2010. június 3., csütörtök

A blogbaby-final version

Most, hogy beneveztem a baby blogger versenybe, feltűnt, hogy a legutóbbi hét bejegyzés (leszámítva a fotókat) nem is Botondról szólt. Ezt orvosolandó és mert egyébként is rég volt összefoglaló, írnék pár szót a kis tizennégy és fél hónaposról, aki a legutóbbi idegösszeomlásából felépülve itt tart. Hosszú, száraz és unalmas lesz, előre szólok. Tömény baba-téma. 

Alvás.
A jó éjszaka: 0-2 db ébredés, kelés 7-fél 8. A rossz éjszaka: 2-∞ ébredés, esetenként nem azonnali visszaalvással. Ha fog-para van, simán félóránként ébred a gyerek, na ilyenkor ölni tudnék. Nálunk soha nem volt éjszakai fesztivál és remélem nem is lesz. Nem veszem ki, nem éneklek neki, nem tutjgatom, nem beszélgetünk, nem alszik velünk. Két dolgot kaphat éjjel: cumit vissza a szájába és Nurofent vagy Dentinox-szot, ha úgy ítélem meg, hogy fáj valamije. És még egy aranyszabály van: 7.00 előtt nem veszem ki az ágyból. Van olyan, hogy tudom, hogy már nem fog visszaaludni, de ilyenkor simán visszafekszem, ő meg általában eljátszik a cumijával, felhúzós játékával, párnáival. Olyan is van, hogy már álldogál fél 7-kor és kéredzkedik ki, majd amikor meglátja, hogy én nem akarom kivenni, végtelenül megsértődik és ordít, mikor kijövök a szobából, de ez megközelítőleg 7 másodpercig tart, utána már hallom, hogy karattyol én meg még szusszanhatok egyet. Önző vagyok, igen, de ez nem újdonság. Aztán odaveszem az ágyunkba, rámfekszik pár percig, összebújunk, aztán elkezd taposni, marni, nyomulni és rángatni a hálózsákját, hogy vegyem le róla. Ha nem bírok még felkelni vele, előfordul, hogy ágyból Gyerekdalokat nézünk, vagy olvasgatunk kicsit. Aztán indul a nap. 
Napközben (lekopogom) elég jókat alszik, másfél és két és fél óra között, de tegnap rekordot döntött: 3 óra után ébresztettem fel. Bobóra egyébként mindig is igaz volt, hogy könnyebb vele, ha kevesebbet alszik, csak nekem szívás a kevesebb szabadidő, ugye. A két órát azért általában hozza. 
Egyedül alszik el újszülött korától, a párnáját mostanában kettéhajtja magának és rákucorodik. Délben megközelítőleg három perc alatt alszik el, este még van egy kis ágy-játék, cumikidobálással spékelve (utána mondja, hogy hoppá), de általában azért 20 perc alatt el is alszik.
Napirend és kaja. 
Mikor megyek érte reggel, egyből kap vizet, majd kelés után teát cumisüvegből. Rengeteget tud inni reggel. A reggelit 8-9 között valamikor ejtjük meg, végre együtt tudunk enni mindhárman, mióta nem egyből kelés után kajál.  Vajas, májkrémes, pástétomos, vajkrémes kenyér, kifli, zsömle, macisajt, joghurt, kefír, mikor mi. Hozzá tejet iszik. Zöldséget, sajtot nem eszik. Felvágottat csak úgy, ha fél négyzetcenti-nyi darabkákra tépem és úgy teszem rá a katonáira, de még így is képes lepiszkálni. Tízórai valami apróság, pl. egy banán, egy rudi, egy joghurt. Ebéd 12.30. Változó, hogy mit hajlandó megenni, tegnap pl. levert egy tányér spagettit az asztalról, úgy hisztizett, végül egy szelet kenyeret ebédelt. Ma először nem volt hajlandó a töltött paprikámat megkóstolni (először csináltam, elég jó lett!), főtt krumplival lakott jól, aztán méltóztatott beleenni a többibe is, majd holnap újra próbálom. Kiszámíthatatlan tehát, hogy mikor mit eszik meg szívesen és ezt gyűlölöm. Mindegy, pár év és ez a gond is megoldódik. Uzsonna 4 körül, megint valami gyümölcs, nass, joghurt, attól függően, mennyire rendesen evett napközben. A gyümölcs kérdésben is sunnyogok, mert a banánon és esetenként az almán, körtén kívül nem tudom másra rávenni. Tegnap összetörtem villával epret és banánt, undorodva (látnotok kellett volna) kiköpte. Majd belekevertem ebből a joghurtba és a joghurtos pohárból adtam neki (gondoltam mekkra ötlet hülyére venni a gyereket), nagyon fintorgott és rángatózott, végül kiegyeztünk: egy banán-egy joghurtmix-egy banán-egy mix. Vacsora 19.30. Kb mint a reggeli, hozzá langyos tej. Aztán fürdés, ölemben egy Altató olvasás-egy Este jó, este jó éneklés, irány az ágy. Kb fél 9-re alszik el. Inni csapvizet iszik, reggel tea, illetve tej, este tej. 
