Az a nagy helyzet, hogy Botond Úr nem igazán feledkezik bele egyedül a nagy-hatalmas játszásba és nem igazán lehet mellőle lelépni, ha ébren van. Régebben fél-háromnegyed órát is vígan elvolt a játszószőnyegén a fölé lógatott csörgők püfölésével, de ez már a múlté. Szétunja magát. Nyűglődik. Ha kiteszem egy takaróra és a kezébe adok egy játékot, leejti, nem tudja felvenni, nyűglődik. Ha cumit adok a szájába, akkor minden színtéren kicsit továbbig van el, de azzal meg úgy vagyok, hogy inkább odaülök hozzá és játszom vele, minthogy elcumizgasson magában. Még a székében ülve van el legjobban, én arra gyanakszom, hogy azért mert 1.) onnan belátja a szobát (minket is), 2.) ha ott leejti a játékát, csak az ölébe esik, vissza tudja venni. Azt viszont nem akarom, hogy egész nap ebben üljön (nem mintha ő akarna, ezt is megunja ám, elkezd mocorogni, hogy ki akar jönni), az lenne jó, ha a földön szórakoztatná magát és nekem nem kéne egész nap ott lennem vele. Nem (csak) magam miatt lenne jó, hanem, ugye tanuljon meg egyedül is ellenni.
De persze lehet, hogy ezt még korai elvárni tőle. Segítsetek dönteni.
A) El van kényeztetve, túl van ajnározva, szanaszét-körbe van rajongva. Ezért nem játszik el egyedül.
B) Még kicsi és nem lehet várni tőle, hogy lekösse magát, majd ha ügyesebben fog, tud ide-oda forogni, mászni, élvezni fogja a magányos tevékenységeit is.
Várom a tapasztalatokat, az ismeretlenség fátylát nem fellebbenteni kívánóknak csinálok a bal oldalon egy szavazást.
2009. július 8., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Drága Bobo: talán Vinikével el lennétek, mivel ő sincs el magában:-(((
VálaszTörlésEz Bobó-betegség? :) A mi Bobónk a kezdetektől fogva nem tud egyedül játszani 5 percnél tovább! Nem tudom, értékeli-e valaha az egyedüllétet! :)))
VálaszTörléshttp://babapszichologus.freeblog.hu/archives/2008/01/30/Unatkozik/
VálaszTörlésviccen kívül-pont ma olvastam, és jót mosolyogtam :-)
Nincs elkényeztetve, ebben a korban még nem lehet :) Ha majd elkezd forogni, kúszni, nem igényli annyira a segítségedet, társaságodat. Nálunk is ez volt. Arra persze törekedhetsz, hogy amíg bírja, addig egyedül játszogasson.
VálaszTörlésMarcsi
mennyi idős is ez a gyermek ;)?
VálaszTörlésViccen kívül, ez korosztályos dolog, majd ellesz még magában később. Vagy nem, temperamentum kérdése is. Meg hát az ember társasás lény, az embergyerek meg főleg. Nincs tárgyállandósága, amit nem lát, arról azt hiszi, nincs, ez rém szar érzés lehet.
Én mindenhova vittem magammal: van egy extra pelenkázó alátétünk, arra tettem, és húztam körbe a lakásban: ahol épp dolgom volt, ott leparkoltunk :) Így változott a környezet, én is látótérben voltam.
Ha majd meg tud fordulni, megint egy kicsit könnyebb lesz. Dinát mindig rémesen frusztrálta egy-egy fejlődési szakasz előtt, hogy már csinálni akarná, de nem tudja.
Szerintem típusfüggő!!!
VálaszTörlésÉs nem akarlak lelombozni, de amikor meg kúszik-mászik akkor meg hiába önállóbb, azzal van el hogy mindent le- és szétpakoljon, le- és magára rántson valamit, akkor ha hátul is lenne szemed az sem lenne elég! :-)))
Én mindig azt mondom hogy szerintem a 3.hónap a legnyugisabb, mikor már túlvan az első 4-6 heti nyűgökön, sírásokon, de még nem forog, nem nyüzsög, még sokat alszik napközben, de már sokat nézelődik, mosolyog, tündérédes.
Ja hogy ezen már túlvagyunk? :-) Hát akkor ennyi volt, majd huszon-harmincév múlva megpihenünk ismét. Ja akkor meg már jönnek az unokák, nem baj, Nekik is lesz 3.hónapjuk! ;-) :-)))
Dorka sincs el a szőnyegén 10 percnél többet. Csak akkor örül a lelke ha a pihiszékben viszem ahol épp én is vagyok. Teregetek, főzök, ő meg üldögél és figyel. Dumálok hozzá, énekelek. Csak ugye ezzel meg az a bibi, hogy ilyenkor nincs hason, nem gyakorlatozik és hát ugye az is fontos volna. Nincs igazság a földön.
VálaszTörlésszeder