2009. július 15., szerda

A Nyussz


Úgy indul a történet, hogy ülünk tizenhét évesen a vonaton zötykölődve, jövünk hazafelé Tóalmásról, egy elég fergetegesre és eseménydúsra sikeredett házibulit tudva magunk mögött. Kifogyva a pénzből, sörből, cigiből eszünkbe jut, hogy elég nagyok vagyunk már, eléggé jóban lettünk egymással: menjünk már el együtt valahova Balcsira bulizni egy hétre! A mentőövet Andris dobta: nagyszülei Földváron laknak, oda lemehetünk. Az Andris, a Bence, a Kati meg én. Már nem tudom, miért pont mi négyen, meg azt sem, hogy hogyan értem el, hogy anyukám elengedjen (akkoriban még szigorúbb volt, bezzeg most...Ákosöcsém hajnalban jár haza, azt sem lehet tudni, hol jár), honnan volt pénzünk rá, stb, de a lényeg, hogy dobbantottunk és lenn voltunk Földváron. Hát....ez volt a legdurvábban, legemlékezetesebben, legboldogabban sikerült nyarunk. Először mentünk haverokkal nyaralni, fiatalok, felelőtlenek, szabadok, boldogok voltunk, így együtt. Nappal pihengettünk, strandoltunk, összepuzzle-oztuk az előző estéket, cigiztünk és világotmegváltottunk az Andrisék teraszán, de leginkább készülődtünk az estékre, kirittyentettük magunkat. Egy-egy sörrel és cigivel megindultunk az éjszakába. A Pub-likba. A Pub-lik az egyik legjobb szórakozóhely, ahol valaha jártam, talán csak a Losinj-i Bamboo Bar és a Loutraki-i Cocoon Disco vetekszik vele. Fergeteges bulik voltak ott akkoriban, mintha csak nekünk találták volna ki ezt a helyet. Táncoltunk az asztalon, táncoltunk a padokon, a korláton, kábultan vigyorogva integettünk a tornácról a kora reggel strandra indulóknak. A Kati meg én. Aztán általában átnyomultunk a Keringő Disco-ba, ami szintén fantasztikus volt. Azok a zenék, hangulatok, egymásratalálások, beszélgetések, piálások, nevetések, kalandok amiket így együtt átéltünk.... csak néhány: Sopi és Pufi, Sterbihaverja Mike, Málnázoo, reggeli gyümölcslopás a müzlinkhez, Bandi és a wartburgja meg a tankolás 500-ért, a fehéroroszok, Andris és a sebfertőtlenítő alkohol (=kétszer beleivott), amikor Bodresz is betársult, hajnalihasis Armandóval (én nem), 0210, Tedd fel a kezedet, hajnali hazasétálások, a pénzszerző akcióink, Vitamin Bár, grizzlyk, málnás vbk vájúból, Kati ellopott telefonjai, amikből egyet a Pecsában látott viszont Andris, Bence és Kati vitái, amiket mi kiröhögtünk, a sminkeléseink, UV Marci és Modellpeti, a tetkóink!!!, Dezső bácsi és a töksüket Mama,*****
Katival hódítottunk: fiatalok, vékonyak, frissek, kacérok (és facérok), szexik voltunk és mindezt ki is használtuk rendesen. Csak úgy özönlöttek az italok az asztalunkhoz, különböző pasiktól, akiknek aztán természetesen jól elcsavartuk a fejét, hogy aztán a végén általában jó nagyot koppanjanak. (Olyan is volt, hogy nekünk csavarták el a fejünket és mi koppantunk, de ez volt a ritkább :) ) Na, ne tessék nagyon komoly dolgokra gondolni, csak szórakozgattunk, semmi DSZH, ahogy Andris mondaná.
A 2001-es nyarunk zenéi....Hú, hát azoktól ma is libabőrös leszek: a Day by Day, a Paffendorf, a Bad Touch (!!!!), a Girl, You'll be a woman soon, az Around the World, a Riddle (amire egyszer suli után, a 32-esek terén egy kőkerítésen is táncoltunk, annyira bennünk volt az életérzés).