Játék, szabadidő, pörgés. 
Nem igazán játszik a játékaival. Járkál ide-oda, felmászik, lemászik, tesz-vesz, kihúz, kipakol, visszatol, kinyit, bedug, kivesz, ide megy-oda megy, leül egy pillanatra, továbbmegy, megint bedug valamit valahova, leránt valamit, szaladgál, táncol, magyaráz, matat és így tovább. Külön említést érdemel, a legújabb tevékenysége: a dugdosás. Lyukakba rudakat. Bármilyen lyukba bármilyen botot, rudat. (Kicsit áthallásos, tudom, én is röhögök: igazi férfi.) Továbbá tárgyak kupakjai. Legfőbbek: Nurofenes fecskendő két darabját egymásba teszi, orrszívó szívókáját a csőbe illesztgeti, kiürült buborékfújót tetejét illesztgeti bele, kiürült labellora teszi a kupakját, van két fapálcikás karikás játéka, azokat hosszan elszúrkálgatja, van egy rakás duplo-hengere, azokat illeszti egymás tetejére és általában: mindenre szereti rátenni a tetejét és minden kis résbe szeret bedugni valamit. Így kerülnek az irattartóba pl. a Nurofen fecskendők, a mosogatógépbe a hengerek, stb. Ezekkel játszik egész nap. Ezen kívül olvas illetve olvasunk. Továbbra is az állatos-böngészős könyvek a kedvencei, de a régi leporellósak is játszanak, szereti mindet. Játszótéren is ez van: pörög ezres fordulatszámon. Nem ül ám le szépen a homokozóba vagy mint régebben a kavicsok közé, hogy én nyugodtan beszélgethessek és kikapcsolódhassak. Nem, nem. Rohan ide-oda, főleg a hintához, fülig érő szájjal, közben előre mondja, hogy ámme-ámme, vagy neme, neme, mert tudja, hogy egyből ezeket ordítom, ha látom, hogy odaszalad a mozgó hintához. Iszonyúan lefáraszt ez a rohangálás, vigyorog, kacag, néz vissza rám-ámme-ámme és tép oda, ahova nem szabad neki. Én meg rohanok utána, lefogom, magyarázom, hogy miért nem szabad, miért kell megállni, aztán odébáll, de újra megcsillan a szeme és tudom, rohanhatok utána, mert megint odamegy a hintához. Általában azzal telik tehát a játszóterezés, hogy rohanunk mindketten, én kiabálva, ő meg hahotázva. Pihentető. Csúszdázni szeret még, meg felmászni ahova tud, de ennyi. Semmi elmélyülős, nyugodt, egyhelybenülős játék. Egyelőre rendes, mert ha el is vesz, valakitől valamit, ha mondom neki, visszaadja. A gereblyéjéről teljesen lekattant, nem is hajlandó a kezébe venni, ahogy semmilyen más homokozós eszközt sem. Tudja már viszont rúgni a labdát (nagyon édes), és ha mások labdáznak a játszótéren, előbb-utóbb ő is odamegy és kergeti a labdájukat, röhög, viháncol. A csatornafedél mindenhol sztár (azon is a lyuk, már megint), kavicsot dobál bele, kapirgálja, ilyesmi. 
Előfordul, hogy babakocsi nélkül megyünk a játszótérre, vagy pl. a Városligetben, vagy bárhol szabadtéren kivesszük belőle, na az katasztrófa. Mínusz ezer kalória garantált. Rohan a járdán, le a kis ösvényekre, amik az úttesthez vezetnek, közben mondja, hogy ámme-ámme röhögve, én utána, felveszem, elhozom onnan, megint lekéredzkedik, rohan tovább, véletlenül sem arra, amerre kellene, hopp egy kutya, hopp egy madár, azokat meg kell kergetni, megáll szöszmötölni, rohan tovább, esik-kel, feljön az ölünkbe, megint lemegy, felmászik valahova, bedug valamit valahova, olyan fordulatszámon pörög a gyerek, hogy csak remélni tudom, hogy nem lesz figyelemzavaros és/vagy hiperaktív. A plázákban mozgólépcsőzik, föl-le a végtelenségig, a Tesco-ban a múltkor alig bírtam szemmel tartani, úgy cikázott, mert mondanom sem kell, hogy nem marad meg a kocsiban. A Ghymes-koncerten letettem, de egyből a színpadon volt, a következő pillanatban meg már a hangszereket bizgette, úgyhogy gyorsan ölbe kaptam és elhagytuk a színteret. Élcelődhetsz, Jutkikám, hogy fél tízkor lerázlak, mert megyek pihenni, de "Bouncy Bob" kicsit leszívja az energiáimat. Nem teng benne túl a melatonin, na. Ide tartozik még, hogy babakocsiban 10 percet bír utazni, kivéve, ha közben kajál vagy esetleg még az szokott beválni, hogy két cumit adok oda neki, és azok cserélgetésével kibír talán fél órát is. Autózni szeret, mióta a zenéit rátöltöttük az mp3 lejátszóra és a kocsiban is szól a Bál, bál, maszkabál...
