A tegnapi depis hangulatomat (miszerint szanaszét unom magam, hogy minden nap ugyanazokat az utcákat rójuk) a szőnyeg alá söprendő vakmerőségre ragadtatam magam és hagytam magam rábeszélni, hogy elmerészkedjünk a Városligetig. Azt hittem messzebb van (20 perc btw), azt hittem fárasztóbb lesz, azt hittem Bobó nyűgösködni fog (miért lenne neki más ott sétálni, mint itt, rejtély... mindenesetre megvan az az illúzióm, hogy innen hátulról 5 perc alatt itthon vagyunk). Simivel és Alizzal nekivágtunk, mindkét gyerek aludt, mint a bunda, mi meg jót beszélgettünk és a fáradtságot is csak most érzem magamon, akkor úgy éreztem, bármeddig el tudnék menni. 1-kor eljött az ebédidő, úgyhogy nagy lazán a Közlekedési Múzeum mögött lévő KRESZ-parkban leültünk két padra és megetettük a két nyekergő gyerekünket. Néhány tanulmányi körúton lévő osztály majdnem megközelített minket, de szerencsére teljes nyugiban sikerült a szoptatást lebonyolítani és kivételesen az sem aggasztott, hogy vajon mennyit evett Bobó. Hihetetlenül jól esett végre a "városban" lenni. Elhatároztam, hogy ha az időjárás engedi, hétvégén majálisozunk-anyáknapjázunk immáron urammal kiegészülve. Rettentően szeretnék már ide-oda menni, vegyük már meg végre azt az autót!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?