No milk today

Azt most hagyjuk, hogy világ életemben azt hittem, hogy ezt a Beatles énekli.... viszont a szövege (legalábbis a címe) igencsak aktuális lett a házunk táján.

Bobó a születése pillanatától úgy szopizott, mint egy kis pióca és leszámítva egy-két kezdeti nehézséget, megbízhatóan és jó kedvvel itta az anyatejet. Kiindulva abból, hogy nagymamám és anyukám mennyi ideig tudott szoptatni, nem voltak túlzott elvárásaim, de valami azt súgta, hogy nálunk nem lesz gond. Így is lett. Soha nem kellett pótolni és soha nem kellett Bobót noszogatni, hogy ugyan már, legyen szíves többet enni. A fejés volt a rémálmom, így kb két hét utána fel is hagytam vele és beállt a kereslet-kínálat egyensúlya. Bobó igényeit és az én elképzeléseimet összehangolva hagytuk el az egyes szoptatásokat. Éjjel kéthónapos kora óta soha nem evett. Pár hónapja pedig már csak reggel és este szoptattam, este már kapott előtte szilárd vacsit, reggelire viszont csak anyatej, illetve néha kapott kölesgolyót vagy rizskorongot kicsivel utána, hogy nehogy a délelőtti alvását az éhség megkurtítsa. Szerettem a szoptatást, örülök nagyon, hogy ennyi ideig sikerült kitartanunk, de úgy terveztem, hogy egy éves kora körül/után megpróbálunk szép lassan leállni vele.  Kiborulok, amikor rohangáló gyerekek odaszaladnak az anyjukhoz, kigombolják a blúzát és lógnak a mellén, aztán rohannak tovább. Bobó megelőzött. Tegnap reggel, minden előjel nélkül ordítani és rángatózni kezdett, amikor meg akartam szoptatni. Úgy éreztem magam, mint egy mutogatós bácsi, akárhányszor felhúztam a pizsamám, rémülten fordult el és vagdosta magát. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni vele, úgyhogy egy ideig csak ült az ölemben, hozzám bújva és szuszogva, aztán kivittem a konyhába, beleültettem a székébe és csináltam neki vajas kenyeret sonkával, sajttal, felkatonázva. Fülig szaladt a szája. Még egy joghurtot is kapott és hársfavirág teát ivott a reggelihez.  Meglehetősen elégedettnek tűnt. Szerintem egész egyszerűen megunta a szopizást. Este sem kért. Ma reggel, amikor hallottam, hogy már ébren, van egyből megcsináltam a két szelet kenyeret neki, ha megint nem kérne belőlem. Így is lett. Az úrfi immáron villásreggeliket fogyaszt. Nem bánom, ha elég volt neki, akkor egészségére! Örülök, hogy eddig kiszolgálhattam! Szóval no milk today. Ma este még előkapom a félelmetes testrészt, aztán ha akkor sem kell, akkor vége. Majdnem egy évig szoptattam. Juhhúúú!!!

Az alábbi képek pedig az ominózus reggeli után öt perccel készültek, amint épp régi/új kedvenc szokását űzi: lehúzza a zoknijait. Tegye fel a kezét, aki elégedetlennek vagy boldogtalannak látja a Botigyereket!

Folytatás:

Azért ma este kicsit megsirattam a helyzetet. Ketten voltunk itthon, leültünk a hangulatvilágításos szobába, az ölembe vettem , de a pólómhoz csak hozzáértem, már fordult el. Magamhoz öleltem, adtam neki egy kis vizet, ő hozzámbújt és énekeltem a szokásos esti dalunkat és közben kicsit szíven ütött, hogy ez megint mekkora fordulat. Ismét kibújt egy-két könnycsepp és a dalból egy sort csak hümmögni tudtam. Szimbolikusan független kis emberke lett, önálló, saját akarattal. Levált rólam. Még nem kezdem el átalakítani a szobáját dolgozóvá, tudom, hogy még picit később fog csak összecuccolni a haverjaival, de mégiscsak levált rólam. Majdnem 11 hónapig belőlem táplálkozott, már nem így van. Borzasztóan büszke vagyok rá, hogy ilyen biztosan halad tovább azon a bizonyos úton, amiről már beszéltem és megint egy kanyar, amit szuperül vett be. Minden létező összes szeretetem az övé. Tiszta és csupacsupa szívből odavagyok érte. Jó lenne, ha még ébren lenne és értené, amit mondok neki, mert ezt most jó lenne neki mondani, nem ide írni. De ő édesdeden alszik, úgyhogy csak bementem betakarni és megsimogatni. Kivételesen a párnáján aludt el, a cumi kiköpve a szája előtt hever.