Teremtésem koronája

A cím egy kicsikét magasztos ahhoz képest, hogy mennyire érdektelen lesz a sztori végkifejlete.

Egy hangyányit messzebbről indítom a sztorit, mert ezt a listát régóta össze akartam állítani és most adódott egy apropó.

Induljunk onnan, hogy eléggé tudatos ember vagyok, vagy legalábbis igyekszem annak lenni, szeretem tudni nagyjából előre a dolgokat, szeretem, ha rajtam múlnak a dolgok és annak ellenére, hogy gyakran van szükségem spontaneitásra, a komoly dolgaimban valahogy mindig akkor vagyok sikeres, ha van hozzá koncepcióm, előre átgondolom, megtervezem. 

Aztán vegyük sorra, a teljesség igénye nélkül, hogy milyen elveket szögeztem le annak idején, Botond születésekor. Ezek részben az én kényelmemet szolgálják, részben az ő érdekét.

• 3 óránként etetem. 
• Nem térek át a 4 órás etetésre, mert úgy nem jól jön ki a napirend.
• Nem altatom, megtanítom, hogy hogyan nyugtassa és altassa el magát egyedül. Ehhez segítségként felajánlom a cumit.
• Éjszaka nem veszem ki az ágyból, történjék akármi. 
• Nem kap éjjel vizet (most már nagyritkán kér - ugye már tudja mondani, akkor természetesen kap)
• Reggel 7 előtt nem veszem ki az ágyból, történjék akármi. 
• Ébredéskor nem kapom ki azonnal az ágyból, megvárom míg kikéredzkedik. (Ezzel reggel van, hogy fél órát is nyerek (!!!) )
• Nem alszik az ágyunkban. 
• Este időben leteszem, történjék bármi. 
• Kaja közben nincs játék.
• Etetőszékben eszik, kajával nem szaladgálunk (itthon).
• Mindig úgy alakítom a dolgokat, hogy az alvóideje ne boruljon fel, ne neki kelljen hozzám igazodnia, hanem fordítva.
• Nem lesz folyton ölben, sokat lesz földön, cserébe ott ülök mellette és játszom rendületlenül.
• Igyekszem önállóságra és kompetenciára nevelni. Nem kelek azonnal a segítségére, ha valamire nem képes. Ha nem megy neki, megmutatom, aztán csinálhatja ő.
• Nem csüngök rajta. Figyelem, szemmel tartom, de általában csak akkor avatkozom közbe, ha ő, én vagy a helyzet úgy igényli. A játszótéri interakcióknál sem lihegek a nyakába, ha egyedül nem tudja megoldani a helyzetet, vagy durvák vele, akkor esetleg színre lépek, de kisebb "balhéknál" hagyom, hadd játsszák le egymás közt.
• Nem csapom be. Ha elmegyek itthonról, elmondom hova megyek, mikor jövök, elköszönök. Ha megígérek valamit, akkor be is tartom még ha ő el is felejtette (pl. "elolvassuk, csak előbb pakoljunk el").
• Nem kap semmiből gagyit, se könyvből, se filmből, se ruhából, se zenéből, se programból, se társaságból, se játékból, se kajából, semmiből.
• Külön pontot érdemel: nem adok a kezébe bartoserika-könyvet. 
• Nem tolom rá az én véleményemet, érdeklődésemet, esetleges ellenérzéseimet, vagy rajongásomat akár. Hagyom, hogy ő tapasztalja meg a világot, saját véleményt alkosson. Ne az én szemüvegemen át lássa a világot. (kivétel: a galambokat mindig következetesen szidom, hátha ő is megutálja őket, de egyelőre hiába, a minap Zsuzsanagyival 1 centiről etette őket, míg én fedezékbe húzódtam a babakocsival).
• A világ egy  minél szélesebb spektrumát mutatom meg neki, hogy szélesítsem a látókörét, amihez én nem értek vagy nem érdekel, mással mutattatom meg neki.

Egy-két kivétel persze mindenhol becsúszhatott, de alapvetően ezekhez tartom magam a mai napig.

Amit bár szentül megfogadtam, de nem tudok tartani:

• Ritkán kap csak édességet, nassot.
• Nem nyalom le utána a villát, nem iszunk egy pohárból.
• Nem veszekszünk a füle hallatára.

Ez utóbbi a legeslegfontosabb pont volna mind közül és borzasztóan furdal miatta a lelkiismeret és aggódom, hogy szegényben ez hogy csapódik le, de egyelőre lehetetlen kivédeni. 

A cím egy mai kisszínesre utal (mint mondtam kissé túlozva), ami még a felsorolás elején tett -alvással, altatással kapcsolatos - pontokhoz kapcsolódik. Reggel Győző áthozta hozzánk Bobót, ha ő hozza, akkor, amint meglát el szokott vigyorodni, majd kiveti magát Győző kezéből, rám szokott feküdni, összebújunk, felfúrja magát és az arcomra teszi az arcát. Ma közölte, hogy "nem", Győző betette közénk, de ott is csak nyűglődött. Viccesen megkérdeztem, hogy visszamegy-e az ágyába, közölte, hogy "Jóbobó". Győző visszavitte hát, majd ő is visszafeküdt és még vagy húsz percig ágyból hallgattuk, ahogy karattyol az ágyában. Utána újrakezdtük a rutint, annyival kiegészülve, hogy közölte, hogy "Bóbi", ami annyit tesz, hogy szeretné megtekinteni ezt.

Ilyenkor képzeletben mindig vállonveregetem magunkat, hogy lám, jól "idomítottuk" a kis sarjat. Önszántából visszakéredzkedik a saját ágyába a szüleiéi helyett és hagy minket magunkhoz térni.

(Nyilván egy tündér megsúgja neki, hogy miről írok és amilyen dacos kedvében van mostanában, csakazértis ötször fog éjjel felébredni és hatkor fog kelteni bennünket*...)

Annyit is írhattam volna, hogy "Bobó ma reggel még visszakéredzkedett egy kicsit az ágyába, mi meg tökjót pihentünk addig", de szeretem kicsit bővebb lére ereszteni a dolgokat, boccs!




*Kivételesen egyszer sem ébredt fel éjjel és 8-kor keltünk....A rosszmájú mindenemet.