Voltak azért hullámvölgyek is, ami a boldogsághullámot illeti, ami elkapott minket ezen a nyáron. Ki tudtunk borulni a Katival rendesen: anyáinkon, családunkon, lelkünk kibogozhatatlan részein, a világ értelmetlenségén, kicsit lehúzott minket a nihil, képesek voltunk megsebezni testünket-lelkünket. Ez így volt jó, nagyon magas és nagyon mély volt minden. Ami jó volt, az rettentesen, észveszejtően jó volt; ami rossz volt, az pedig fogcsikorgatóan fájt. Azt hiszem 16-17 évesen ennek így kellett lennie. Semmit nem csinálnék ma másként. Földvár az nekünk mindig a szenvedélyt és szabadságot fogja jelenteni. Itt lettünk barátok Katival (persze Andrissal, Bencével is). Sokat ölelgettük, puszilgattuk, szeretgettük egymást, sok mindent megosztottunk egymással, rengeteget beszélgettünk, nagyon nagy szimbiózisban voltunk innentől kezdve kb egy évig.
Ezen a nyáron volt még egy szintén fergeteges Sziget, még több kalanddal, még több pasival, Bloodhound koncerttel, Angelika kávézós indulásokkal, botrány egy nyár volt.
Jártunk E-klub-ba habpartykra, Bank Dance Hall-ba még a Váci utcába (Kati a Fővám térnél lakott, taxit hívtunk a Havas utca sarkára a Ferenciek teréig...), Darshan Café-ba punk krumplizni, Stex-be salátázni, Chicago-ba sörözni, Anna Café-ba salátázni, Café Vian-ba Benjiékkel Bailey's-ezni, Morrison's-ba arconpörögni. Azt hiszem rendesen felforgattuk az életünket és jól odatettük magunkat, nem is tudom, tanultunk-e?!?! (Perszehogy.)
Eljött a következő nyár. Ismét lestartoltunk Földvárra, de ez már gyenge utánzat volt csupán. Ez is jó volt nagyon, de tudtuk, hogy a tavalyi az megismételhetetlen. Elmúlt. (méghogy újra vár a Balatoni nyár...hjjjajjj...) (Tavalyelőtt csináltunk egy újraegyesítést, hogy csakminégyen lemegyünk újra, de nem kellett volna erőltetni, nem jól sült el...)
Aztán valahogy a mi barátságunk is megváltozott. Hol sokáig nem beszéltünk egymással, hol újra besűrítettünk, de alapvetően elváltak útjaink. A mai napig jóban vagyunk, követjük egymás életét, de ritkán találkozunk. A cigiről, piálásról, bulizásról, önsanyargatásról mindketten leszoktunk. Két hete volt Kati esküvője. (?!?!?!?!??!??!?!?) Ott voltam. A fiammal. (?!?!?!??!????) Tegnap pedig a Kati esküvői képeit nézegettem Bobóval az ölemben. Úristen, hát potyogtak a könnyeim (az esküvőn is).
Ez a csaj, aki saját magának vörösre színezte (tökbénán) a haját, utolsó fillérjeit idióta játékokra költötte a földvári közértben, sem magassarkút, sem szoknyát, sem semmi nőieset nem hordott soha, végtelen hévvel tudott gyűlölni (és szeretni is), akinek a Báránya volt legfőbb bizalmasa, iszonyatos kupleráj volt a szobájában, a táskájában (a lelkében is?), állandóan hullámzott a kedélyállapota, szélmalom harcot vívott a szüleivel, nagyon heves és kiszámíthatatlan volt, sokat ivott, sokat dohányzott, sokat bántotta magát, sokszor volt boldogtalan.
Ez a csaj két hete egy végtelenül letisztult fehér ruhában és tűsarkúban, karcsúbban és kiegyensúlyozottabban, mint valaha, gyönyörűen, mosolyogva a családja és a barátai koszorújában (és Bobó ordításától kísérve-megijedt az orgonától) bevonult egy templomba és örök hűséget fogadott a szerelmének és most valakinek a felesége. Úristen. Beért. Lecsillapodott, megnyugodott, megtalálta önmagát, leszámolt a démonjaival és lubickolt a boldogságban. Én meg ültem egyedül a hátsó sorban (Gy kivitte Bobót) és nagyon büszke voltam rá. Az első olyan esküvő, ahol valaki számomra igazán fontos házasodott. Jó volt látni és jó így visszagondolni, hogy honnan indultunk és most hol tartunk. Szeretem őt és remélem, hogy amit láttam rajta és most itt leírtam, az igaz és jól látom, hogy csupa jó most neki minden és kívánom neki, hogy maradjon így, mert különleges csaj és jutott neki elég rossz, megérdemelné a lubickolást.

