Kázmér és Kiskázmér

Hősünk a mai nap jelentős részét Ákos öcsémmel és annak Berci haverjával töltötte. A teljesség igénye nélkül kiemelném az események egy-két pontját. Kommentár nélkül, with all due respect. 

Karácsonyi csibészkedés

• Mikor fél 2-kor suttogva felhívtam Ákit, hogy alszik-e már Bobókám, hallom, hogy viháncolás a háttérben, Áki pedig közölte, hogy most várják a pizzát, de ne aggódjak, adott Bobónak egy kis corn flakes-t, hogy ne haljon éhen. A pénzt éttermi zöldséglevesre és nudlira hagytuk itthon. 
• Mikor Bobókám 4-kor felébredt és bementem hozzá, egy szál ujjatlan, oldalt mélyen kivágott hálózsákban csücsült az ágyban. Kilátszott az összes fehér húsa, nem győztem puszilgatni. Áki magyarázott valamit, hogy levette róla a felsőjét, de nem gondoltam, hogy a body-ra céloz.
• Egész délután azt ordibálta a gyerekem, hogy "vaccapp". 

Ákos egyébként az, aki legtöbbet és legszívesebben jön hozzánk a tesóim közül, hatalmasakat tudnak játszani, majdnem mindig pattan, ha megkérem, hogy jöjjön vigyázni, fektet, tisztába tesz, ebédeltet, sétáltat, olvas, épít, csibészkedik, hülyeségeket tanít, rajzol. Ma pl. 9-től 3-ig. Teszi mindezt örömmel és mosolyogva, mintha nem lenne ezer jobb programja. Mikor hazaérkezünk nagyobb lelkesedéssel meséli el a történteket, mint amekkorával én hallgatom. Imádom és nagyon hálás vagyok neki. Ma is mondtam neki, ha egyszer gyereke lesz, annyit vigyázok rá, amennyit csak kell. Addig is meg igyekszem szemmel tartani, terelgetni és résen lenni, hogy ne kallódjon el teljesen, mert ritka különleges egy pasi.