Annyi cuccot vittem Ligetre, hogy nagypapám megörült amikor meglátta a csomagokat, hogy "De jó!!! Egy hétre jöttetek??" Sajnos lelomboztam, hogy csak két napra...
Asszem Botond arca is jól tükrözi, hogy nem biztos benne, hogy valóban kellett-e ennyi játék neki.... Hozzáteszem, csak a kép kedvéért öntöttem ki, egyszerre csak 2-3 volt elöl, de ezzel is úgy vagyok, mint a ruhákkal, ha utazunk: választékot akarok. Mi van, ha látom Bobón, hogy ő most órákig ellenne egyedül (!) a lila macskájával és az pont nem lenne ott???? Na, neem! Inkább viszünk (majdnem) mindent.
A kis kiruccanásunk apropója az volt, hogy Győzi egy hétig egésznapos, vagyis elmegy fél 9-kor és hazajön 11-kor, úgyhogy nem akartam itthon ülni egyedül, nagypapám kivitt minket csütörtök reggel és tegnap este jöttünk haza. Leszámítva, hogy beteg voltam (egy év óta először), nagyon jól éreztük magunkat! Annyira kéne egy kert nekem is!!! Bobó imádott a pokrócon heverészni és nézni a fákat, jászani, kézről kézre vándorolni, Bálinttal bohóckodni, jó levegőn aludni, a kertben almát enni. Ha jobban elivselném nagyszüleim kényszerbetegését, hogy minden egyes mozdulatomba belekötnek, illetve minden egyes döntésemet megkérdőjelezik (csak néhány: miért ébreszted fel? miért nem teszed le aludni? miért van most ébren? miért nem adsz neki egy kis dinnyét? miért teszed hasra? miért kell a cumi? miért nem később fürdeted? miért nem hagyod sírni? ), többet mennénk ki hozzájuk, mert annyira, de annyira jó a kertben lenni, nem itthon a nagyszobában!!! Itt annyi mindent lehet csinálni!!
A kamerába sandán belenézni :
Háton lehet a fákat a legjobban megfigyelni:
Dédnagymamán megdöbbenni:
Lehet a távolban megfigyelni apró részleteket:
A kamerába sandán belenézni :
Háton lehet a fákat a legjobban megfigyelni:
Hatalmasakat nevetni a kézzel-lábbal bohóckodni anyán:
Cowboy-osat játszani:
Rettentő tanulságos történeket meghallgatni arról hogyan vert rá először a dédnagyapánk a nagyanyánk kezére:
Rettentő tanulságos történeket meghallgatni arról hogyan vert rá először a dédnagyapánk a nagyanyánk kezére:
Lehet elbambulni
Dédnagymamán megdöbbenni:
Nagyon jó képek!!!!!!! Na és Bobó ábrázata zseniális!!!! Akkora fazon!!!
VálaszTörlésLátom, akkor nem csak én kergültem be a játékokkal:-))
Igen, a kert isteni dolog. Mi is ezért vágtunk bele a rettenet hitelbe, és költöztünk ki a főváros mellé, sok-sok macera után (de úgyis olvastad:-)
Nem felejtettem el a mailt ám, csak szeretnék mellétűzni Neked valamit, és odaáig még nem jutottam el..
Pusszantás!
Mazsola=Piroska otthoni, gyermekkorabanráragadós neve:-)
VálaszTörlésSzia Piros! ;)
VálaszTörlésJátékokat ne is mondd, ma szereltük össze a járókát és egyből startoltam, hogy akkor keresnem kell járókához való újabb, felfüggeszthető játékokat...uram letiltott róla, de muszáj leszek vállalni a magamraharagítást, mert így nem elég jó!!!! Nehogy Botondunk lemaradjon a fejlődésben...! ;)
Az a baj, hogy mi rettenet-hitellel tudtunk ideköltözni ide egy éve, ennél többet már nem is tudunk felvenni. Bp-től meg egyelőre nem távolodnánk el.. :(( De én is töröm a fejem, hogy lehetne kertesbe menni.
Mailt meg csak várom, csak várom, remélem az a valami, amit mellétűznél egy fotó a kiccsaládodról-arcokkal!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)) csak me olyannnnaon kíváncsi vagyok!!!!
Ejjj, de szépen kikerekedett ez a Bobó! :))) Nem éhezik, az biztos!
VálaszTörlésJátékválaszték! :-)))))
VálaszTörlés