2009. április 23., csütörtök

Gyerekorvost váltottunk

Kiválasztása talán még fontosabb, mint a szülészorvosé. Ehhez képest az a megszokás, hogy a körzeti gyerekorvoshoz tartozunk, nem mi választjuk. Első nemtetszésemet azzal vívta ki, hogy bár időben jeleztem a védőnőnek, hogy Botond megszületett és szerdán már itthon leszünk, a doktornő csak következő héten akart kijönni. Igaz, hogy a kórházból úgy jövünk el, hogy megnézik a babát, de úgy gondolom a saját gyerekorvosunk is nézze meg mihamarabb. Hétfőn felhívtam, hogy mikor jön, azt mondta, eléggé beteg, úgyhogy leghamarabb kedden, addigra megpróbálja összeszedni magát. (eléggé betegből hogy lesz másnapra makkegészséges...?) Kedden megjelent, úgy nézett ki, mint egy hajléktalan, valami magasszárú cipő volt rajta és nem volt befűzve, lógtak rajta a cuccai, picike volt, beteg és kicsit ápolatlan hatású, később azt is éreztem, hogy iszonyú büdös a lehellete.. Hogy lehet, hogy egy nő, aki ráadásul csecsemőkkel és gyerekekkel foglalkozik ilyen ápolatlan legyen??? De kedves volt, az tény. Kezet érdekesen mosott: megsimogatta a szappan tetejét és lelögybölte vízzel. Megkérdeztem, nem fertőző-e a betegsége, azt mondta, anyatejes újszülöttet nem lehet megfertőzni... (?!?!?!) Megvizsgálta Bobót, mindent rendben talált. Ezek után még elméleti gondjaim is voltak vele. Közölte, hogy egyáltalán nem ehetek, ihatok tejterméket. Ez a kisebb problémám volt, a nagyobb, hogy folyton piszkált, hogy Bobó ne egyen annyit, jajgatott, hogy második héten 22 dkg-t hízott a "megengedett" 17 helyett. Következő héten 33 dkg-t hízott, úgyhogy fel sem hívtam a jóhírrel...
Egyszer csak beugrott, hogy volt nekünk egy privát, házhoz járós gyerekorvosunk, aki szinte családi jóbarát, ismer engem is régóta. Felhívtam, hogy megkérdezzem pár dologról az ő véleményét is. Beszélgettünk, nagyon örült nekem, lelkendezett és majdnem mindenről olyan véleménnyel volt, amivel tudtunk mi is azonosulni. Megnyugtatott. Letettük a telefont és elkezdtem morfondírozni, hogy akár ő is lehetne a gyerekorvosunk. Győzővel megbeszéltük a dolgot, mélyen egyetértett, úgyhogy visszahívtam és megkérdeztem, mi az útja-módja annak, hogy hivatalosan átvegye Bobót és megbeszéltük, hogy szerdán el is jön hozzánk. Már ekkor tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk. Nem is azért, mert a másiknál rossz kezekben lettünk volna, hanem mert a terhességem-szülésem kapcsán megtanultam, hogy csak úgy lesz eredményes egy együttműködés, ha megvan a kölcsönös bizalom. Anélkül nagyon sok energiát emészt fel egy ilyen kapcsolat működtetése. Szerdán 3 körül megérkezett Mária, nagyon vártuk, mert Bobó már nyűgös, álmos volt. Belépett az ajtón: csinos, ápolt, mosolygós, jókedvű, határozott volt, mint ahogy mindig is emlékeztem rá. 8-9 éve nem találkoztam vele, de ez nem érződött egyikőnkön sem. Úgy beszélgetett velem, mintha mindig is felnőtt-felnőtt viszonyban lettünk volna, pedig én még bőven gyerek voltam akkoriban, mikor ő járt a tesóimhoz. A lényeg, hogy az egész kisugárzása hihetetlenül megnyugtató, amit Bobó is megérezhetett, mert az első percben küldött neki egy mosolyt!! Nem hiszem, hogy véletlen volt. Leültünk a nappaliban beszélgetni, ekkor még Győzi is itthon volt. Bobó az ölemben nyűglődött, fájt a hasa én meg csak tömtem a szájába a cumit, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Mária megkérdezte, megfoghatja-e egy pillanatra. Odaadtam neki és csinált rajta egy olyan fogást, amitől Botond egy pillanat alatt megnyugodott, büfizett kettőt és semmi baja nem volt... Itt végképp meggyőződtünk róla, hogy ő kell nekünk. Megtanította nekem is, azóta is próbálkozom tökéletesíteni a varázsmozdulatot. Megvizsgálta ő is, közben Győzi lelépett dolgozni, mi pedig még másfél órát beszélgettünk Botondról is (aki közben álomba tombolta magát), családjainkról is, mindenféléről. Megerősítette, hogy jól csinálom a dolgokat, nem szúrt le, hogy éjjel tápszert kap a gyerek, nem szúrt le, hogy sokat eszik, nem szúrt le, hogy hagyom sírni, nem szúrt le, hogy felébresztem este enni, stb. Hasfájásra kaptunk Espumisan-t, amit mától próbálgatunk, (a másik csak közölte, hogy amiatt fáj a gyerek hasa, amit én megeszem, hiába mondtam, hogy Bobó habzsol és közben rengeteg levegőt nyel), anyatejes kiütésre kaptunk kenőcsöt, hogy szép legyen a baba bőre (a másik csak annyit mondott, hogy a sok fehérjétől van és ne zabáljon annyit). Már most imádom és Győzinek is nagyon szimpatikus volt! Nyilván van anyagi vonzata, ha házhozjárós gyerekorvosunk van, de terhességem kapcsán az sztk-s nőgyógyásznak hála azt is megtanultuk, hogy ezeken a dolgokon nem szabad spórolni. Ő jönni fog, legyen este, éjjel, hétvége vagy ünnepnap, telefonon meg végképp bármikor elérhető és ennyit megér az a párezer forint, amit vonakodva bár, de eltett az orvosi táskájába. A műfogás pedig valahogy így néz ki, de még dolgozom a tökéletes verzión:

7 megjegyzés:

  1. Gratula! Tök jó, hogy ilyen szimpatikus orvosotok lesz! Ez tényleg nagyon fontos!

    Ezt a fogást én is ellestem a csecsemősöktől, de elfelejtettem. Köszi!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. A mi orvosunk sem tetszett elsőre, másodjára. Mondjuk nem volt ápolatlan, de belehajszolt a tápszerezésbe és hebrencsnek tartottam, mert 2-3x is visszakérdezett ugyanarra a dologra. Ez egy újszülött babánál, aki sokat bömbölt, nagyon idegesítő volt. Később már örültem neki, mert rájöttem, hogy nem az a fajta, aki rögtön a receptért nyúl, nem ír mindenféle vackot, hogy én megnyugodjak. Szóval, csak óvatosan a bűbájos, csinos és ápolt dokival, aki nem szúr le semmiért és szinte bólogat a te ötleteidre. És egy ilyen pici babának mi a csodáért van szüksége kenőcsre? Megkérdezted, hogy mi van a kenőcsben mielőtt rákennéd? Aligha pici baba bőrére való. A sok fehérjétől pedig tényleg csúnya a bőrünk, még nekünk felnőtteknek is. Az anyatej valószínűleg erre is alkalmas lenne, mint pl. orrdugulásra, szemgyulladásra, fülfájásra. És a tejtermékeket is jobb lenne kiiktatnod, ez neked is jobb emésztés szempontjából, nem beszélve Botika pocijáról. Az éjjeli tápozásra miért van szükség, ha egyszer jól szopizik? És most lehet engem utálni :)
    Marcsi

    VálaszTörlés
  3. Válaszolok szép sorban, de nem utállak, nyugi :)
    Az, hogy nem szúrt le semmiért, nem jelenti, hogy nem beszéltük át a kérdéses dolgokat, és nem jelenti, hogy egy "Bólogató János"-ról lenne szó!! Nagyon határozott, keménykezű dokinéniről van szó, csak épp egyetértett mindennel, amit csinálunk, illetve úgy látja, hogy jól csináljuk. Kenőcsről elmondta, hogy mi van benne és elmondta, hogy nem árt a babának, nekem ennyi elég. Tejet egy pohárral ihatok naponta, egyéb tejterméket bármennyit. ez nem azt jelenti, hogy rengeteget ennék, igyekszem odafigyelni, de már megengedek magamnak egy bögre tejet, ha megfeszülök, annyira kívánom. A saját emésztésem rendben van, pedig eddig napi egy liter tejet ittam világéletemben és rengeteg tejterméket, Botika pocakja pedig ennyit kibír. Tápszerre azért van szükség, mert így tudom, hogy mennyit eszik, ha szoptattam korábban éjjel, hányásig ette magát és nem aludt utána. Így kimérek neki fix adagot, amivel elégedett, de nem túl sok neki. Fejni pedig nem tudok, nagyon beállt a kereslet-kínálat, így az nem merül fel, hogy lefejt tejet kapjon éjjel.

    VálaszTörlés
  4. Ha így áll a helyzet, akkor tényleg jó cserét csináltatok. És szerencsés vagy, hogy jól tolerálod a sok tejterméket. Talán örökletes és a kis zabagéped is bírja :) Mennyivel másabb a helyzet nálatok, mert nálunk inkább kevesellte Boti a tejet éjjel és azért váltottam tápszerre, mert ő meg azért nem aludt jól :)
    M.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem is jó döntést hoztatok, fontos a bizalom, ha mond valamit, azzal azonosulni tudj, és ne kezdj kétkedni, ha ajánl valamit. Az külön jó, hogy ha baj van, akkor is lehet őt hívni, aki ismeri a "kórtörténetét", nem kell idegenekhez rohanni az ügyeletre!
    Én is imádom a tejet, de leálltam a napi fél literről, mert Marci is kiütéses lett, és úgy gondoltam, ha kint ilyet okoz neki, bent se lehet túl jó. Én is inkább ezt csinálom, mint kenjek rá valamit, habár amikor pöttyös volt, én is bekentem...
    Tudod, a lényeg, azt csináld, ami hozzád közelebb áll :)

    VálaszTörlés
  6. Szia Virág! Leírod légyszi kb hogy néz ki ez a műfogás? Mert mi küzdünk a büfizéssel és gondoltam kipróbálom, de amit én a kép alapján megpróbáltam abból büfi nem lett, viszont úgy tűnt megfojtom a gyermekem, szóval valamit nem csinálok jól! :-) Köszi: Kishegi

    VálaszTörlés
  7. Hali!
    Szóval: egyik kéz hátulról jó stabilan benyúl a feneke alá. Gyereket kicsit előre-felfele kell dönteni. Másik kéz (nekem jobbal könnyebb)mutató és hüvelyk ujjal megtámasztom az állát, másik három ujjam a mellkasát tartja. Néha lecsuklik a feje és én is úgy érzem, h megfojtom, de egyszerűen imád így lenni és ha nem is mindig büfizik, de amikor a hasával kínlódik kaja után, így mindig megnyugszik. Hátránya: megőrülsz, annyira fáj a csuklód, derekad, hátad.... :))
    Nekünk nagyon bevált!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?