2011. október 12., szerda

Még kotyvalék - mostanában formában van

Állatkert felé a biciklin mögöttem egy cérnavékony hangocska:
- Zebu és zebra. Mind a kettő úgy kezdődik, hogy "zeb" és mind a kettőt meg akarom nézni.

Én: - Jó kis párna az a narancssárga a Zsuzsa nagyiéknál, ugye?
Ő: - Te! Az barackszínű!
Én: - Tényleg!! Tényleg barackszínű.
Ő: - Mér aszitted, hogy narancssárga?

- Egy falatot ettem, eszek még egyet, az már kettő.
Már itt nem mertem kiengedni a levegőt, de megkérdeztem, hogy mennyi egy meg egy. Szinte azonnal:
- Az kettő.
Továbbmentem.
- Mennyi kettő meg egy?
Nagyon sokáig gondolkodott (kb. fél perc-percig), de vártam.
- Három.
Wow.

A bölcsiből mindennap hazahozhat 1, maximum 2 állatot, ha másnap visszaviszi. Ma reggel itthon felejtettük a tehenet, délután szöszmötölt a csoportban, hogy mit hozzon haza.
- Hármat hozhatok?
- Nem. Maximum kettőt.
- Akkor hozom a dínót és a zsiráfot. De az nem jó, mert otthon van még a tehén, akkor az már három lenne. Visszateszem a zsiráfot, jó, Mama?
Nem tudtam neki elég gyorsan válaszolni, hogy persze, hogy jó, mert leszakadt a pofám, hogy mennyire nagy dolognak tartom, hogy ezt így fejben végigpörgette.

Nem tudom, ki dühítette mi fel a minap odabenn, de megkérdezte, hogy "Mama, a súlyzót be lehet vinni a bölcsibe?"

Ma este az ágyból kiszólva:
- Mindig macskaféléket kívánok: hogy vegyél nekem jaguarundit meg pumát.
A pumáról a héten még lesz szó, vigyázzatok.

18 megjegyzés:

  1. Olyan büszke vagyok a gyerekedre!
    KK.

    VálaszTörlés
  2. Én is!!! Okos, mint a Nap!! És úgy hiányzik... :((

    VálaszTörlés
  3. Mekkora már, hogy így számol! Te nem szoktál félni, hogy amikor majd igazán jön a tudás feléjük (iskola) addigra elfogy a motivációjuk vagy hülyén mondva kiégnek? (Találtam magamnak ilyesféle aggódnivalót is :D )

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom Krisztához: büszke vagyok Bobóra. Eszméletlen profi. Nekem inkább az a kérdésem, ha már most így számol, akkor lesz-e földi halandó, aki követni tudja a zsenialitását, válaszolni tud a kérdéseire...?! Mert ha így halad, pár és deriválni fog :-P

    VálaszTörlés
  5. Dia, engem nagyszüleim riogatnak ezzel, de anyám szerint meg a suliban majd szocializációt, koncentrációt, stb tanul, szóval más skilleket. De már én is gondoltam erre. Nincs mit tenni, felgyorsult a világ, emellett mégis többet vagy máshogy foglalkozunk velük, mint anno (nem csak úgy nőnek az udvaron), hamarabb okosabbak sztm az eleve jó képességű gyerekek. Nem feltétlenül jó ez sztm, de nem tudunk ellene tenni.

    VálaszTörlés
  6. Remélhetőleg majd találtok egy olyan tanító nénit, aki ellátja a tudásának megfelelő feladatokkal, és nem kényszeríti a hagyományos frontális osztálymunkába.
    Imádtam az okos gyerekeket ( többnyire elevenek is voltak ), szárnyalni lehetett velük... a felzárkóztatás és fejlesztés más téma, de azt is szerettem.
    Ölelés:KK.

    VálaszTörlés
  7. Kkm, sztm ő is ilyen lesz: nem stréber, még véletlenül sem, nem lesznek kész a leckéi, mobilozni (vagy az akkor hightech-cuccozni) fog a pad alatt a haverjaival, de a kreatív projektekben és amihez lesz kedve, abban kimagasló lesz. (Jutki, ha olvasod: az új Androsra gondolok :) ) Kétlem, hogy a tollbamondások vagy a fecskefarok jelek végtelen másolása lesz az erőssége. És elég jó sulit tervezek neki, sztm tökéletesen passzol hozzá.

