Nagylelkű

Tegnap az apjával a konyhában veszekedtünk (nem túl jellemző, hogy a füle hallatára ordítoznánk, de most így sikerült). Közben ő benn kakilt a nagyszobában (ez viszont sajnos jellemző), amikor bementem és leültem a földre sírva, megfogta a pihepuha kezeivel a két arcom, közelhajolt és megkérdezte:
- Kifújtad a mérged, Mam?
- Ki.
- Miért sírsz?
- Mert szomorú vagyok Bobó.
Erről még kicsit beszélgettünk, aztán lement az esti fektetős műsor.

Az ágyában még egy ilyet is mondott, mikor egy ízben megjelentem a színe előtt.
- Gyere ide, te kis cuki. Majd én megsimogatlak.
Mintha csak tudná, hogy az érintések hiányától mennyire szenvedek.
Szeretetgombóc.