Becéző szavak - szó szerint

Megint bújós, édelgős, cirógatós korszakát éli, igaz a puszikat továbbra is letörli, de egy bújós kiscica, sőt kifejlesztettünk egy spéci egymás arcán fekvős pózt, reggelente ilyen sziruposan szoktunk töltődni egymással.
Ha föléhajolok, akkor előszeretettel simítja ki a hajamat az arcomból, odahúz magához, simogat, tegnap még ilyet is mondott:
- Mam! Te egy széphomlokú vagy.

Valamelyik nap a játszótéren, odajött-bújt hozzám:
- Olyan aranyos vagy, mint egy kisnyuszi.

Azt egyébként is nagyon gyakran mondja, elhúzott, sejpegős, affektálós édelgő hangon, hogy nagyon aranyos vagyok - hallani kéne.

Valamelyik nap mentünk le reggel kézenfogva a lépcsőházban, meglátta a csipkés zoknim kivillanni a balerina cipőmből:
- Te milyen csinos vagy, Mam!

Ma reggel, hallom a szobájából átszűrődni:
- Jó reggelt, Tündér! Gyere, Tündér!

Hát, a kis ördögöm azért gyakran leveti suvickosképű sátáni álarcát és szeretetgombóc jelmezre váltja.

Kétördög

Ülünk a trolin. Minden előzmény nélkül:
- Az ördög meg a sárkány majdnem ugyanolyanok. Csak az ördög nem okád tüzet, és nem tud repülni.
- Wow. Ez pontosan így van, Bobókám! És miben hasonlítanak, szerinted?
- Mind a kettő gonoszkodik és nem él igazából.
Nem tudtam mit hozzátenni a témához.



Játszótéren fenn tülekedik a hatalmas csúszda tetején és böködi az előtte lévő kislányt, hogy menjen már, majd látom, hogy előre engedi a következő csajszit is, mikor ő is leér, megdicsérem, hogy milyen jófej, hogy előre engedte a többieket. Korán örültem:
- Azt mondtam neki, hogy ha nem csúszik le, elverem a serpenyővel.
- Miket beszélsz, Botond! Te jó ég.
- Én most nem Botond vagyok, hanem egy ördög.

Szeretném megnyugtatni a kedélyeket (a magamét is): nem az antikrisztust melengetem a keblemen, hanem reneszánszát éli nálunk a nyáron látott Vitéz László előadás, szinte minden vacsora alatt el kell mesélnem - a konyhában van ugyanis a nyári előadás plakátja. A betétdalokat is elő kell adnom, és a műanyag serpenyője is új értelmet nyert, néha azzal alszik el. Valamelyik nap a bölcsődében arra értem oda, hogy gyurmáznak, közölte, hogy ördögöt csinált. Ibolya néni mellkasa nem mondom, hogy szétszakadt a büszkeségtől: pirokodva mentegetőzött, hogy ezt biztos, hogy nem a bölcsődében tanulta. Ez kétségtelen - siettem a megnyugtatására: minden rosszat tőlem tanul, lát és hall, vállalom.

Nem szívesen teszem cékla fotóját a blogomba

De ezt le kell jegyeznem, annyira sokkot kaptam, mikor meghallottam:
- Bobó, mit ebédeltél ma? (A kérdés álnaiv volt, hiszen mikor reggel beléptünk a bölcsődébe, megcsapott a hányingerkeltő förtelmes céklaszag, majd a kifüggesztett étlapon is láthattam: itt bizony céklafőzelék lesz ebédre)
- Céklafőzeléket, és húst, és krumplit. Mindháromból ettem egyszerre.
Nem tudom, hogy a fejemet beleverjem a falba, hogy miközben odabenn néhány - sokszor valóban undorító (pl. tojáspörkölt, salátafőzelék?????) - kivétellel mindenből eszik, otthon nyár óta kizárólag a következőket hajlandó megenni: rántott hús, a krumplipüré, rizs, csupasz spagetti (hosszadalmas munkával elértem, hogy sajtot már tehetek rá) és "golyós leves" (krémleves, szinte bármilyen - nagy kedvenc a brokkoli és a karfiol - és levesgyöngy). Néha még csúszik a fasírtgolyó, nagyritkán eszik néhány kanál húslevest cérnametélttel, de körülbelül ennyi a repertoár. Leveseimbe bele sem kóstol, rakott ételeket, zöldséges ételeket meg sem próbálok már.....
Vagy annak örüljek, hogy legalább benn eszik, és nagyvonalúan feledkezzek meg az elmúlt félévben felénk tanúsított magatartásáról és a számtalan érintetlenül kukába kidobott főtt ételről?
Még nem döntöttem el, de cék-la-fő-ze-lé-ket ebédelt a gyerekem??????? Több értelemben is sokkoló.

