A mai nap tanulságai

Ott vagyok benn, középen

1. Bobó tökjól veszi a nélkülem-létet. Ma kétszer is el kellett itthonról mennem, délelőtt az apjával volt, délután meg anyukámékkal. Én kicsit szomorkodtam délután, hogy épphogy hazajöttem és megint elmegyek, ráadásul hősünk szuper hangulatban ébredt, de nagy levegőt vettem és mentem. Este még egy kicsit kettesben voltunk, már alszik, lefárasztotta a sok pörgés-forgás Nagyival. Ilyenkor legalább várom, hogy reggel legyen.
2. Rosszul hittem, ha azt hittem, hogy elég gondot fordítok Botond állattani ismereteire. Megjöttek anyámék, az asztalon hevert egy állatos (mi más??) könyv, volt benne egy pillangó. Anyám megkérdezi, tőlem, hogy "Botond tudja már, hogy ez milyen lepke?" Mondom: "nem!!! ott azért még nem tartunk". Anyukám nem így gondolta, sőt azon is leálltunk vitatkozni, hogy éjjeli vagy nappali pávaszemről van szó. Végül nem tudom, megtanította-e Bobónak, nem csodálkoznék, ha reggel közölné, hogy "pápásze" (most épp azt kiabálja az ágyból, hogy zejjej = zeller, a mai levesből...).
3. Valóban elég nagy szarban vagyok. Ha az embertől úgy búcsúzik a pszichológusa, hogy "Hát, elég szépen benne vagy a slamasztikában, nem mondom!", akkor azt hiszem, tényleg gáz van. Én is így érzem. Még mindig padlón, ráadásul nagyon mélyen.