Tündér biciklin

- Tessék, itt egy fika.
- Nem kérem, kösz.
- Na. Edd csak meg nyugodtan!
Mindezt a Keletinél az egyik leggázabb kereszteződésnél, magas útpadkák, mindenhonnan jövő autók, keskeny járdák, biciklicsengőre süket járókelők, gyakorlatilag az életben maradásunk a tét (legalábbis így szoktam érezni.) Szerencsére ő ebből mit sem érzékel.

Továbbmegyünk. A Bocskai úti zebrán:
- Vanília illatot érzek.
- Hm. Én nem érzem.*
- Szagolj bele csak az orromba!
(*Hazudtam, mert ott jöttünk el a Fadrusz utcai cukrászda mellett, de nem akartam vitatkozni azon, hogy miért nem megyünk be. )

Egyébként ezidáig nem mentem vele biciklivel városban, csak itt Zuglóban garázdálkodtunk, de nemrégiben felbátorodtam és már többször megjártuk pl. anyámékat biciklivel, nem mondom, hogy nagy dolog, de jó érzés, büszke vagyok magunkra.