2009. március 29., vasárnap

2 hetes a Kisbotond

Két hete ilyenkor már nagyon szenvedtünk....
Most is épp, csak más értelemben. Nyűgös napjaink vannak. Nekem majdnem mindegyik, Bobókánknak talán nem mind, de elég sok. Ismerkedünk, próbálunk egymásra hangolódni, hol jobban sikerül, hol kevésbé. Én vékony jégen táncolok, nagyon gyakran kiborul a bili és mély kétségbeesésbe zuhanok... Botond alapvetően jól van hálistennek, nekem kéne türelmesebbnek lennem, de ez nagyon-nagyon nehéz!!! Mindig eltervezem, hogy miket írok ide, de nincs időm.... Igyekszem pótolni majd szép sorban mindent, de még képeket kicsinyíteni sincs időm, energiám, kedvem :(( Csak gyorsan ezeket a tegnapiakat: Ma még összesen csak egy órát aludt...és épp üvölt torkaszakadtából...a cumit ezredszer köpi ki...hasa nem fájhat, gyomra tele van, hulla fáradt szegénykém...de nem alszik el...Győző elment tápszerért azzal, hogy aludjunk egy jót...ma még sétálni sincs erőm. Jajj, Bobó, mi van veled? :(( Még szerencse, hogy egy kedvesebb pillantásától vagy aranyosabb hangjától (a hapcija a kedvencem) elolvad a szívünk.

16 megjegyzés:

  1. Kicsit nyitottabbnak kéne lenned és egy kicsit visszafogni magadból. Számomra úgy tűnik, hogy magadra maradtál. Tanács: Légy toleránsabb, visszafogottabb, ez nem játék.Eljött az idő, amikor másokra is figyelni kell. Vége az egoizmusnak, ha jót akarsz a picinek. Sok sikert.
    gyermekpszihológus.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a jótanácsot, ezen vagyok hidd el...
    elárulod ki vagy?

    VálaszTörlés
  3. Szia Virág!
    "Kedves és bíztató" sorok, akárki írta is...(mármint a gyermekpszichológus megjegyzése)
    Nekem nagyon ismerősek, amiket írsz. Összeszokni szerintem embert próbáló feladat, de biztosan menni fog! Gondolatban rengeteg tanácsot megfogalmaztam neked, de mindegyik csak üres szó, mert minden baba más, már most kész egyéniség! Nem csoda, hogy nincs időd, erőd írni, de meglátod, ez később sem változik, csak rutinosabb leszel! Nagyon szorítok!
    Sok szeretettel:TCsCsilla

    VálaszTörlés
  4. Szia! Ma találtam ide hozzátok és gratulálok a szépséges fiacskátokhoz :) A miénket is Botinak hívják :) És a tanácsom: ha nem tudod, hogy mi baja Botinak és úgy tűnik, h nem fáj semmije és csupán álmos, akkor vetkőztesd le a bébit, te is vetkőzz le annyira, hogy összeérjen a bőrötök és bújjatok össze aludni. Ha apuka otthon van, kösse fel magára kendőben, mert ott megfelelő inger éri, amitől elfárad, és biztonságban is érzi magát, hogy nyugodtan elaludjon. A kendő lehet nagyon egyszerű, amivel nem gond a hordozás, nem kell méregdrágának lennie. Ebben még tudok ötletet adni, ha gondolod. Az elején nálunk is kemény hetek voltak, Botim sem aludta a "hivatalos" 18-20 órát, sőt!!! Szóval maximálisan megértem a helyzetedet és nem hinném, h egoizmus miatt borulsz ki és kezeled nehezen a helyzetet!!! A türelmet sem most fogod hirtelen megtanulni, idő kell hozzá. Később majd jön az is, ne félj :)
    Sok sikert!
    Marcsi

