A ma reggeli borongós hangulatom kicsit (de csak kicsit) jobbra fordult. Voltunk szülésznőnél, ctg-ztünk és megbeszéltük, mi a teendő méhem gyümölcsének jobb belátásra térítését illetően. Durvább módszerekhez (pl. bábakoktél, homeo-koktél) csak jövő héten kellene folyamodni, de szeretném ezeket elkerülni és szépen a saját kis ütemében világra hozni őt (feltéve, hogy a saját kis üteme összhangban van az én kis idegrendszerem korlátaival). Befeküdni gyógyszeres szülésindításra pedig jövő hét csütörtök táján kellene. Persze a holnapi orvosi vizsgálat pontosabb prognózisra ad majd lehetőséget. Addig is a hagyományos szülésindító módszerekkel lehet kísérletezni. A ctg, mint az már megszokott, döcögősen ment, a kis páciensnek sikerült majdnem végigszundikálnia a vizsgálatot, (kifáradhatott a buszon való mozgolódásban) de némi szőlőcukor és testhelyzetváltás hatására nagykegyesen produkált néhány mozdulatot.
Íme:
A szülésznő egyébként annyit mondott a "mikorról", hogy szerinte nem lesz szükség az indításra és egy héten belül megszületik magától. Jobban értékeltem volna, ha azt mondja, hogy egy-két napon belül születik meg magától. A szívhang jó, kicsikét talán már belassult, szomorúan vette tudomásul, hogy a nyákdugómmal még nem találkoztam, de a jóslófájásaimnak nagyon örült és azt javasolta, tegyük mi is ezt. Az szerencsére egyszer sem hangzott el, hogy legyek türelmes , ne akarjam még, hogy kibújjon, blablabla.
Megnyugtató ez a saját szülésznő dolog, jó döntés volt szerintem, nem fogjuk megbánni. És bár a mai illetve a holnapi orvoslátogatós alkalmat szerettem volna megúszni -nem mellesleg anyagi okokból is-, úgy érzem jó kezekben vagyunk/leszünk.
De azért továbbra is szeretnék már szülni!!! :))
A szülésznő egyébként annyit mondott a "mikorról", hogy szerinte nem lesz szükség az indításra és egy héten belül megszületik magától. Jobban értékeltem volna, ha azt mondja, hogy egy-két napon belül születik meg magától. A szívhang jó, kicsikét talán már belassult, szomorúan vette tudomásul, hogy a nyákdugómmal még nem találkoztam, de a jóslófájásaimnak nagyon örült és azt javasolta, tegyük mi is ezt. Az szerencsére egyszer sem hangzott el, hogy legyek türelmes , ne akarjam még, hogy kibújjon, blablabla.
Megnyugtató ez a saját szülésznő dolog, jó döntés volt szerintem, nem fogjuk megbánni. És bár a mai illetve a holnapi orvoslátogatós alkalmat szerettem volna megúszni -nem mellesleg anyagi okokból is-, úgy érzem jó kezekben vagyunk/leszünk.
De azért továbbra is szeretnék már szülni!!! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?