Hároméves kotyvalék

Na, Bobó mégis nézhetsz még 2 vakondot. Vagy olvassunk inkább, olyan szívesen olvasnék veled.
- Mit szólsz? Egy vakond, egy könyv.
Wow.

Összeszedjük azokat a meséket, ahol állatmamák kicsinyeik védelmére kelnek. Megemlítem neki, hogy én is pont így megvédeném őt, csak szerencsére őt még senki nem akarta bántani.
- Engem mindenki szeret. Csak a boszorkány nem.
- Melyik boszorkány.
- Az igazi.

Táncházban vagyunk, körjátékok, tánclépések, népdalok, arconpörgés. Leültet minket a foglalkozásvezető, hogy egy dalt tanuljunk. Botond a terem végéből odavonszol egy széket, ráül és két versszak között odahajol hozzám:
- Mam. Kérdezz egy állatot.

- Bobó, hogy szoktam én káromkodni? Mit szoktam mondani?
- Jocibot. 

Színházban voltam este, esti mese előtt mentem el, anyukám és Ákos Papi vigyáztak rá este. Reggel megyek be hozzá:
- Mam, te honnan kerültél ide?

Tudod, hogy én rettegek minden kutyától.

Idehánytam az összes játékomat, nézd!

És tudod, hogy a hangyától félek és a kutyáktól. Semmi más állattól.

Állatkert. A piton terráriumában kígyókakit fedezünk fel, amin álmélkodunk, majd megfogalmazódik a - teljesen jogos - kérdés:
- Te, Mam! De hol van a kígyó seggluka?

Esti összebújás a matracán, csöpögősen idilli hangulat. Majd váratlanul egy némiképp oda nem illő kérdés süvít a félhomályba:
- Te! Mit szólnál, ha mindent belerakok a segglukadba?

After party

Mam! Hova tűnt a fikám? Elveszett egy fika, Mam!
Hova tűnhetett?
Mam! Megvan a fika! Nézd csak ide milyen fika! Látod?
Miért nem nézed?
Megint elejtettem. Az isten áldjon meg, hogy lesett a fika.
Lállllálllllállláááálááá.....

Születésnap reggele

Reggel fél hétkor nekem:
- Mam! Keljünk ki az ágyból és játsszunk vígan!
Így legyen.

9-kor Hugónak - már nyomatékosan:
- De azt kérem, hogy jöjjél ki az ágyból, mindjárt!
 Két perc múlva:
- Na, olvashatsz!

Kid's Toy Premium

Így három nappal a születésnapja előtt, számtalan gondosan kiválogatott tűkön ülő meglepetéssel a ruhásszekrényemben, kiborította ma a "mindenes dobozát" és elgondolkodtam. Ez a kincsesládája, vagy ahogy én hívom: a szirszarok gyűjteménye. Azon számára kedves innen-onnan összehordott tárgyak összessége ez, melyek minden darabját számon tartja, és melyekkel a legtöbb időt töltötte az elmúlt mondjuk másfél hónapban.

Tehát nézzük részletesen:

• legkedvesebb játéka a Cavalli szemüvegtartó dobozom, előszeretettel dug el benne apróságokat, "ajándékokat"
• aprópénzek
• radírok - hát, ez a mánia nem tudom, honnan jött, de teljesen rájuk van kattanva, mindenhonnan lenyúlja, ha talál egyet, enyveskezű a javából
• egy csengő, a Dédnagymamámé volt, anyámtól szedte el, Jézuskásat játszik vele
• "távcsövek", prózaibb elnevezésük: wc papír guriga
• tavalyi szülinapi csákók
• a szilveszteri trombitái (maradékai)
• a szájharmonika, nem nagyon fújja, de szeret vele szórakozni, Pampalini-set játszani
• a másik legeslegnagyobb kedvenc: a nyuszis babzsák. Ezt nem tudni miért, de szappannak hívja, és rajongva dédelgeti és órákig játszik vele
• egy kiszuperált fülhallgatóm, imádja hurcolni, elcsórni őket
• egy leeresztett szívecskés valentin-napi lufi, ami most már csak "csöcs" néven fut nála, mert volt a leeresztésnek egy fázisa, mikor úgy nézett ki pont, mint egy playboyos kebelcsoda, és kiszaladt a számon, hogy olyan, mint egy csöcs, azóta így hívja
• egy masni - imádja
• állatkertes szórólap, amiről rendszeresen el kell mondani a programokat, melyeket áhítattal hallgat (elefántetetés, fókamóka, csótánysimogatás, stb.)