    VálaszTörlés
  5. 4.40-kor még csak egy óra? Az kemény, nekünk is volt hasonló, majd megszakadt a szívem, de nem tudtuk elhallgattatni...
    Szerintem is iső kell az összeszokáshoz, nekem is nehezebben megy, pedig imádom a kis tököst és nem érzem magam önzőnek, de pl ma éjjel is már inkább odaadtam apukájának, mert nagyon elegem volt, csak visított és nem akartam rá akaratlanul se megharagudni... Nehéz ez most a hormonok meg a fáradtság miatt, kitartás, jobb lesz!!!
    És gratula, hogy te tudsz egyedül fürdetni!!! ;) Nekem ezt még meg kéne tanulni, nem maradhat koszos a gyerek, ha apa nincs itthon :D

    VálaszTörlés
  6. Lányok, köszönöm szépen a megnyugtató szavakat, rengeteget jelent, így ismeretlenül is!!!!!!!! Máris jobb a kedvem!!! Persze felhúztam magam a "szakember" véleményén, mert nem gondolom, hogy egoizmus, hogy két hét alatt nem ismerem a fiam minden rezdülését. Névtelenül írta ráadásul, ez sem szimpi... Nem tudom, mire fel okoskodik..Ismer egyáltalán?? Még fenyegetőzik is: nem játék, vigyázz!! Grr
    Örülök, hogy másnak is nehéz (volt), tényleg sokat segít, ha tudom, hogy nem egyedül a földön nekem nehéz az összeszokás. Nagyon szeretem a kicsifiamat, de a szereptanuláshoz idő kell. Ez nem nyitottság kérdése...

    Szóval köszi csajok!! Zsuska, neked is kitartás!! Marcsi, örülök, hogy ránk találtál! Csilla, örülök, hogy vagy! :)

    VálaszTörlés
  7. Kivártam egy napot, hogy ne hirtelen felindulásból írjam ezt a hozzászólást.

    Na, ha ilyenek a gyerekpszichológusok, én köszönöm szépen, de inkább százszor megoldanám magam a saját problémáimat. Remélem nem vetted magadra a sorait.

    VálaszTörlés
  8. Remek!Sikerült az állóvizet felkavarnom. Tényleg nem ismerhettek. Azonban egyáltalán nem nem gondolom, hogy örülni kellene ezekhez a hozzászólásokhoz. Ez számomra azt mutatja, hogy -sajnos - elfogadott az a gondolkodás, hogy mindent söpörjünk a szőnyeg alá, és majd megoldódik minden magától. Mindennek van miértje.Olvasva a reagálásokat, azt látom, hogy fiatal anyukákról van szó. Tapasztalanok, igyekeznek jószándékúak lenni, ezt nem vitatom.Azonban senkitől nem jött olyan tanács, ami hosszútávú gondolkodásra vallana. Felhívom a figyelmet! Az állapot nem egyenlő ezzel!!Majd legközelebb igyekszem konkrétumokkal is szolgálni.
    Még annyit: Sajnálattal tapasztalom, hogy nem ti vagytok ezért kárhoztatóak, hanem azok az anyukák, akik nem készítettek fel az anya szerepére. De erről is később. "gyermekpszihológus"

    VálaszTörlés
  9. Drága Virág!
    Szerintem ez egy poén! Ezt csak poénból irhatta valaki, mert épelméjű ember ilyeneket nem szól be egy másik emberi lénynek.
    Ugyhogy én most nevetek ezen egy jót!!!
    :-)))))))
    És ne vedd magadra, nem neked szól, úgy gondolom!! :-))
    Neked kitartást!! és millió puszi innen az irodából.
    Nagyon szeretünk :-)) különösen én!! :- )))) igy nem-tökéletesen is :-))) Hallod!! NAGYON!!!

    VálaszTörlés
  10. Ja Patriszianéni voltam

    VálaszTörlés
  11. Hát ehhez a második hozzászólásodhoz végképp csak gratulálni tudok, kedves gyemekpszihológus!
    Kíváncsian várom a konkrétumokat!