    VálaszTörlés
  8. Melyiket?Melyiket? Ott Zuglóban?
    Tudod, én is ott tanítottam! :)
    KK

    VálaszTörlés
  9. A Hermina úton van a kéttannyelvű angol suli. Apám gyerekei oda jártak-járnak és szuperlatívuszokban beszélnek róla. Brutáljó angol, anyanyelvi tanárokkal,projektszemléletű oktatás, sok team-munkával, sok sport, kva jó táborok, nyugati szemlélet, ráadásul közel is van.
    Egy gond van vele: nem a Fazekas. Ezt nehéz lesz elengednem...

    VálaszTörlés
  10. Én egy cseppet sem aggódnék, ha Bobó deriválni fog, mert látott már egy jó pedagógus tehetséges gyereket, olyat kell keresni, akinek ez alap. Ráadásul én inkább azt látom, h sokszor összeérnek a gyerekek későbbre, ti nem? Nyilván akinek vannak biz. adottságai, készségei, abban fejlettebb, jobb (vagy inkább fejleszthetőbb??) lesz a társainál, később is, de az esetek többségében azért nem marad akkora szakadék. És anyukádnak igaza van sztem nagyon: az iskolában annyi minden mást lehet (kell!) tanulni, pláne egy jóban! :)
    Ja, és nézd meg Andrisunkat :))) Imádjuk, szeretjük, okos, de azért szóba áll még velünk szerencsére.

    Bobó számolása amúgy sztem elég döbbenetes... Elhiszem, h levegőt se kaptál.

    VálaszTörlés
  11. Ja, és pumatémában meg tűkön ülök, h mivan??? Naponta akarom megkérdezni, h sikerült-e, csak mindig elfelejtem. Drukkolok! :)

    VálaszTörlés
  12. Azt gondolom, hogy jók a tervek az iskolaválasztás tekintetében.Járnak oda ismerőseim gyerekei, én is jókat hallottam róla.Nem a Fazekas, Nem a Fazekas....előre tekints! ;)
    Jutkinak írom, hogy szerintem (tapasztalatból mondom), az általános iskola alsó tagozatán bizony elég nagy a szakadék a gyerekek között.Így ha adott egy vegyes összetételű csapat, és a tanító fázik a differenciálástól, csoportmunkától... stb. stb., akkor őrülhet meg ő maga és a gyerekek is.Bobó számolási készségei pedig felérnek egy első osztályos korú gyerekével. Bő fél évvel ezelőtt hibátlanul leszámolt 10-ig,vannak olyan elsősök, akiknek ez nagy fejtörést okoz.
    És igen, kedves Virág, mi van már a pu-má-val????
    ( Időnként elcsendesedek, de az nem azt jelenti, hogy elfeledtelek benneteket, nagyon is jelen vagyok! )
    Üdv.:KK.

    VálaszTörlés
  13. Kriszta, én úgy gondolom, hogy szakadék nélkül is maximum egy hónap alatt ki lehet csinálni egy csoportot differenciálás, csoportmunka, projektoktatás stb. nélkül :) Ha más nem, katatóniába fullad az egész.
    Mondom, olyat kell keresni, akinek ez alap :)

    VálaszTörlés
  14. Rémálmom, hogy benne maradnak képességek és készségek (ahogy a tesóimban nagyon durván). Fosok, nehogy idióták vegyék körül, akik nem segítenek kibontakoztatni és kamatoztatni, ami benne van. Nem egy zseni, de tény, hogy - talán elfogulatlanul mondhatom-, sok jó és különleges van ebben a gyerekben (is), oda kell majd figyelni nagyon. Ha úgy járunk vele, mint tesóimmal, felkötöm magam!!
    Puma van....ma megkapta, hatalmas siker, folyton csak bámulja és hajtogatja h régóta vágyott rá és örül neki :))) Fotó is van, de csak 7főn tudom feltenni. :(

