Hogy is tartja a mondás? Azt kell bizonygatni, ami bizonytalan. Így igaz, mélységesen egyetértek, ezért ismét megosztom veletek Miss Antikreatívanyu legújabb akcióját, na és persze mementónak sem utolsó: ha majd azért akarom büntetni a fiam, mert bukásra áll rajzból vagy technikából, jusson eszembe egy pillanatra önvizsgálatot tartani és verés helyett együttérzőn átölelni.
A tények kedvéért elmondom, hogy Botond sem a levélgyűjtésben nem vett részt - igen ellenszenvesen elzárkózott előle -, sem a ragasztásban. Amíg az alkotásaim készültek, ő az új színes ceruza készletével bíbelődött, merőben hidegen hagyták a falevelek. A rókát ő rendelte. Ennyire futotta.
Szerintem ezek baromi jók! :) Mit mentegeted magad állandóan?! Az én szívfájdalmam, hogy nálunk még tisztességesen meg sem sárgultak, pirosodtak, barnultak a levelek. Minden csupa zöld. Na nem mintha az utcasarokig is elmehetnék...
VálaszTörlésHelóka, jogtalanul próbálod bitorolni a Miss Antikreatívanyu címet, mert nem a tied, tudd meg:)
VálaszTörlésnagyon is klasszak ezek a kreálmányok, szépek a színek, és precíz pontos, mi nem tetszik bennük (ja, hogy magadra hagytak azalkotásban?
és lakkozd le, mert fel fog pöndörödni (én volt, hogy hajlakkal estem neki) de akkor tovább lehet nézdegélni a MŰ-vet
Csatlakozom! Csak fényezésből rakod ám fel őket. :-)
VálaszTörlésTényleg tök jók!
Idén még csak a Gesztenye Guszti-ig jutottunk a lányokkal.
Szerintem ezek nagyon jók!!!Lakkozás helyett javaslom a laminálást... ( Nekem ez a technika a halálom,ettől jobban a terményragasztástól fázom. :) )
VálaszTörlésÉs már megint milyen jó könyvet olvasol, utánozni foglak.
Tsók:KK.
Ez de jó ötlet! És milyen mások vagyunk... Én ha egy ilyen alkotást csináltam volna, minimum egy hétig veregetném a saját vállam, és nagyon nagy királynak tartanám magam. Mi max csak matricaragasztásig jutunk. :D
VálaszTörlésÉs tök jók lettek :)
Kriszta, ebben van termény is, hát nem látod??
VálaszTörlésCsilli, tavaly vért izzadtam, mire elkészítettem 2 Kippkopp-ot, hogy aztán tökéletesen leszarja őket. Soha többé nem csinálok gesztenyefigurát, akkora meló volt, bár lehet h túl kemény volt a gesztenye, nem tudom, de egy életre elvette a kedvem.
Amúgy meg ez olyan, h magamra büszke vagyok, mert tudom h a képességeimből a maximumot kihozom, de azt meg bánom, hogy olyasmiket képtelen vagyok alkotni, amiket irigyelnék, ha másnál látnám.
Pont tegnap nyavalyogtam, h utálok gyurmázni. És minden ilyen ragasztós-mocskolós kreatívkodást. Egyszerűen minden porcikám tiltakozik ellene, gyűlölöm csinálni. Tegnap egész nap a szuperanyaglóriámat fényeztem, amiért életünkben először gyurmáztunk itthon. Minden tiszteletem, az erőfeszítéseidért. De ha élvezed, akkor nem, akkor csak jó! :)
VálaszTörlésÉn ezeket egy napig is sajnálnám őrizgetni, sztem a megcsinálás délutánján dobnám ki őket, annyira utálom az ilyen helyfoglaló porfogó homemade szirszarokat. Előre rettegek a napközibl hazahozott batikolt, ragasztott, dekupázsolt cuccoktól, amikhez majd jó pofát kell vágnom :)