Az első napok

Csak egy nagyon gyors helyzetjelentés a családomról a kíváncsi tömegeknek Ami a legfontosabb: Bobeszka (kíváncsi vagyok hova fogjuk még fokozni a becézgetést...) jó étvágynak és jó egészségnek örvend (kopp-kopp-kopp), hogy mennyire jó alvó arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, szerintem többet és mélyebben is alhatna ... De az eddigi három itthon töltött éjszakánk során meglepően kíméletes volt hozzánk, remélem ez ma sem lesz másként. A humorérzéke felől is megnyugodhatunk: tegnap telibe (de tényleg telibe) pisilte a védőnénit!!!! Majd' megzabáltam :) Továbbá: a köldöke büdös (még nem eldöntött, hogy igényel-e további beavatkozást*), az emésztése megnyugtató, a körmei végre letörtek => nem karmolja szét az arcát és a mellem. És gyönyörű!! Imádjuk, szeretjük, féltjük, aggódunk érte, szeretgetjük, gondoskodunk. Rólam: úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. Napközben nagyon nehéz lazítanom, pihennem, kikapcsolnom az agyamat, állandóan pörög valami Botikával kapcsolatos dolog a fejemben. Sírhatnékom van, kimerült vagyok, gondterhelt és rettentően álmos!!! A legjobban a szoptatás-fejés mókuskerék visel meg, néha úgy érzem sose lesz vége. Szeretném hinni, hogy egy-két hét és kicsit könnyebb lesz, mert egyelőre nem látom át a dolgokat. Próbálunk valami rendszert kialakítani minél hamarabb, hogy azzal is javítsunk a helyzeten. A fiam és a szerlemem adja nekem az erőt mindenhez, annyira szeretem őket, hogy az hihetetlen!!!!! Nagyon megható pillanataink vannak! Győziről: mos, tereget, reggelit csinál, virágot locsol, továbbá kifőzdét nyitott (míg én tejcsárdát..): vég nélkül fertőtleníti a cumisüvegeket és egyéb szoptatással kapcsolatos eszközöket! Ő most a legnagyobb lelkitámaszom és segítségem, még szerencse, hogy éjjel viszonylag jól átalussza a Bobókával átélt kalandjaimat, mert így legalább ő nagyjából kipihent és tartja a frontot napközben, míg én azon vagyok, hogy erőre kapjak a következő szoptatáshoz. Hogy mi lesz jövő héttől, ha nem lesz 24/7 itthon, nem tudom, bele sem merek gondolni.... :((((( A legszebb dolog őt megajándékozni ezzel a gyönyörű gyerekkel!!!! Anyukámat is áldom, nagyon sokat segít mindenben, feltölt, és megnyugtat amikor itt van és tesz-vesz körülöttünk, rendezgeti Kicsiuncsit, mutatja, mit hogy kell, töri a fejét, mikor mit csináljunk, szeretem őt is nagyon! Tegnap mondjuk mikor másodszor is nekiesett kézzel a melleimnek, nem a szeretet volt a vezető érzelmem, de ahogy a tej az ő arcán át, a pelenkázón és a parkettán keresztül mindenhol mindent szétspriccelt, még a gátsebemen és aranyeremen csücsülve is olyan jót nevettem, ami mindennél többet ért. *20: 55 A bejegyzés elkészültekor már leesett a köldökcsonk, nemrég fürdettünk és akkor vettük észre. Jippppíííjjjáééé! Remélem ezzel egy gonddal kevesebb.