Minőségi változásokon megy keresztül az életem minden évben azon a napon, mikor először vehetek fel papucsot. Idén ma jött el ez a pillanat, sőt egy helyen azt is ledobtam és mezítláb dagonyáztam a fincsi frissen nyírt fűben! Tegnap Hugival voltunk lenn és majd' megsültünk, végig őrjöngtem a másfélórás sétát, hogy milyen undorító meleg van és miért megint pont a tavasz maradt ki a négy évszakból. Ezen felbuzdulva ma levetettem Győzővel a nyári cuccaimat rejtő zsákot és kitéptem az ágyból a nyári cipőimet rejtő zacskót. Már nem elég ugyanis feltűrni a farmert, rövidgatyás idő van... Bobó is minden takaró és sapka nélkül sétált tegnap is, ma is. Ma ketten előre mentünk, addig Győzi kiporszívózott itthon, és sétálgattunk bő félórát. Olyan hihetetlen nyugalom szállt meg. Nyílnak a tulipánok, nárciszok, medvetalpak, nefelejcsek, százszorszépek, árvácskák, gyöngyikék, játcintok. Rengeteg virág van a közeli kertekben és házak előtt. Nagyon fincsi virágillat mindenhol, csiripeltek a madarak, ciripeltek a bogarak, igyekeztem minden illatot, hangot és szépséget magamba szívni. Szombat lévén tök kihalt volt az összes utca, alig volt autó, a kertekben ellenben annál több szorgoskodó boldog háztulajdonos tevékenykedett: füvet nyírtak, kertet ástak, virágot ültettek, gyomláltak, avart égettek, stb. Egészen olyan érzésem volt, mintha vidéken vagy valami üdülőövezetben lennénk.
Egyébként is imádjuk ezt a környéket. Júniusban költöztünk ide és azóta is áldjuk az eszünket, hogy végül nem a XI. kerületbe költöztünk, ott nem tudtunk volna ennyire nyugis és zöld részen lakást venni. Hihetetlen, de a házunk előtt áll meg a 7-es busz, a hátsó kijáraton viszont egy békés, tiszta, zöld kis sziget tárul elénk. Terhesen is sokat sétáltunk itt, de Bobóval aztán tényleg mindennap. Már látom magam előtt ahogy benyomul majd a kis focilabdájával a játszótérre és szétaláz mindenkit a pályán, látom, ahogy óriásiakat biciklizünk, sétálgatunk a Rákos-patak partján lévő sétányon, bandázunk környékbeli anyukákkal és gyerekeikkel. A házunkban is van két kicsibabás család, az egyikkel már össze is ismerkedtünk, szerintem nem lesz gond Bobóka megfelelő szocializációs igényeinek kielégítése.
Ahogy egyre nő, egyre messzebbre merészkedünk majd, egyre többet fedezünk fel a környékünkből. Élvezem ezeket a köröket, hiába vagyok hulla fáradt, jót tesz a lelkemnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?