2009. március 6., péntek

Na most mi van?

Tegnap reggel olyan rosszul voltam, hogy csak na. Görcsölt a derekam, a hasam, iszonyú álmosság, fáradtság volt rajtam, hasmenésem is volt, állati nehéznek éreztem mindenem, alig tudtam menni és a gyerek is alig mozgott. Vagyis csupa olyasmi, amit előjelnek lehet tekinteni. Győzi délelőttös volt, egyedül voltam itthon. Egész délelőtt fetrengtem és biztosra vettem, hogy ez már az, estére száz, hogy megszülök. Először nagyon megijedtem, de aztán kezdtem beleélni magam. Na, persze... Délutánra nagyjából elmúlt minden, kisebb derékfájásokat és keményedéseket leszámítva. Még reménykedtem, hogy akkor majd éjjel aztán biztos beindul a dolog és minden felállásnál, nagyobb mozdulatnál tutira vettem, hogy az lesz az a pillanat, amikor elfolyik a magzatvíz. Na, persze... Éjjel meglepően jól aludtam, viszont reggel 6-kor kikeltem az ágyból, kipattantak a szemeim. Leültem a nagyszobában olvasni, közben jöttek-mentek a tegnapinál erősebb has-és derékfájások. Győző édesdeden aludt a hálóban és arra gondoltam, legalább ő kipiheni magát, hiszen ma már aztán tuti megszülök. 8 körül visszabújtam az ágyba, negyed 11-ig aludtam egy elég jót és mire újra felkeltem megint elmúlt minden. Azóta megint csak lájtos fájáskáim és keményedéseim vannak.
Nem akarom az elkövetkezendő egy(-két???) hetet úgy tölteni, hogy folyamatosan vannak ilyen tünetek, mert így folyamatos türelmetlenségben leszek és azt fogom hinni, hogy ebből szülés lesz. Ha nem lenne semmi ráutaló tünet, akkor nyugiban lennék, de így...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mit szólsz?