    VálaszTörlés
  15. Pont múltkor beszélgettünk róla a Barátnőimmel, hogy ebben a mai több infos világban a mai gyerekek okosabbak mint mi voltunk. És arról is amit Judit írt, hogy azt látjuk, hogy az egyik gyerek zseniálisan beszél már korán, a másik szuperül rajzol, a harmadik a mozgásban jár előbbre stb, aztán szépen utoléregetik egymást és nem az van, hogy akkor azt a készséget az a gyerek tolja mindig maga előtt és azzal mindig előbbre jár a többieknél.
    /Kivétel persze nyilván ha mondjuk az a Valaki egy kivételes tehetség abban a témában, egy későbbi festőzseni stb./

    Vagy mondjuk pl Bobó mindig többet fog tudni az állatokról, mint az én gyerekeim, mert nálam is többet tud már most! :-))) :-D

    Mindezektől függetlenül szerintem is különleges most ahogy Bobó számol, amiatt hogy nem csak verseli a számokat, hanem érti hogy mit csinál! /Mert pl Rékám elszámol már angolul is tízig lassan, de úgy mintha egy hallott mondókát mondana el./

    Nekem egyébként az első mondat a kedvenc, a zebes! :-)))

    VálaszTörlés
  16. Szilvi, hhh....lényegre tapintottál. Ez a tudás sajnos kvára nem exponenciális dolog. Tesóim anno sztm megközelítőleg ilyen képességűek és tudásúak voltak, van amiben kicsit Bob alatt, van amiben felette. Most bukdácsolnak, depisek, beszűkültek és üres kb a fejük. Ennek nyilván megvan az oka, de erre írtam, hogy ettől rettegek a legjobban, hogy az élet, én, mi, a körülmények úgy alakítják, hogy örökre benne reked, aminek húszszorosára kellett volna duzzadnia. Határozottan nem a tudásanyagára vagyok rágörcsölve, hanem a képességeire, ösztöneire, személyiségére.

    VálaszTörlés
  17. Na erre kérdeztem pont azt, hogy mi van ha elveszíti az érdeklődését, mert mondjuk az oviban, suliban már nem elégítik ki a kíváncsiságát, mert ott egyszerűbb, ha beállítják a sorba. Nem szeretik a problémásat és az is problémásnak számít, aki sokat kérdez, érdeklődő, mindent jobban tud, vagy egy-két dologban kiemelkedő. Egy átlag szintet kell hozni, ez az elvárás. Aztán úgy el tudják venni a kedvét egyeseknek, hogy visszább esik, mint az átlag. Szerencsés esetben felnőttként a maga szerencséjének a kovácsa és elindul valamerre önszántából és sikeres lesz, de még mindig sokat számít a papír, a mindenből megfelelő jegy stb. Mi már/még csak az ovival szenvedünk, mert az önkormányzati oviról hallottam ezt-azt, szerencsére!

    Egyébként meg nem értek hozzá, de most így látom és nyomaszt a felelősség. A védőnő is megijesztett, mert azt mondta, hogy ilyen kivételes képességű gyerek, mint Zalán, 2-3 van a faluban. Na és erre én: Úristen, akkor milyen lehet a színvonal? Mert hogy én nem látom kivételesnek, egyszerűen érdeklődő és foglalkozva van vele, ennyi!

    VálaszTörlés
  18. Én most nem az intézményes káros hatásokra gondoltam, hanem a magaméra, de mindegy, mert ez a rizikófaktor is megvan, de én mindig azt hiszem (naivitás?), hogy amíg én-mi érzelmi biztonságot, érdeklődést és fejlődési lehetőséget nyújtunk neki, addig nem okoz nagy kárt, ha Muci néni ráförmed, és ezért benne ragad a kérdés.
    Érdekes kisszínes: egyszer benn voltunk még jó féléve anyám ovijában, ültünk a homokozó szélén, kb tizenöt gyerek sertepertélt ott körülöttünk, és beszélgetett velünk. Próbaképp (köcsög vagyok, tudom) elkezdtem Gryllus-dalokat énekelni. Nulla, azaz nulla gyerek kapcsolódott rá/csillant fel a szeme/adta bármi jelét h ismerné. Egy azaz egy gyerek volt, aki ismerte a dalokat, Botond. Teljesen leszakadt a pofám.

    VálaszTörlés

Mit szólsz?