Hiányzik a képről, de mindenek felett áll: egy Bluetack darab, ami már kifejezetten undorító, de ma reggel is sírt bölcsibe menet, mikor eszünkbe jutott, hogy otthonmaradt.... Imádja....morzsolgatja, iderakja-odateszi, belenyomja ide-odaÉs kihagytam még a befőttes gumikat, mint további kedves kincseket.

Nem is tudom, miért vettem neki annyi mindent születésnapjára, mikor elég lett volna körbejárnom néhány lakást és összecsipegetni néhány gémkapcsot, rajzszöget, kupakot.

Hősök a falon

A három betegen együtt itthontöltött napok (egyik) eredménye. Egy másik eredmény, hogy Botond úgy tűnik meggyógyult. Ez rólam távolról sem mondható el, na de most nem ez a lényeg.

 

 

 Most még Sün Balázs és Boribon. Aztán majd Motorhead és Rage. Jóesetben. Rossz esetben SP és AFC.

Wanton sex godess

Hollywoodi idill. Foszló szárú melegítőben, össze nem illő cuccokban, frissen mosott szénaboglya frizkóval törlöm a pultról a morzsákat, Botond ott lábatlankodik körülöttem, már hívna be játszani, de megelőzöm egy kéréssel, hátha nyerek még 1-2 percet és befejezhetem, amit csinálok (élet apró örömei...):
- Botikám, a fürdőszoba földjén van egy fekete bugyim és egy zoknim, azokat léci hozd már ide és gyömöszöld be a mosógépbe!
Meghozza, kikerekedett szemmel, két ujjal fogva tartja fel:
- Hát ezt komolyan mondod, hogy egy bugyi? Ez meg mi a fránya?
Jó, nem ekkora volt, meg mondom, fekete, de azért tény, hogy nem a Victoria's Secret-ből rendelt lenge csupacsipke (-azok már a gépben voltak, haha). Mindig tudtam, hogy igazi hím-sovinisztát nevelgetek.

Lányos anyukák, még nem késő megszakítani velünk minden kapcsolatot.

Lószar, fos és puki - fiúgyerek... FRISSÍTVE

Szerepjáték. (a halálom) Két kislánnyal vagyok, akik körbemennek a tanyán. Azaz, hogy körbemennének.
- De, Mam! Ez itt nem egy tanya, te! Ez itt egy iszonyú nagy lakás, ahol játékok vannak.
Arról nagyvonalúan feledkezzünk meg, hogy a lányokat "legyél ezekkel"-felkiáltással ő adta a kezembe.

Bölcsiről beszélgetünk, és érdekes titokról lebbenti le a fátylat, ha ügyes vagyok, akár még bulvárhírt is kovácsolhatok belőle és nem lesz gond a nyaralás sem:
- Múltkor Emma megnézte a fütyijét a fürdőszobában.
- Biztos, hogy fütyije volt Emmának?
- Igen, mondom.
Már látom magam előtt a Blikk jövő heti vezércikkét a hermafrodita kisgyerekről és az őt leleplező szimpatikus anyáról és gyerekéről.

Találós kérdés.
Mi lehet az a "mütyür pogácsa", amit Botond nem szeret?

Ezt a türkizrózsaszín párducot is hozd!

Állatkertben egy dodó szoborra:
- Te, Mam! Mi a lószar ez?

(Alig) állok este a konyhában, csinálom a vacsorát, beteg vagyok, fáradt és elesett :) Őfelsége ücsörög a széken és bekövetkezik, amitől rettegek, kiadja az utasítást:
- Mam, kérdezz állatot!
- Úristen, Bobókám, de hogyan kérdezzek állatot?
- Hát, neked nincsen szád? Vagy mi?

