Az első egy hétben azért mértük, hogy eszik-e, van-e tej. Utána 1-2 hétig azért, hogy eszik-e eleget. Hamar világossá vált, hogy Bobó mindig eszik eleget, így később már azért mértük, hogy tudjuk, ha nagyon betankolt, óvatosan rázogassuk, sokáig büfiztessük, stb. Kis füzetbe írtuk a mennyiségeket. Aztán szép lassan belazultunk, nem írtuk, aztán én már egyre többször felejtettem el megmérni, de néha kíváncsi voltam erre-arra, úgyhogy szerettem, hogy van itthon mérlegünk és tudom, mikor mennyit ver be az én kedden-csupaszon 7320 grammos picifiam.
Sok kép készült róla a mérlegen, amolyan előtte és utána sorozat, ebből egy kis válogatás itt. Imádtam, ahogy vérig sértődik és ordít, mikor rátettem.
Az uccsó képek:
Kaja előtt
Kaja után
Ma visszavittük a mérleget, úgyhogy Bobeszkám immáron szabadon, korlátok nélkül garázdálkodhat. Azért néha hiányozni fog. Szeretem tudni mikor mennyit eszik.
Én is olyan furán érzem magam mérleg nélkül, mi is nemrég adtuk vissza. Úgy megszoktam, olyan megnyugtató volt, hogy tuti eszik eleget (ő szeret lecsatlakozni közben, nézelődni majd vissza)
VálaszTörlésÉs ő is mindig vérig sértődött, már akkor elkezdett üvölteni, ha a mérleg fölött döntöttem vízszintesbe :)
A 33-as fotón a 0.20-at hogy csináltátok?? :D
A 0.20 azt jelenti hogy 200-at evett...Kiírta a különbséget mindig, nem kellett számolgatni.
VálaszTörlésSzuper ez a mérlegelős sorozat! Időrendbe kellene tenni és csinálni belőle egy jó kis montázst! ;-)
VálaszTörlés