15 megjegyzés:

  1. jaj, Virág, de klassz, amit írtál, egészen meghatódtam, pedig nem is olyan, de mégis...:-O

    VálaszTörlés
  2. Min hatódtál meg?? :O Biztos benned is megérintett valamit....(?)
    De aranyos vagy, h klassz sztd :)

    VálaszTörlés
  3. hát, tudod, hogy a vad, kalandos életű fiatalokból most konszolidált anyukák lettünk, feleségek, ez így hülyén hangzik, ahogy én leírtam, de a Tiéd olyan jó volt! ;-P

    VálaszTörlés
  4. Most találtam meg az oldaladat. ELolvastam végig. Tetszik nagyon amiről-ahogy írsz. Számomra minden bejegyzésed filmkét pergett le a szemem előtt, így volt ez az eddig utolsónál is. Tényleg meghatóra sikeredett számomra is, pedig én valójában nem is éltem meg igazán soha ilyen "vad fiataléveket". Enyhébb változatban talán...Mégis olvasva borzongás futott végig a lelkemen...a "befejezés" pedig...
    Azért ugye írsz még?...

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Atranyos vagy, h tetszik, köszi!
    Hát ez egy dédelgetett tervem volt, h csinálok egy csak magamról szóló-nem babás blogot, de nincs időm rá, úh inkább a Bobós-blogba írogatok esetleg magamról is, ezt a pár írást meg átillesztem abba egyesével, kettő már abban is "megjelent" :)
    Ahhoz szívesen adok meghívót, ha érdekel! Csak emailcím kell hozzá.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm nagyon, ha kapok meghívót!
    A címem:
    frances@freemail.hu

    VálaszTörlés
  7. Én is idetaláltam :)

    Virág, nekem is van egy pont ugyanilyen barátnőm, igazi örök barátság, rengeteg kaland, amit felsorolni se lehet, sok dolog, amit csak mi értünk. Ugyanilyen lököttek voltunk mi is.
    Nemrég volt neki is az esküvője, potyogtak a könnyeim, és most ő is babát vár, én meg el se akarom hinni, nemrég még hatodikasok voltunk és együtt hülyültünk :)
    Én is elérzékenyültem a bejegyzésed vége felé :)

    Kívánom neked és Katinak, hogy még nagyon sokáig jó barátnők legyetek, és akárhogy is változik az életetek, mindig megtaláljátok a közös hangot!!!

    VálaszTörlés
  8. A DSZH az mi???
    Most olvastam és olyan jó. :) A felkavaró balatoni nyár nekem is visszajött pár perc erejéig.. :) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  9. DSZH: durva szex hajnalig :)) A sztoriban említett Andris szerzeménye a mozaikszó... :)))

    VálaszTörlés
  10. Jajjistenem hát rég nem sírtam ilyen jót, így meghatódni.. Ilyen koncentráltan összefoglalni engem, minket, a fiatalságunkat.... Olyan szépen összepréseltem az egész múltamat egy kis tégelybe, oylan sok mindenre nem akartam emlékezni (nem csak a rossz dolgok, a legszebb emlékeim is fájnak, mert elmúltak) és most ez úgy kinyitotta bennem ezt a végtelennek tűnő múltat, mintha tegnap sírtam volna utoljára, saját magamat sajnálva, hogy milyen szar minden.
    Azt hiszem mindig éppen annyit sírtam a jó dolgok miatt, pl Földvár elvesztése miatt, mint a rossz dolgok miatt, pl gyerekkori sebek miatt... (=tehát tök hülye vagyok) Emlékszel egyszer aug. 20. után voltunk és teljesen kihalt volt Földvár és már akkor pontosan tudtuk, hogy ennek annyira de annyira vége van és ez egyszer volt és megismételhetetlen... A legutóbbi Földvár egyenesen katasztrófa volt.
    Azt hiszem, hogy ami most történik velünk, az is fantasztikusan jó, ugyhogy nem kellene aggódnunk (aggódnom?). Én biztosan tudom, hogy vagyok olyan boldog az Andris mellett mint a nyarunkon. És neked tömör boldogság, hogy gyereked született. Egy szó mint száz, én elégedett akarok lenni az életemmel, mert minden okom meg van rá, hogy az legyek. És neked is elégedettnek kell lenned.
    Nekem sztem nem egy tégelybe (a legkisebb fajta) préselt masszaként kellene tekintenem a múltamra, hanem valahogy meg kellene szelídítenem, magamhoz édesgetnem, hogy jóba legyünk, hogy tudjak vele együtt élni.

    Nahh... Kedden délelőtt akkor átmegyek. Amikor neked jó, nekem mindegy.
    pppppppppppppppp

    VálaszTörlés
  11. Na, én erre most találtam rá.Ez egy nagyon jó írás. Örülök, hogy nem csak én voltam vadmalac 16-17, majd 21-22 évesen...

    VálaszTörlés
  12. Különkrisztám, volt egy másik blogom, abba írtam ezt, aztán egyszer átimportáltam azt a pár írást ide, mert idő hiányában az elhalt.. :(
    Vadmalac :)))

    VálaszTörlés
  13. És hol van az összes többi?Meg lehet találni egyben az egészet?
    Ma olvastam azt is, hogy utálod a Dob utcai CBA összes alkalmazottját, én meg a Félegyházi pékség összes p.csáját rühellem...ja, és a szarrágást én sem bírom.

    VálaszTörlés
  14. Nincs, ideimportáltam, időrendben töltötte fel, de nem volt sok..

    VálaszTörlés
  15. Nagyon szeretem ezt a post-ot, megint elolvastam.

    VálaszTörlés

Mit szólsz?