2009. április 14., kedd

Cry Baby

Mielőtt ezt bárki elolvasná, szeretném leszögezni, hogy imádjuk a fiunkat!! Tegnap én, hülye rákerestem "hagyjuk-e sírni a babát?"- fórumokra és ott vált világossá számomra, hogy manapság kegyetlenségszámba megy, ha egy anya nem kapja fel és teszi mellre azonnal a szegény-szerencsétlen csecsemőt, amint hosszabb ideje sír, mint két perc. Egyébként is az igény szerinti szoptatás a divat (ezt sem így csináljuk, de psszt) valamint az, hogy egy csecsemő igenis csak akkor sír, ha valami baja van. Ez persze relatív, mert "bajnak" tekinthető-e az, ha fél órája nincs ölben és a pihe-puha anyaméhhez szokott csöppség követeli a testközelséget? Teszi ezt úgy, hogy jelzem, elég sokat van ölben... Tegnapelőtt azon kaptam magam, hogy Bobóka, az édesdrága, imádni való, cukorfalat, szerelmetes, minimanó Bobóka átvette felettünk az irányítást!!! Anyukám időben figyelmeztetett, hogy nagyon hamar megtanulják, hogyan érjék el a céljukat (=vegyük fel, etessük meg), de én vitatkoztam vele, hogy egy egyhetes-kéthetes-háromhetes-négyhetes újszülött képtelen a manipulációra és nem lehet elkényeztetni! Ó, dehogynem!!! Nem aludt ám sokszor a mellkasomon, talán összesen ha 6-7 alkalommal, de úgy tűnik ez mégiscsak elég volt ahhoz, hogy hétvégén feltűnjön nekem, hogy néhány napja nem aludt az ágyában (nappalokról van szó). Babakocsiban és ölben/mellkason annál jobbakat! Kellett egy terv: ha kaja után látjuk rajta, hogy majd' elalszik, majd' leragad a szeme, lerakjuk a kiságyba és mindenképpen megálljuk, hogy ne vegyük fel. Na, ebből az lett, hogy két alvásidőt is végigüvöltött és nem aludt el. (Kellemes Húsvéti Ünnepeket... főleg a szomszédoknak, ugyanis tárva nyitva volt az ablak...) Mielőtt meglincselnétek, elmondom, hogy ötpercenként bementünk hozzá, próbáltuk megnyugtatni, simogatni, cumit a szájába adni, énekelni, duruzsolni neki, de pár perces eredményeket tudtunk csak elérni...utána újrakezdte. Tartottuk magunkat, következő etetés után is ez volt a műsor, úgyhogy délután öt körül már hívtam anyukám, néztem az idióta fórumot, sírtam én is, dilemmáztam, stb, de nem vettük fel, kihúzta fürdetésig. Előtte azért kivettük, ölben megnyugtattuk, percekig beszéltem neki arról, hogy ne értsen félre minket, nem kínozni akarjuk, hanem tanítgatni, mert neki is rossz lesz, ha különféle feltételekhez kötve tud csak elaludni, egymilliószor elmondtam neki, hogy nagyon szeretjük, imádjuk, de muszáj néha visszavennünk az irányítást. Utána fürcsi alatt kis szokásos sikítozás, vacsi alatt megnyugvás. Közben már azon stresszeltem, hogy megint le kell tenni, hogy fog rá reagálni (eddig az estékkel nem volt gond), de szerencsére elaludt elég hamar és eddigi legjobb éjszakáink egyikét tudhatjuk magunk mögött. Ma megelőztük a bajt, délelőtt séta, tehát babakocsiban aludt, a déli alvását pedig úttörő módon, apukája kezdeményezésére az autósülésben tölti, immáron másfél órája, tehát megint nem az ágyában van!!! Előbb-utóbb muszáj lesz megtanulnia ott is aludni, a tegnapi sírni-hagyást viszont nem tudom meg fogom-e tudni ismételni.... Tudósítok, ha megígéritek, hogy nem árasztotok el a szitkozódó, átkozódó kommentekkel, hogy hogy lehetünk ilyen szemét szívtelen állatok, hogy az édeskicsi rózsaszín újszülöttet hagytuk eltorzult fejjel rikoltozni, aki nem vágyott másra, mint az anyai (apai) ölelésre, és ez pont olyan, mintha éheztetném, stb.

