Ő

Míg a pocakomban volt ez a kis gézengúz, rengeteget fantáziáltam arról, hogy hogy fog kinézni, milyen lesz, miket fog csinálni. Túl azon, hogy fohászkodtam, hogy ne legyen négy karja, nyolc lábujja, három mellbimbója, lásson, halljon rendesen, a kis agya se károsodjon szülés közben, titkon bíztam benne, hogy szép lesz, elégedett leszek vele. Tetszik, nem tetszik, hiú ember vagyok, szép, formás gyereket akartam. Most már úgy gondolom, ha nem lenne az, akkor is ő lenne az én legnagyobb kincsem és szemernyit sem szeretném kevésbé, de azért rettentően büszke vagyok rá, mert gyönyörű! A ma éjjeli etetésnél fogalmazódott meg bennem, hogy nem csak, hogy gyönyörű, hanem pontosan olyan, amilyennek elképzeltem!! Barna hajú, kék szemű, kerek fejű, imádnivaló cukipofa! És ez csak a külseje: pontosan olyan a személyisége is, amilyet szerettem volna! Győző könyvvel a kezében-a sarokba-órákra-elvonulós gyereket szeretett volna, biztos vagyok benne, hogy etéren Bobóka az én vágyaimat teljesíti majd és egy örökmozgó, rosszcsont lesz, aki állandóan rosszaságon töri a fejét és rosszban sántikál. Aki egyből összekeni szurokkal a legújabb cipőjét, állandóan tele lesz a keze-lába plezúrokkal, belefetreng a sárba, aki Ákos öcsémhez hasonlóan zug-túrórudi evő lesz és a papírjait a lakás -szerinte- legeldugottabb sarkaiba rejti, akit úgy kell majd esténként belevarázsolni az ágyába. A világ csodája lett volna, ha nekem egy csendes, eszik-alszik típusú gyerekem lett volna, igazából mindent pont úgy csinál, ahogy elképzeltem, jót is rosszat is. Ez tényleg olyan érzés kicsit, mint a szerelem: állandóan ő jár a fejemben, hiányzik, ha alszik, vagy ha az apja leviszi sétálni, imádom őt bámulni és vele lenni, imádom, hogy megszületett és velünk van! Imádom úgy, ahogy van: ha alszik és nem lehet felébreszteni, pedig már szeretném megetetni és végre lefeküdni aludni; ha úgy ordít, hogy nem lehet tőle beszélgetni; ha leszakad a hátam, de még nem lehet letenni, mert rengeteget zabált előtte; ha fél kézzel kell felmosnom a parkettáról a kis hányásait; ha hajnal ötkor elkezd kaffogni, amivel engem végérvényesen felébreszt ő viszont még alszik másfél órát; ha nyolcvanszor kell a szájába adnom a cumit, mielőtt végre benn tudja tartani és megnyugszik; ha pont akkor ébred fel, amikor én befészkeltem magam az ülőgarnitúrán. Ő így tökéletes, ahogy van, így szeretem napról napra, percről percre egyre jobban!!