Ha a pelenkázóasztal mesélni tudna...

Botond már nagyon sok képességre tett szert röpke háromhetes élete során. Ezek elsősorban testi funkciói gyakorlásából állnak. Tud pisilni, kakilni, pukizni, öblöset böfizni, hányósat böfizni, csuklani, hapcizni, sírni (majdnem elfelejtettem), krákogni, nyüszmögni, ilyesmi, ja és persze olyan vákuumot képes képezni a szájával, hogy én úgy belefeszülök a fotelba, mint amikor a repülővel felszállunk. Pelenkázós kalandok: Napi 3-4 felesleges pelenkát használok el, általában idő előtt szeretném kirántani a kakiból, miközben ő még távolról sem végzett a dolgával. Így történt meg egyik éjjel, hogy éreztem, hogy tisztába kell tenni és gondoltam, megfogadom anyukám tanácsát, hogy minél kevésbé bolygassam éjjel a gyereket, nem kell elmenni a gyerekszobáig, lámpát kapcsolni pedig egyenesen Isten ellen való vétek, úgyhogy vagányra vettem a figurát és a nappaliban az éjjeli fénynél az ülőgarnitúrán csomagoltam ki. Piszkos pelus félredob... új kézbe vesz... eközben nem belekakilt a hálózsákja kellős közepébe???? Gyereket felkap, lámpa felkapcsol, pelenkázóra feltesz, minden ruhát levesz, mindent körbetörölget, új ruhát keres, felöltöztet. Ennyit arról, hogy minél kevesebb hatás érje az éjjeli pelenkázáskor.... Bobó még a pocakomban volt, mikor anyukám már számtalanszor elismételte, hogy fiúgyerek szabadon lifegő fütyijéről nem érdemes levenni a szemem tisztába tevéskor, mert könnyen balul sülhet el a dolog. Már a kórházban lepisilt (persze éjjel), a védőnénit is telibe kapta, önmagát is néhányszor, de ma volt a legtutibb pisilős kalandunk: a saját arcát kapta telibe!! Letörölgettem, de szegénynek még a füle is tele volt babapisivel.... Szóval van még mit tanulnom, a reflexeim még nem tökéletesek, de igyekszem, szavamra!