6 megjegyzés:

  1. Volt egyszer egy négyéves kliensem, semmi baja nem volt. A szupervízorom szerint annyi történt vele, hogy csecsemőkorában mindig felkapták, megölelgették, megetetgették, ha egy kicsit is rossz kedve volt. Ezért nem tanulta meg, hogyan regulálja saját maga az érzelmeit. Ezek alapján sztem bevezethető fogalom lenne "az elég jó" hiszti ;)
    GyalogB

    VálaszTörlés
  2. :)) De jó, hogy azt írtad!
    Én is úgy vagyok vele, hogy meg kell tanulnia önmagát lenyugtatni, szépen lassan, lépésről léprésre. Tudom, hogy még icike-picike, de szerintem is vele is kiszúrás, ha csak ölben van, no meg persze velünk is...ami kevésbé fontos, de tény, hogy önző módon nem akarom, hogy lépni ne tudjak tőle, vagy állandóan rajtam lógjon kendőben, vagy ölben vagy valahogy. Szóvak szép lassan arányosan, de asszem lesznek ilyen kísérleteim szívemcsücske szoktatására!
    Ps: azóta is alszik az autósülésben, csak már a nappaliban bebugyolálva... De ez sem lehet tartós megoldás, nem hiszem, hogy jó a gerincének..

    VálaszTörlés
  3. Mi azért kivettük, ha már sírt, de ha csak "nyekegett", csak simogattuk. Mikor újra megnyugodott, visszatettük, és türelemjáték volt, de nagyjából működik. Sajnos nehéz elkapni azt a pontot, ami után átlendül "hisztibe" vagy inkább nyúgösségbe, amikor már annyira felhergelte magát sírással, hogy azért nem tud elaludni...
    Most délután sírós volt, alig aludt ma, tudtam, h fáradt, végre elaludt a kezemben, letettem, felkelt, sírt, kegyetlen voltam, hasra tettem és hagytam sírni. 3 perc múlva aludt.
    Nem tudom én sem, mi a jó, de néha tényleg muszáj sírni hagyni, mert nekem is van dolgom, szükségleteim, nem mehetek vele wc-re pl vagy a repetája melegítéséhez is 2 kéz kell :)

    Hosszú lettem, bocs, a lényeg:
    Kitartás, türelem, önbizalom!!!

    VálaszTörlés
  4. No, akkor én leszek az ellentábor :) Én is próbálkoztam eleget az elején, nálunk is volt sírás. Én is bőgtem a gyerekemmel. Hülye fórumok, bestseller könyvek olvasása helyett minden anyának ajánlom, hogy hallgasson az ösztöneire. A babák azt a biztonságot várják el idekint is, amihez hozzászoktak az anyaméhben. Ott folyton mozgásban voltak, ringatóztak. Idekint van egy merev, rideg ágy, ami meg sem mozdul. Hát, elég nagy váltás ez a korábbiakhoz képest. A babakocsizás még jobbik megoldás, nálunk is 2 kocsis alvás volt, egy odabent. És még valami, ha most nem kapja meg a megfelelő testi közelséget, akár kendőben, akár másként, még nagyobb korában is nagy valószínűséggel mászik majd be a szülői ágyba, amikor már nagyobb joggal várható el tőle, hogy ügyesen aludjon. A kendőnek egyébként sok előnye van, csak meg kell szokni, hogy lóg rajtad valaki, de már nem a pocakban :) A házimunka végzés mellett kimozdulni is nagyon jó eszköz. Ott aztán a bébiket semmi sem tudja zavarni :) Tapasztalatból mondom. Szóval ráér még Botika tanulni az alvást. Neked is jobb, ha nem ilyesmire fecsérled az energiádat, az idődet és még lelkiismeret furdalásod sem lesz...
    Marcsi

    VálaszTörlés
  5. Persze, sokat kell a közeledben lennie, főleg ha pocakfájás, ijedtség, fázás stb ilyesm miatt sír. Mielőtt félreértené bárki is, én csak az elalvás előtti, szigorúan ásítás utáni, nyűgös sírásra gondoltam!
    Az olyan jó érzés, mikor hozzád bújik és megnyugszik!!
    Virág, előbb-utóbb meg csak megtanuljuk, melyik sírás mit jelent, legkésőbb, mire megtanulnak beszélni ;)

    VálaszTörlés

Mit szólsz?