Ovis jóhatás

Volt már ugye arról szó, hogy a bölcsődében az utolsó napig, tehát egy teljes évig minden reggel sírva ment be a csoportba, megtűrte a helyzetet, de nem éreztem, hogy szeretné. Millió és egy elméletet gyártottam rá, nagyjából most azt gondolom, hogy ebből néhány együttes hatásáról lehetett szó, de most már mindegy is. Ibolya néni megérne egyszer egy külön fejezetet, de most csak annyit róla, hogy minden reggel, amikor ő vette át, Bobó feje fölött megeresztette, hogy "Jaj, istenem, Anya, mi lesz így az oviban? Ha ide sírva jön, az megint egy hatalmas törés lesz neki, megint vissza fog esni." Minden reggel így vettem át, az persze jogos kérdés, hogy miért nem vágtam rövidre Ibolya néninél ezt egy magánbeszélgetéssel, de nem tettem, csak szorongtam magamban, hogy valóban: vajon mekkora törés lesz neki a változás, az új helyzet.

Az első két nap drámai eseményeit leszámítva, amikor azért kicsit megijedtem, viszont azt kell mondanom, hogy egyrészt kézzel tapinthatóan ordító a különbség az óvoda és a bölcsőde között, másrészt Bobóra is szemmel láthatóan nagyon jó hatással van, amit a bölcsődénél például egyáltalán nem éreztem. Nem tudom ezt mivel magyarázni, de egyszerűen érezhetően intelligensebbek az óvónénik, érezhetően szakmát tanultak és rátermettek, érezhetően építő, fejlesztő, szociálisan, értelmileg és érzelmileg jobbító hatású a légkör. Egyszerűen azt érzem, hogy egészségesebb, intelligensebb a közeg. Botond egy év alatt szinte semmit nem "hozott haza" a bölcsiből (a sugibugi dalt leszámítva), és most nem csak a zene-vagy szókincsére gondolok, nem lett más, nem lett több, nem lett önállóbb vagy együttműködőbb. Még csak egy hónapja jár, de sokkal-sokkal nyitottabb, sokkal-sokkal szociálisabb (ami nála nagyon nagy szó!), önállóan veszi fel a cipőjét, megkóstol dolgokat, teljesen egyedül és büszkén pisil, egyedül fúj orrot (minden olyan, ami már régebben is beérhetett volna nála), és mindezeket végre lazán csinálja, nem azért mert én vagy valaki megtanította neki-erőszakot vett rajta. Egyszerűen érzem rajta, szinte látom, hogy mennyire jó hatása van annak, ahogy látja a sok másik gyerek sok másféle reakcióját (a bölcsiben semmi ilyesmit nem tapasztaltam - nagyon érdekes...), és meg sem tudom magyarázni, de érezhető. Most lett először barátja. A házunkban lakó Kinga, akivel három éve ismerik egymást, és játszanak együtt, de akit Bobó eddig mindvégig nagyjából ignorált és igazán indifferens volt neki, hogy ott van-e vagy nem. Most rohan be hozzá, megöleli, puszit ad neki, felragyog az arca, ha meglátja a csoportban, illetve lekókad, ha épp nincs benn az oviban. Soha nem látott jelenségnek voltam tegnap szemtanúja, szinte hihetetlen volt, hogy ez ő lenne. Kingát hurcolta helyettem az udvarban, vele játszott, nem engem akart társaságául, nem velem akart játszani, hanem Kingával. Most éreztem meg életemben először, hogy a fiam gyerekek társaságában igazán jól érzi magát, és nem csak hogy nem zavarják a körülötte lévők, hanem kifejezetten fürdőzik a társaságukban. Soha, soha nem éreztem vagy tapasztaltam ilyet nála. Bevallom, azt hittem, hogy hétévesen is magában vagy velem akar majd makkot gyűjteni vagy olvasni egy padon, amíg a többiek bújócskáznak, fociznak körülötte. Most felcsillant némi remény. Hozza haza a festett gombákat, rajzokat, papírsárkányokat (amikben nyilván sok segítséget kapnak), de mégis. Alkotó, teremtő jó közegben érzem. Az meg külön adomány és fejlődési ugrás, hogy a sugibugi helyett (amit imádtam és abszolút elismerem a létjogosultságát), két olyan dalt "hozott haza" és adott elő múlt pénteken, amilyen gyönyörűt még életemben nem hallottam. Sírnivalóan gyönyörű a szövege, a dallama, és legfőképpen nyilván az, ahogy Bobó előadja. Azóta is dolgozik bennem az az egy-egy perc, amikor Bobó megajándékoz ezzel a két dallal. Csoda.

Néha elmondja, hogy nincsen kedve oviba menni, hogy nem örül, de a búcsúzkodás rövid és örömteli, általában ugrándozva, mosolyogva megy be a csoportba. Soha nem tapasztaltam ilyet az elmúlt egy évben. Ez is csoda. 

Azt kell mondanom, minden előzetes riogatás ellenére eddig bejött nekünk nagyon az ovi.