinek minden porcikáját imádom....
- Én! És Áki még a lábamat is szereti.
- Én is imádom a lábadat ám! Mindenedet imádom....csak a hisztidet nem.
Mosolyog. Hízeleg. Majd:
- Én meg a veszekedésedet nem szeretem, Mam.
Wow. Vagy csak én gondolom úgy, hogy ez sok szinten iszonyú érett mondat volt tőle??? Hogy ez fantasztikus, hogy képes párhuzamot vonni maga és köztem; hogy kiemel belőlem is egy tulajdonságot, amit nem szeret; hogy pontosan tudja, hogy mi az amit nem szeret bennem; és hogy milyen isteni, hogy így meg tudja fogalmazni! Elájultam. Nem tudtam megígérni, hogy nem veszekszem többet, de megemlítettem, hogy ez összefügg azzal, amit én nem szeretek benne: a nyavalygással, hisztivel. Zsák a foltját, azt hiszem.
Mondjuk ezt másképp értelmezve, Botond a legszerencsésebb kis fickók egyike: az anyjának kíméletlenül megmondva az igazságot, az szanaszét ölelgeti és majd' rácsorog a nyála a klaviatúrára a büszkeségtől....Nos, ez nem lesz mindig így, Bitiboti!!!
De tény, hogy ha valamire nagyon büszke vagyok, lehetek, akkor ez Botond fejlett és kifinomult érzelmi intelligenciája. Ha Müller Péterre hagyatkozom, akkor azért mert valószínűleg idősebb lélek, mint a környezete. Ha magamra, akkor azért mert az én gyerekem. Vagy a kettő (és még sok más minden együtt). Mindenesetre jelenleg büszke vagyok rá, milyen "okos". Szegénykém, nem tudja még, ez milyen kétélű fegyver :)
Én attól vagyok oda hogy a csaj már annnnnnyira de annyira kiismert, hogy tudja pontosan, hogy anya igencsak lobbanékony. Ha valami difi van, felhortyanok, előadom magam és pár másodperc múlva már nyoma sincs. Ilyenkor Dorka belenéz az arcomba: "Anya, nem vagy már mérges?!?!!? Vége máááár!?!?!?"
VálaszTörlés:-oooooooooooo (persze ilyenkor erősen szégyellem magam)
Nekem simogatni szokta az arcom, mikor már nem ő, hanem én hisztizek és ventillálok, odabújik és megkérdezi, hogy most már jókedvű vagyok-e :))) Őszintén azt szoktam válaszolni, hogy nem, még nem dühöngtem ki magam. :)))
TörlésEz hatalmas mondat volt!!!! Nagyon-nagyon sok ember felnőtt korára nem képes megfogalmazni az érzelmeit...kedvenc pszichológusom szokott erről beszélni: hány érzelmet tudnál összeszedni a mai napodból? Emőke nem reprezentív felmérése szerint 2-3nál a legtöbben elakadnak!! Ákos tesód sem semmi! Lehet hogy ez genetikus nálatok?!:-D
VálaszTörlésZsu, ki az? Bagdy?
TörlésNem, Tapolyai Emőke.
TörlésZalánnál is egyre több az ilyen megnyilvánulás. Meg sokat morog, hogy ő most mérges. Aztán közösen találgatjuk, hogy miért, általában jogos. Kérdezgeti, ha mi mérgesek vagyunk, meg ránk szól. És baromi bújós lett, de nem tudom, hogy életkori sajátosságból vagy tesóféltékenységből. De úgy imádom! Reggel nyitogatja a szemem az ujjával (ezt mondjuk rühellem :)) Gyere anya, bújjunk össze és szeressük egymást!
VálaszTörlésDorkánál nem EQ-s, de picit hasonló érzelemhez kötődő logikai megnyilvánulás volt. Konkrétan elbőgtem magam, olyan szívbemarkoló volt a szitu... :
VálaszTörléshttp://jandodorka.blog.hu/2012/03/09/szivfacsaro_logika