Ez a mondat anyukám egyik ovisának a száját hagyta el.
A tegnapi szülésznő-vizit után bementem (anyukám bevitt) az ovijába, mert szeretett volna körbemutogatni a kölköknek. Végigmentünk a négy csoporton, mindenhol a "ki tudja mi van a lányom pocakjában?" kérdéssel indítottunk (szerencsére "Sok kaja." vagy "Zsír." válasz nem érkezett). Általában tudták, hogy baba van a hasamban. Azt viszont már kevesen tudták megmondani, hogy ha én anyukám lánya vagyok, akkor ki lesz anyukámnak az én hasamból kibújó gyerek? A legkülönfélébb válaszok születtek. A legközelibb tipp az unokatestvér volt. Volt aki csak tátott szájjal bámult rám, volt aki nem reagált a jelenlétünkre, volt aki odajött megsimizni, volt aki meglepően okos kérdéseket tett fel ( pl. érzem-e hol a feje? hogy fogják hívni?).
Összességében cukik voltak, de azért hiába lesz nekem is gyerekem, azt hiszem ilyen nagy dózisban elviselni őket - hosszútávon- lehetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?