Mérlegen a Bobó

Naponta ezerszer szorul össze a szívem, arra gondolva, hogy mennyire fantasztikusan jófej gyerekünk van, aki szót fogad, hihetetlenül okos, kedves az emberekkel, szemfüles, rendes, jólnevelt. Ilyenkor arra gondolok, biztos csak az én gyerekem ilyen jófej. Nem én lennék, ha -ha nem is naponta ezerszer, de jó sokszor- nem szitkozódnék, hogy mennyire idegesítő és elviselhetetlen néhány dolga és ilyenkor arról meg győzöm meg magam, hogy mások gyereke biztos nem csinál ilyet. Kettős mérce, már megint.

Na, nézzük szép sorban, a teljesség igénye nélkül:

Bobó ISZONYÚ JÓFEJ ÉS JÓLNEVELT, mert:

• ha nem gumicsizmában van, kikerüli a pocsolyát
• röhög, ha beszorul a feje a pulcsiba, mikor vetkőztetem
• régóta tudja mit jelent, hogy utolsó és általában be is tartja, nem balhézik, legyen szó utolsó csúszásról vagy utolsó falatról
• amikor hazajövünk, leül a kis ülőkéjére és megvárja, míg leveszem róla a cipőt, kabátot, stb. majd kezet mosunk és csak utána rohan játszani
• születése óta egyedül alszik el
• születése óta reggel elég sokat eldumál-játszik az ágyában, míg én összeszedem magam és áthozom
• evés közben megtanulta, hogy le kell tenni az asztalra a játékait és csak utána kaphatja vissza
• egy ideje nem elveszem tőle a cumit alvás után, hanem odaadja magától, egyébként sem cumizott sokat, ennek is nagyon örülök
• nem sír orrszívás közben (!!!), nyöszörög, de általában még lefogni sem kell, csak ül az ölemben és nyög, de nem rángatózik
• egyedül jön fel régesrég a lépcsőn, nem cipelteti magát
• ébredés után (reggel és délután is) összebújunk és teljesen magától találta ki, hogy felfúrja magát az arcomhoz, ráteszi a fejét és úgy fekszünk pár percig
• szintén saját találmánya, hogy Mami-nak hív, imádom érte
• elég korrekt időben kel reggel, igaz, én következetesen soha nem vettem ki az ágyból 7.00 előtt, de jó ideje magától 7-8.00 között kel (el ne kiabáljam, te jó ég)
• fürdés után, ha leteszem a kanapéra és még kimegyek valamiért, nem mászik el, ott vár türelmesen
• amikor berakom az etetőszékbe, bőven van időm megcsinálni a kaját, tökjól elszöszöl addig magában
• ha kérem, hogy jöjjön ki a kádból, kijön, akármilyen elmélyülten játszott is
• nem sír, ha elmegyek itthonról (!!!) és nem sír, ha magára hagyom, mert beengedek valakit a folyosón
• engedi, hogy mindennap leöntsem vízzel a fejét, hogy lemossam róla a szappant
• engedi, hogy fogat mossunk
• elpakol maga után (!!!), az apja érdeme, de erről majd szeretnék egyszer külön írni, annyira fantasztikus ahogy mindent a helyére tesz, ha van kedve persze
• egész jól elvan egyedül, sokat játszik és olvasgat egyedül, mindennap meglep, hogy mennyire önálló

 Bobó MARHA IDEGESÍTŐ, mert (ez könnyebben fog jönni, érzem :) )

• nem engedi, hogy levágjam a körmét, tombol, rángatózik, igaz most megint vagy egy aduász a kezemben, átmenetileg túljártam az eszén
• nem engedi, hogy a fütyijén húzogassam a bőrt, közli, hogy "csíp"
• még mindig nem alussza át az éjszakát, 1-3 ébredés az átlag, rémes
• séta közben sokszor lecövekel, megáll, nem jön, hidegen hagyja, hogy mit kérek tőle, egy óra mire hazaérünk a sarki játszótérről
• sokszor lerohan még mindig az úttestre, pedig pontosan tudja, hogy tilos, ha rácsapok a fenekére, röhög, hogy "popó"
•  képtelen a babakocsiban 5 percnél hosszabb időt eltölteni, megfeszíti magát és sipítja, hogy "ki"
• nem hajlandó gyümölcsöt enni, ezért kifejezetten dühös vagyok (csak banánt eszik)
• nem hajlandó új ételeket megkóstolni, sok mindenre élből az a válasza, hogy "nem", majd rángatózik, aztán valahogy sikerült bevarrnom egy falatot a szájába, általában rájön, hogy nem szarral akarom tömni és embertelen mennyiséget eszik meg végül belőle
• olyan is gyakran van, hogy kiköpi a kaját, újabban szöveggel kísérve- ha nem érteném, mi történik-: "titöpi"
• képtelen letenni valamit a kezéből, helyette kiad egy jellegzetes nyögő-hangot és addig vár, míg el nem veszem tőle
• szerintem elég sokat nyávog, nyafog, dirigál, foglalkoztat minket

A mérleg persze a pozitív oldalra billen erősen, sápítozhatok és panaszkodhatok akármennyit, hogy milyen nehezen bírok néha vele, összességében azt hiszem így tökéletes, ahogy van. Igaz, egy-két dolgot feláldoznék a jóból az pl. éjjeli alvásért cserébe, de alapvetően rajongok érte és naponta rácsodálkozom, hogy mennyire jófej és okos és jólnevelt ez a Botigyerek. Régebben gyakran előfordult, hogy alig vártam, hogy a nap végén betegyem a kiságyba és végre csönd legyen, manapság viszont az a jellemző, hogy sajnálom, hogy vége a napnak, olyan gyorsan eltelik...