Rögzít ő

Írják a könyvek, mondják az okosok és tudja mindenki régóta, hogy este elalvás előtt az agy szortírozza a nap eseményeit, szelektál, rámol, összegez. Tudom azt is, hogy az esti Bobó-koncertek is ennek köszönhetőek: beteszem az ágyba és még fél órán át darálja a (főként aznapi) mondókákat, énekeket. Reggel is általában dallal kelt minket (ma pl. a Boci, boci tarkára ébredtem). Egy-egy fontosabb eseményt (hol jártunk, mit láttunk, ki volt nálunk) rengetegszer át kell venni, van, hogy ő hozza szóba és van, hogy én utalok neki ide-oda, kötöm össze a fejében az eseményeket. Imádom, mikor átviszi az értelmet és olyan összefüggéseket lát meg, amiket nem mi adunk a szájába. Rengeteget "kérdez", érdeklődik minden iránt a világon. Okos nagyon. Nem hiszem, hogy kivételes esze van, de néha mégis. 

Múltkor megkérdeztem apám feleségét, hogy érti-e, amit Bobó dumál. Kíváncsi voltam, hogy valaki, aki még nem hallotta beszélni, nem tudja, mikről szoktunk beszélni, mi a szókincse, stb., mennyit ért belőle. Azt válaszolta, hogy nagyjából érti, de mivel "meglehetősen szabadok Bobó asszociációi", elég nehéz őt követni. Azóta ezen röhögök. Mennyire jól megfogalmazta. Bobó tényleg ilyen: pörög ő is, meg a kis agytekervényei is, nincs megállás se mozgásban, se gondolatokban. 

A mai vacsoránál különösen formában volt és szerencsére elég hamar kapcsoltam, mert leírtam, hogy a megközelítőleg húszperces (szalámis!) vacsora alatt, mennyi minden jutott eszébe. Főleg könyv - és dalélmények.

(Nem ilyen tisztán mondja őket persze, de nem akarok babanyelven írni. Zárójelben az idézet forrása.)

• "fejjel, mellel, térddel,lábbal " (Boribon focizik)
• "nyúl futott ki a tisztásra, közelebb lopadi* a róka, nem itt bújt el" (Vidám mesék) 
• "Ó, banán és füge, ez mennyei volt!" (A dzsungel könyve, Egy-két jó falat) 
• "gránit-gyémánt, gránit-gyémánt" (Kerekítő)
• "mit csináltok, mit csináltok, három nyulak, úgy ültök ott, mint az urak (Zelk Zoltán: A három nyúl)
• "fut, szalad a Pejkó, kergeti a Ferkó" (gyerekdal)
• "setesuta, a kis buta"; "bú, boci, botolog" (Kormos István: Négylábú kölykök)

Ezeknél sekélyesebb nyelvezetünk és vacsoratémánk soha ne legyen!