    VálaszTörlés
  12. Nadenade a savazás még tudtommal senkinek nem segített, úgyhogy vegyük inkább poénnak. Biztos a Stern bácsi sem az első 2 órában várta a baba-mama full összehangolódást; úgyhogy kitartást, és részvétem...Btw még jó, hogy itt senki nem tanult pszichológiát "gyermekpszihológust" kivéve ;)
    GyalogB

    VálaszTörlés
  13. Szerintem nagyon jól csinálod, Gratula az eddigiekhez!!

    Felhívom a figyelmet!Ne foglalkozz,olyan hozzászólással,amivel nem érdemes!

    Egyetlen értelmes mondatot sem sikerült találnom a szövegben, de nem baj - mint megtudtuk: Az állapot nem egyenlő ezzel!!
    (szerintem egy gonosz ápolt hiszi magát ápolónak)

    pi.

    (noname, azért h. tág tered adjak a minősítésnek)

    VálaszTörlés
  14. Szerintem egy pszichológus sem tud felkészíteni minket az anyaszerepre, ha a saját anyánk nem tudott. Ebben mondjuk van igazad, de talán azért mert már nekik sem "tanították". Egyszerűen csak megtörtént a nőkkel, hogy anyák lettek és csinálták, ahogy tudták. A konkrétumokat szívesebben olvasnánk, mint az általánosítást.
    Marcsi

    VálaszTörlés
  15. MS, ilyen ez az eleje. (idiótákkal nem foglalkozni!!!!) Hidd el, mindenkinek ilyen. Nincs se veled se a gyerekkel baj. Lesznek jobb és rosszabb napok, de összességében egyre könnyebb lesz.
    A hordozókendőt nem próbáltátok? Vagy vmi más "rádkötözős" módot? Dinának sokszor bejött a babaerszény, meg később a kenguru, nekem meg nem szakadt le a derekam a cipeléstől. Ő hasfájós-refluxos volt, nem lehetett vízszintesbe tenni a szopi után sokáig, mert folyt belőle a cucc. Ha nincs ilyenetek, szívesen kölcsönadom az enyémet.
    Nálunk bejött még az együtt alvás - fekve szoptattam, prímán lehet közben aludni és megspórolod a kiságyig gyaloglást :)
    Ezenkívül: KÉRJ SEGÍTSÉGET! Nem kell mindent egyedül megoldani Nem véletlenül hívják ezt gyermekágyas időszaknak - régen fel se kelt az első hetekben az anyuka, mindent elvégeztek körülötte. Vigye el más a gyereket sétálni, csinálja más a házimunkát, te meg aludj! Mindig, minden pillanatban, mikor lehet, aludj! A test és a lélek hihetetlen terhelés alatt van most, nem csoda, ha fáradt vagy! Minden a világon megvár, nem történik katasztrófa, ha rendeled egy darabig a kaját, vagy nincs felporszívózva, vagy ilyesmi. Akárki, akármilyen segítséget felajánl, fogadd el! (én is szívesen segítek, ha tudok vmiben, csak szólj!)

    VálaszTörlés
  16. Zsófi! Igen, azóta jobb napjaink vannak, de tuti lesz még hasonló, mint vasárnap volt. Gondolom, ahogy én (mi) is rutinosabbak leszünk, jobban tudjuk majd kezelni, hamarabb rájövök, mi nyugtatja meg, mikor mi a baja (ha van). Erre írtam, hogy idő kell hozzá és tanulni, szokni kell egymást. Hordozókendőt még meglátjuk, de aranyos vagy, hogy felajánlottad!!! :))
    Anyukám sokat segít, főleg Botond körül, háztartásban meg Győző brillíroz ;) Kaját eddig nagymamám főzött nekünk, remélem még fog is. Egyébként meg igen, önző vagyok, igen, leszarom, hogy fel kéne már mosni a fürdőt, meg elrámolni a konyhában :)), csak annyit csinálok, amennyit bírok és pihenek, amennyit lehet. Csak a hülye agyam nehéz kikapcsolni, mert ha Bobóka alszik, akkor azon jár az agyam, hogy elaludjak-e, vagy minek, mert úgyis mindjárt kelünk... :S Na, hát majd etéren is lazulok, feltételezem!!
    Jókat írtál, jól esett, köszönöm!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?