Apjának:
- Gyere, megmutatom, nosza!

Jövünk haza bölcsiből múlt héten, valamiért nyafog a babakocsiban, de nem vagyok hajlandó méterenként megállni megigazítani, megkötni, leporolni, stb. mondom neki, hogy majd ha a lépcsőnél kiszáll, megcsinálom. Ezzel - méltán - kihozom a sodrából:
- De, Mam! (hallanotok kellene, hogy mondja...) Amit mondtam, azt mindig tartsd be, hogy azt mondtam, hogy a kapuban i-ga-zít-sál meg!

Találok egy porcicát, két órával az alapos porszívózásom után. Hangosan gondolkodom:
- Azt nem értem, hogy kerül ide porcica, mikor most porszívóztam....
A teljesen korrekt válasz, mindig mindent meghalló- és megfigyelő hősünktől:
-  Lehet, hogy nem porszívóztál rendesen.
Ennyi.

A goromba kismalacos viccekre hajazva (szó szerint):
- Bobókám, egy fika van a hajadon.
- Tudom, én tettem oda.

Erről jut eszembe, hogy egyik reggel bölcsibe menet kiszedett egy fikát az orrából és elkezdett kergetni vele, hogy beleteszi az én orromba.

Meg az is, hogy mikor a múltkor másfél órát trónolt a wc-n, a jutalomra hajtva, és a közepe felé pukizott egyet.
- Mam, a pukizásért milyen jutalom jár?
Azóta ezen röhögök.

Ülünk a trolin, az új békájával játszik a kabátomon, majd közli:
- Látod, itt rádfosta az egészet itt a béka.

Hogy ne ez legyen a zárszó, egy rajz, hogy ne csak azt lássátok káromkodás terén hol tartunk, hanem a rajzfejlődését is nyomon követhessétek :)

Egy átlagos vacsora képekben

 

EQ csillagos ötös

Lehet, hogy csak szerintem hatalmas dolog, és milyen könnyű lenne elsiklani mellette, de én megtorpantam itt egy szóra.
Szóval édelegtünk a konyhában - megint itthon vagyunk, dupla-makacs betegségek okán - bújt az ölembe, mint egy kiscica, hunyorgott és odadörgölőzött az arcomhoz. A fülébe duruzsoltam, hogy:
- Tudod, hogy ki nekem a legnagyobb boldogságom a földkerekségen....
- Én!
- .... akinek minden porcikáját imádom....
- Én! És Áki még a lábamat is szereti.
- Én is imádom a lábadat ám! Mindenedet imádom....csak a hisztidet nem.
Mosolyog. Hízeleg. Majd:
- Én meg a veszekedésedet nem szeretem, Mam.

Wow.  Vagy csak én gondolom úgy, hogy ez sok szinten iszonyú érett mondat volt tőle??? Hogy ez fantasztikus, hogy képes párhuzamot vonni maga és köztem; hogy kiemel belőlem is egy tulajdonságot, amit nem szeret; hogy pontosan tudja, hogy mi az amit nem szeret bennem; és hogy milyen isteni, hogy így meg tudja fogalmazni! Elájultam. Nem tudtam megígérni, hogy nem veszekszem többet, de megemlítettem, hogy ez összefügg azzal, amit én nem szeretek benne: a nyavalygással, hisztivel. Zsák a foltját, azt hiszem.
Mondjuk ezt másképp értelmezve, Botond a legszerencsésebb kis fickók egyike: az anyjának kíméletlenül megmondva az igazságot, az szanaszét ölelgeti és majd' rácsorog a nyála a klaviatúrára a büszkeségtől....Nos, ez nem lesz mindig így, Bitiboti!!!
De tény, hogy ha valamire nagyon büszke vagyok, lehetek, akkor ez Botond fejlett és kifinomult érzelmi intelligenciája. Ha Müller Péterre hagyatkozom, akkor azért mert valószínűleg idősebb lélek, mint a környezete. Ha magamra, akkor azért mert az én gyerekem. Vagy a kettő (és még sok más minden együtt). Mindenesetre jelenleg büszke vagyok rá, milyen "okos". Szegénykém, nem tudja még, ez milyen kétélű fegyver :)

Legalább pár képet