2009.03.12. Ott kezdem, hogy csütörtökön voltunk dokinál, aki röhögve megállapította, hogy a méhszájam két milliméterre (igen, nem centi!!) nyitott, vagyis szinte semennyire. Valami viszont felpuhult ott benn, aminek szerinte szülésnél nagy hasznát vesszük majd, de nem emlékszem mi. A méhszáj tágulást azért szeretik, mert egyrészt jelzi, hogy lassan itt az idő, másrészt vajúdásnál nem rossz, ha nem nulláról indul az ember. A méhlepény teljesen jó állapotú, vagyis még maximálisan ellátja Kicsiuncsit (uncsi=unoka, anyukám kezdte el így hívni) tápanyaggal, magzatvíz normális. Ezek mind olyan jelek, hogy az orvos szerint még jó pár napig nem fogok szülni. De persze, a jó hír: a gyerek jól van! Azért én megint nagyon nekikeseredtem. Bíztam benne, hogy rámnéz a doki és közli, hogy maradjak a kórház közelében. Anyukám némiképp megnyugtatott, mert mondta, hogy testvérkéimmel neki sem nyílt ki soha előbb a méhszáj, csak szülés közben. Felcsillant a reménysugár. Másnap reggel megint kellett mennem ctg-re, mert ilyenkor már kétnaponta kell, úgyhogy anyukáméknál aludtunk. Alig tudtam éjjel aludni, fájt mindenem és nyűgös voltam. 2 és 6 között valamennyit szunyókáltam, de nem mondhatnám, hogy kicsattantam az energiától.
2009.03.13. Reggel egyfolytában keményedett és fájt a hasam. Anyukám elvitt a kórházba, ctg-n minden rendben, Kicsiuncsi életében először piszkálás nélkül is fickándozott a vizsgálat alatt.
Hazajöttem és lefeküdtem aludni, olyan voltam, mint akit fejbe vertek. Fél 12-kor keltem fel, reggeliztem, tettem-vettem, konyhaszekrényt takarítottam, pihengettem, ebédeltem, mostam, ilyesmi. Késő délután már voltak fájásaim, de csak olyan 7 körül kezdtem el figyelni őket, mert akkor már olyan erősek voltak, hogy nem nagyon tudtam közben mozogni vagy beszélni. Még napközben kitaláltam, hogy elmegyek Győzőékkel vízilabdameccsre, hogy addig se itthon morgolódjak. Így is lett, a kispadon ülve kezdtem el nézni, hogy 10 percenként jöttek a fájások. Győző is beszállt a játékba és mindig mondta, hogy "na, mindjárt fájni fog". Nagyjából stimmelt a 10 perces rendszer. És azóta is tart. Lefekvés előtt egy órán át fel is írtam őket, 1 körül elaludtam és 03.25 óta írom megint. Közben is félálomban voltam csak és éreztem, hogy baromira fájt néha, de valamennyit szerencsére tudtam aludni. Kicsit felkeltem, mert nagyon kipihentnek tűntem az előbb, de most érzem, hogy nehezedik a fejem, úgyhogy megpróbálok visszaaludni, hátha hosszú napunk lesz...
Hazajöttem és lefeküdtem aludni, olyan voltam, mint akit fejbe vertek. Fél 12-kor keltem fel, reggeliztem, tettem-vettem, konyhaszekrényt takarítottam, pihengettem, ebédeltem, mostam, ilyesmi. Késő délután már voltak fájásaim, de csak olyan 7 körül kezdtem el figyelni őket, mert akkor már olyan erősek voltak, hogy nem nagyon tudtam közben mozogni vagy beszélni. Még napközben kitaláltam, hogy elmegyek Győzőékkel vízilabdameccsre, hogy addig se itthon morgolódjak. Így is lett, a kispadon ülve kezdtem el nézni, hogy 10 percenként jöttek a fájások. Győző is beszállt a játékba és mindig mondta, hogy "na, mindjárt fájni fog". Nagyjából stimmelt a 10 perces rendszer. És azóta is tart. Lefekvés előtt egy órán át fel is írtam őket, 1 körül elaludtam és 03.25 óta írom megint. Közben is félálomban voltam csak és éreztem, hogy baromira fájt néha, de valamennyit szerencsére tudtam aludni. Kicsit felkeltem, mert nagyon kipihentnek tűntem az előbb, de most érzem, hogy nehezedik a fejem, úgyhogy megpróbálok visszaaludni, hátha hosszú napunk lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?