2009. március 11., szerda

Blue Moon-Blue Mood

Tegnap telihold volt, frontok jönnek-mennek és állítólag ezekre érzékenyek a terhes nők és ilyenkor több szülés indul meg. Hát, hogyne. Csak én nem. Holnapra vagyunk kiírva, abban reménykedtem, hogy addigra már lesz egy pár napos kisbabám, de úgy tűnik, bejött a megérzésem: túllépjük a terminust. Jó, persze, még ma is megtörténhet a csoda, csak én már nem hiszek benne. Tegnap megint olyan napom volt, ami gyanakodásra késztetett és megint nagy izgalommal vártam a fejleményeket, de ismét csalódnom kellett, mert elmúlt minden fájás, keményedés, nyűg. Mármint minden testi nyűg elmúlt. A lelkiek csak szaporodnak, ahogy nő a környezeti nyomás, szaporodnak az "egybenvagytokméééééééég???"-telefonok. Ezektől már sikítani tudnék. De nem sikítok, csak hisztizek. (Egyre gyakrabban és egyre kevésbé indokoltan.) A legrosszabb ebben a "túllépés" dologban, hogy aggódom. Igen, olvasok fórumokat, internetet, stb. és mostanában hallottam néhány sajnos tragikus végkimenetelű túlhordós esetről. (Ráadásul pont az én kórházamban.) A szakirodalom és a józan ész logikája szerint terminus-túllépés esetén sokkal gyakoribb és többrétű ellenőrzés indokolt, a gyakorlatban viszont ez marhára nem így van. A heti egy ctg helyett talán heti kettőt csinálnak, de ez engem egyáltalán nem elégít ki. Csütörtökön megyünk a dokihoz, ki kell erőszakolnom valami nagyon megnyugtató vizsgálatot, mert különben rettegésben fogom tölteni a hátralévő időm. Az sem nyugtat meg, hogy mindenki mondogatja, hogy ő hány nappal (héttel) hordta túl egészséges gyerekét és élvezzem az ajándék plusz napokat. Nem vert sok minden miatt a víz a terhesség alatt, de ez a jelenlegi állapot már kikészít. Ha tudnám, hogy minden rendben lesz és akár még két hétig nem fog megszületni, de utána makkegi csecsemő bújik ki belőlem, elviselném. Nem a terhességgel van gondom, azt elég jól bírom még mindig. Szeretném már nem minden percemet azzal tölteni, hogy a szülés körül pörögnek a gondolataim, szeretnék már megkönnyebbülni, megnyugodni és kezdeni a babázást. (Ami persze sokkal idegőrlőbb lesz, feltételezem...) Szeretnék már szülni!!!!!!!

4 megjegyzés:

  1. Nagyon drukkolok, hogy a Kissrác megérkezzen, mondjuk holnap és akkor nagyon pontos lesz. :-) Mivel én 1 héttel túlhordtam a Csajszim, teljesen megértelek, de reméljük, hogy ért a szóból és kibújik.

    VálaszTörlés
  2. Drukkolok!!! Menjünk, szüljünk együtt... :)
    Nekem tegnap azt mondta a szülésznő, hogy ne aggódjak, ne figyeljem a jeleket annyira. Ha szülünk, észre fogom venni... Így ma kicsit jobban aludtam, nem néztem minden keményedés/görcs után az órára.

    VálaszTörlés
  3. Drága Virág!
    Most mondjam én is, hogy 1 héttel túlhordtam az én Virágomat, és teljesen egészségesnek született? Írod, hogy már ez sem segít. Hajlamosak vagyunk a rossz híreket jobban meghallani, emlékszem, velem is így volt mindig, és talán most se jobb a helyzet. Beszélgettél már az érkezésről a babáddal? Sokan vallják, hogy az is segít. Hamarosan eljön a ti időtök, és utólag már nem nagyon fogsz emlékezni, mennyire szerettél volna már a szülésnél tartani. Gondolom, most ezek a gondolatok sem segítenek, amit persze nem csodálok, de azért írok, mert azt gondolom, fontos, hogy tudd, ismeretlenül ismerve is nagyon drukkolunk neked (családilag), és sok erőt kívánunk a várakozáshoz (is!).
    Szeretettel:TnéCsCsilla

    VálaszTörlés
  4. Ildi: én is megnyugodtam valamennyire, bár neked azért még van időd bőven, a jelek ellenére, kicsit más a helyzet :)
    Csilla: Azért jólesik hallani!! csak azt nem szeretem amikor valaki nem érti meg, hogy miért szeretném már olyan nagyon, hogy kibújjon. Ahogy te is írod, az emberek azt már gondolom elfelejtik, hogy ők is türelmetlenek voltak...és csak csitítgatnak, mintha ők nem pontosan ugyanígy éreztek volna :)Szóval köszi, hogy vagy(tok) és drukkoltok!!
    Te Virágod mennyi idős is? Nektek van blogotok?

    VálaszTörlés

Mit szólsz?