Elkezdtem figyelni őket... Végem van.
Alig telik el fél óra anélkül, hogy ne morfondíroznék el azon, vajon, amit épp érzek (mindig érzek ám valamit), nem jelentheti-e, hogy lassan megindul a szülés. Annyi változás van a testemben, hogy nem győzöm szokni őket és amint valami akár kicsikét is más, egyből belekúszik a kisagyamba a kisördög, hogy vajon ez most lehet hogy az lesz?? Reméltem, hogy ebbe az állapotba minél később kerülök, hiszen még van 10 napom (plusz max egy hetem), és jó lett volna, ha ezt nem türelmetlenkedéssel töltöm, de úgy tűnik hiába. A józan eszem és ösztöneim továbbra is azt súgják, hogy nem lesz 12.-nél előbb semmi, de titkon talán remélem, hogy mégis. Titokban arra vágyom, hogy váratlanul, spontánul és előbb (!!!) induljon be a dolog, mielőtt még bárki különösebben számítana rá és mielőtt túlságosan felszaporodnának az "egybenvagymég???" kérdések, amiktől már most kivagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?