Beszéd. 
Nem kapkodja el. Mi már kb öt hónapja, mint az idióták hápogunk, kukorékolunk, karattyolunk, nyávogunk, ugatunk minden könyv minden állatánál, de az áttörés még mindig várat magára. Néha morog az oroszlánnál és néha iázik, meg mekeg (me-mme), de állathangokból ennyi. Mondja, hogy mama és baba, utóbbit magától is, adekvátan. Mondja, hogy hamm vagy hamma, nagyon édes, mert nem csak kaja közben, hanem akkor is, ha az evés, enni, megette szavakat hallja. Aztán van, ugye az ámme-ámme (állj meg!), ezt mindig így duplán mondja és a napokban tökélyre fejlesztette a nemet is. Előfurdul még neeee, vagy neme. Azt is mondja, hogy na. Asszem ennyi. Ja, mondja még, hogy hoppá. Direkt ledob valamit és mondja: hoppá. Még csiszolnunk kell a jelentését.  Azért szerintem kezdődőben van valami, mert újabban próbál sok mindent ismételni, főleg a hangutánzókat, de tegnap volt pl. egy néne a boltban (néni), ma meg volt egy vau-féleség, néha becsúszik egy hápogás is, szóval szép lassan csak beindul. Érteni rengeteget ért. Már olyat is tud, hogy "vidd oda ezt xy-nak" és oadviszi. Lassan tehát el lehet végre kezdeni használni őt. :)
Rossz szokások. 
Kaja-ledobálás. Ez a legdurvább, amivel tényleg kihoz a sodromból. Fogja a katonákat és simán ledobja. Direkt. Utálom. A tányér spagettinál úgy veszekedtem vele, mint még soha. És közben vigyorog. Én meg imádom és sokszor nehéz nem elröhögni magam. A hintához rohangálás. Itthon a fürdőben a lefolyó zárórácsát leszedi és beledobja a lefolyóba. Újabban előfordul, hogy köpköd, helyesebben kicsorgatja a nyálát. Rémes. Jó lenne erről is leszoktatni. Nyűgösség gyaAz éjjeli ébredésekről nem tudok eleget panaszkodni, annyira dühít és kétségbeejt. Ma is vagy hétszer felébredt, majd negyed 5-től háromnegyed hatig ébren is volt, nyöszörgött, sírt, forgolódott, stb. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lassan tizenöt hónapos és még mindig képtelen végigaludni az éjjeleket. Ez már mindig így lesz...? Gumicsizmában továbbra sem hajlandó megmozdulni, leveri magár a földre és rángatózik, de felállni nem hajlandó.
Kunsztok, képességek.
A minap megtanult felmászni az ágyra, ülőgarnitúrára, padokra, bárhova. Belekapaszkodik a kárpitba és izomból felhúzza magát. Végre valahára tudja berregtetni a száját. Tud puszit adni. Mindenkinek mindig integet nagyon rég óta. Ha csak kimegyünk valahonnan, vagy telefonban elköszönök valakitől, integet. Újabban zenére csettintget. Rengeteg zenét hallgatunk és pár napja, megmutattam neki, azóta folyton morzsolgatja a kis ujjait. Ha elesik, elég csak távolról odaszólnom neki, leporolja a kezeit. A lépcsőn már nem mászva megy fel és le, hanem állva-vagy az én kezemet vagy a korlátot fogva (ez a ritkább). Egyedül mászik fel a csúszdára és egyedül csúszik le. Ha hosszú vagy új a csúszda, akkor hason fekve háttal, egyébként ülve. Most kezdett csak el egy ujjal nyomkodni apró gombokat, eddig csak bénázott. Szinte az összes testrészét megmutatja, egyedül a fenék és a hát nincs még meg. A kedvencem az, mikor tudja, hogy valami rosszat csinált vagy készül csinálni és előre rázza az ujját, ahogy én szoktam dorgálni. Iszonyú helyes.  Megmutatja, hogy repülnek a madarakat és pillangók, illetve kopog ha harkályt lát vagy hall. Végigmutogatja az egész Erdő mélyén házikót. Rengeteget táncol, kígyózik a kis testével, roggyantgat. Zabálnivaló. Egy kis ízelítő, majd csinálok jobb videót, ahol nagyobb extázisban van, na de addig is:


 Itt csettint is:
 

Szociális és családi élet.
Apa és én ugye az alap. Imád mindkettőnket, olyan is van (igaz, ritkán), hogy én nem kellek, csak apa, fordítva már gyakrabb. Idegenekkel az utcán, boltban, bárhol iszonyú barátkozós, vigyorog, kommunikál, ma pl. a Tescoban odabújt egy néni lábához (????!), az étteremben imád mindenkit. Ellenben a családtagokkal gyakran utálatos és/vagy túlérzékeny. Van olyan, hogy moccanni nem mer senki, nehogy Botika elsírja magát, aztán azért általában feloldódik, de olyan, nincs rajtunk kívül, akit kifejezetten szeretne vagy akihez rajtunk kívül kötődne. Igaz, elég ritkán lát mindenkit. Ákos öcsémet bírja még talán legjobban, Bálinttól már többször sírva fakadt, apámtól kiveri a víz, Öreganyához viszont legutóbb folyton odabújt (sose csinált még ilyet). Anyám pasijától ordított még régen, de őt is már megszokta. Az viszont általános, hogy gyűlöli és nem is tűri, ha idegenek (nem mi ketten) fogdossák, segíteni próbálnak neki, terelgetik, hozzányúlnak, bármi. Olyat azt hiszem kétszer csinált, hogy valaki elhívta az ölünkből és odament, de kihez is, kihez is?? Gyerektársaságban jól érzi magát, általában hangadó figura, minden rosszban benne van, de szeret nagy gyerekek után futkosni vagy labdázásba becsatlakozni, figyeli őket, utánozza őket, fogdossa a gyerekeket, mutogatja, hol a szemük, szájuk, szóval jelenleg elégedett vagyok a szociabilitásával.

Összefoglalva: az éjjeli alvásgondokat leszámítva elég jól boldogulunk. Sokszor vannak nyűgös napjaink, de kibírjuk, gyakran hisztizem és panaszkodom valamire, de alapvetően tényleg hiszem, hogy szerencsések vagyunk Bobeszkával, mert minden hülyesége ellenére a legfantasztikusabb ember a világon.

8 megjegyzés:

  1. Jó kis összefoglaló! :-)
    Képzeld mióta Réka elindult, nincs már nálunk sem az a jó kis leül és homokozik téma /mint ahogy tök jól elvoltunk mikor meglátogattunk, emlékszel?/, hanem megy és néz és borít /kismotort, bébitaxit, babakocsit, mindegy mit, csak tolni lehessen, meg felmászni rá, ezeket imádja/ és esik és megy és még mindig megy és kavar és már nem homokozik, hintából ki akar jönni, csúszdázni jó, meg kismotorozni, de amúgy meg Gergőt követi és majmolja és megy... :-D Huhh, én is elfáradok baromira, főleg ha Gergő is kavar közben valamit! :-)

    VálaszTörlés
  2. Nem élcelődöm én, sőt azon sem, hogy már megint jól sejtettem: amikor faképnél hagysz egyszercsak, akkor másnap reggel tuti találok egy új bejegyzést :)

    Csókoltatom a daredevilt, és szerintem ha elmélyülten olvasgat hosszasan és nézeget, akkor nem lesz figyelemzvaros, sem hiperaktív.

    VálaszTörlés
  3. hopp egy kutya, hopp egy madár - csak figyelek, Dina ilyenekkel sose örvendeztetett meg :) Na majd a fiam...

    VálaszTörlés
  4. Hű, Te aztán komolyan veszed a versenyt!!! Megyek is szavazni :-D (és még egyszer nekiállok elolvasni ezt a hosszút :-D)

    VálaszTörlés
  5. Judit: lebuktam :) Csak este tudok írni, de akkor is csak egy órám van :))
    Orsi: nem a verseny miatt írtam, csak feltűnt, hogy tényleg rég volt szó Botondról :)) Amúgy nem izgat a verseny, mert tényleg úgysem nyerünk, annyi a hiper-népszerű blog....

    VálaszTörlés
  6. Szuper kis összefoglaló :) A kajadobálás ismerős, direkt csinálják! Miközben ledobja a falatot a Te gyereked is huncutul vigyorog hozzá? :) Mert az enyém igen, és ettől még idegesebb tudok ám lenni! :DDDD

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szuper cuccai vannak Bobónak!A kendő,a galléros polo,stb...Olyan nagyfiús bennük,s nagyon,nagyon ééédes:-)))

    VálaszTörlés
  8. Betty: jajjj, hogyne vigyorogna, ezért nehéz komoly képet vágnom, még ha tényleg dühös is vagyok ilyenkor.
    Andi, köszönjük :)) És örülök újra itt vagy!!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?