2011. április 15., péntek

szieszta, alpaka, facebook

Szerettem volna ebéd után elvonulni a hálószobába, a párnáim közé ledőlni, az ölembe venni a kis viharvert laptopom és egy hosszabb bejegyzésben megemlékezni, összefoglalni az elmúlt három év kálváriáját, ami tegnap egy aranybetűs fekete bőrkötéses könyvecske formájában véget ért.
Ehelyett hallgatom, ahogy szívem csücske másfél órája műsorozik. Ordibál, gurgulázva röhigcsél, a Háti-indulót, Ká énekét és Süsü betétdalát adja elő tízpercenként; néha megkérdezi, hogy "Mama, most tényleg játékidő van??"; aztán választ sem várva énekel és pörög tovább; találja ki a vicceit, amiken marha jól elszórakozik, pl.: "Hinta palinta, hintázik a alpaka.". 
Az előbb pedig közölte, hogy "A fészbuk itt van, nézd Mama". Nem hittem a fülemnek, bementem és nagyképűen megkérdeztem, hogy mi mégis az a fészbuk. Közölte, hogy "A fészbuk az a számítógép". Jó, hogy naponta többször hallja ezt a szót, de honnan tudja, hogy a számítógéphez van köze???
Kevésbé élvezem ezt mostani performanszt, mint este, ugyanis, ha pontot teszek a bejegyzés végére, ki kell hoznom és egész délután ezres fordulatszámon fog pörögni és az apja még pár óráig nem lesz itthon és fáradt vagyok és szerettem volna szusszanni ("Pisze, pisze, vesszünk össze!") és nem akarom még elölről kezdeni a játszást és foglalkoztatást, mert ma már rajzoltunk kavicsokra, matricáztunk ("Kiugrik a cumi az ágyikóból, hóóó-hopp"), és gyártottunk egy sereg gyurmaháziállatot, játszottunk állatbölcsődéset és olvastunk és a Maszkabál is csak nyolc percig kötötte le és porszívóztam és pakoltam is és boltban is voltunk ("Melyik az a Mama, amelyik ember és dolgozik? Melyik az a Mama? A Mama. hahaha") és kupleráj van az előszobában, mert a minap kiszakadt e helyéből az öt szekrényünk és itthon vagyunk három napja és már szeretnék kiszabadulni valahova, legalább este futni, de ha esni fog az eső, még az sem fog összejönni, és nincs még erőm és kedvem elölről kezdeni a teljes gőzzel játszást és gyerekezést, viszont lassan muszáj lesz pontot tennem, mert  "Mama, beütötte a buksiját és a kisujját a Bobó" és azt mondja, hogy "szeretne kijönni a Bobó az ágyikóból." és huszadszor húzza fel az ágyra kötött zenélő óráját, ami még az enyém volt és már két órája benn van az ágyában, úgyhogy mégis kihozom és hosszú délutánnak nézek elébe. Pont.

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok a diplomádhoz! Bobó oltári dumáit, kalandjait...ki kellene adni könyvben. Bobó annyira édes, hogy így ismeretlenül is élvezem a kis cukiságait, neked nagyon jó a stílusod. Nagy siker lenne!

    VálaszTörlés
  2. Szia Zsuzsa!! De jól esik, köszönjük szépen!! (Diplomám még nincsen, csak júniusban lesz az államvizsga)

    VálaszTörlés
  3. Amikor gyerekvigyáztam, a gyerekek kaptak valahonnan egy Anna és Petit. Na, az a (gyerek)irodalom megcsúfolása (más problémám is van vele, de most nem részletezem...). A te írásaid magasan verik Bartos Erika könyveit. Szóval, ha bátorításra van szükséged, csak szólj, rögtön írok néhány jó szót :-) Ha pedig nem tudsz választani mi is kerüljön bele A Könyvbe, akkor segítek abban is :-P Egyébként az Emlékeztetőül... posztod sok gondolatot indított el bennem, mi mindent lehetne Bobóval játszani/játszatni, ami másoknak is hasznos lehet, de nem tudom, h az 5letem pénzre váltható-e...Én igen kreatív vagyok, de az üzlethez nem értek...:-(

    VálaszTörlés
  4. APG-kapcsán kérdezem, hogy a Könyveskuckónkat nem olvasod? Zavarba hozol, de nagyon jól esik, dabókolta tényleg!!! Mondjuk Bartos Erikát azért nem nagy szám kenterbe verni, sztm kb. bárkinek sikerülne, annyira sz%r ;)
    Mesélj, mik jutottak eszedbe!!! (Az spec. annyira béna poszt lett h majdnem levettem, csak aztán írtak oda a lányok kedveset, úh maradt!)
    Mesélj, vagy ha itt nem akarsz, privátban is akár!! Érdekel nagyon milyen ötleteid vannak, mert én meg kreatív nem vagyok :(( Bár ötleteim mindig rengeteg, ld. Könyveskuckó. Na, várom, izgi!!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?