Egyik leggyakoribb tevékenységemet űzöm, csak Bobó most épp nem az én ölemben van: rimánkodok neki, hogy kakiljon egyet. Túlzabálta magát, mint mostanában elég sűrűn és tudom, hogy fontos lenne, hogy könnyítsen egyet magán, mielőtt elindulnánk sétálni, ezért várunk, tornázunk, hasat masszírozunk. A siker 90 %-os. Ezúttal összejött a dolog, Hugi meg is szagolta a saját gatyáját, hogy az nem lett-e büdös... :)) A séta jól is sikerült, állítom, hogy ez a titka: megfelelő mennyiségű böfi és kaki.
2009. április 10., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hát igen, ezek a mindennapjaink!! :) kaki, pisi, büfi - és hogy tudunk örülni neki!!!!!
VálaszTörlésés milyen égő, mikor azon kapod magad, hogy a családi ebéd közepén már 10 perce a gyerek bélműködését és emésztését taglalod... :)
VálaszTörlés:))))) és mindezt gügyögő hangon... nem ? :)
VálaszTörlés