Sok mindent a magunk vagy a családtagjaink szemére tudnék vetni, de azt, hogy nem tett ki magáért mindenki Botond-húsvét-ügyben, azt semmiképp. Nálunk kezdett a Nyúl, szombat este építettünk Bobóval egy fészket, hogy aztán másnap reggel még pizsamában és büdös szájjal frissiben leslattyogjunk az udvarra és megnézzük, hogy megtalálta-e a Nyúl a fészket. Igen, megtalálta: tele volt ajándékkal és édességgel, elég nagy volt Bobó öröme, de aztán hatalmas ordításba csapott át a reggel, mert még mindig megvan ez a régi-új szokása, ha indulunk valahova - hát, az ünnep sem volt kivétel, azt mondta nem kíváncsi rá, hogy Ligetre mit hozott a nyuszi. Azért mikor megérkeztünk és a Kiscsaládom, mint egy esküvői menet kísérte végig a kert megközelítőleg tizenöt nyúljárta pontján, akkor azért már kezdte értékleni a helyzetet. Egész vasárnap más sem csinált, mint csokoládét zabált és valamelyik tesóm vagy anyukám figyelmében fürdőzött. Aztán persze azért ordított, hogy nem akar hazajönni. Másnap meg azért, hogy nem akar Budakalászra menni és nem akarja megnézni, hogy oda mit hozott a Nyuszi. Pedig az a Nyuszi sem ám csak úgy hagyta ott Botondnak szánt édességeit, Sherlock Holmes-i képességekre kellett Botondnak szert tenni, hogy a nyomok végül elvezessék őt a fészekhez. Ez a nap sem a főtt ételek jegyében telt el, ami hősünket illeti: ahogy karácsonykor napokig kizárólag mézeskalácson, úgy most húsvétkor két napig kizárólag csokoládén és süteményen élt. A legtöbb, ami lecsúszott ezen kívül a torkán, az pár falat húsleves. Idén (is) kimaradtak apukámék a családi sorból, de a tavalyihoz képest még így is előrébb vagyunk e tekintetben, jövőre talán mindenki megköszönti őt. Persze nem azért mert így nincs tele az édességes szekrényünk.
Kedden még jutott neki egy maratoni játszódélelőtt Ákival, mivel szerénységem a szakdolgozat-leadás felett érzett öröm és egy Bikini-koncert apropóján előre megfontolt szándékkal elkövetett alkohol- és nikotinmérgezésből próbált visszatérni az élők közé.
Kedden még jutott neki egy maratoni játszódélelőtt Ákival, mivel szerénységem a szakdolgozat-leadás felett érzett öröm és egy Bikini-koncert apropóján előre megfontolt szándékkal elkövetett alkohol- és nikotinmérgezésből próbált visszatérni az élők közé.
Hát így. Erdőben tett kirándulás, zöldségmártogatósok fogyasztása és családi biciklitúrák helyett csokit zabálunk és vodkát iszunk a hosszú hétvégék alatt. Vállaljuk.
Levezetésként néhány fotó a hétvégéről és a megelőző tavaszi napokból.
 |
| Tavasz 2011 |
Klassz lehetett ez sok nyúlkeresgélés, a csokizabálás pedig hát igen ilyenkor egy elkerülhetetlen bosszantó szokás :-D, enyém gyerekek is rávetették magukat, de meglepő módon valahogy megcsömörlöttek tőle két nap múlva! :-D
VálaszTörlésHelyesek a képek nagyon, végignézegettem! :-)
Kedvenc képem az, ahol Bobesz hátizsákkal indul a suliba, de az itt-ott szundikáló tesók, mindent űberelnek!Milyen rendesek, hogy a kevés alvás ellenére kiverték magukat az ágyból Bobó kedvéért.
VálaszTörlésIde írtam már de eltűnt! Azt írtam, hogy milyen vicces már, hogy egyből iskolába indul, nem ám oviba. De ugye, mint tudjuk, simán bevennék a suliba. :)
VálaszTörlésszimpatikus család vagytok, én utálom az olyan kirándulós népeket, lelkiismeret furdalásom lesz tőlük ;)
VálaszTörlés