Óra indul

Az ötlet kb. hat hete fogant meg szerény fejemben, a gondolatból szó, a szóból tett lett: szép lassan, több körben, megszületett a mese. Hosszasan bújtam az internetet, gyerekkönyves, írói, ilyen-olyan oldalakat böngésztem, próbáltam felmérni, minek van realitása, hogy megy ez a könyvkiadás dolog. Nem akartam elkapkodni. Közben egyrészt kapcsolatokat kerestem, másrészt illusztrátort. Egyik sem ment könnyen, de végülis került mindkettő. A gyerekkönyvkritikus lány, akivel találkoztam, nagyon sok hasznos dolgot elmondott, egész kerek kép van már előttem, mi hogy megy. A rajzok pedig pontosan olyanok, amilyennek lelki szemeimmel láttam őket, mikor írtam. Nincsenek illúzióim, pláne nem azt illetően, hogy 1. kiadják a könyvem, 2. ebből fogok meggazdagodni. Mindegy, megírtam, olyan lett, hogy én szívesen olvasnám Botondnak, elégedett vagyok vele. Nagy levegőt vettem és a kéziratot elküldtem hat kiadónak. Annak a hatnak, akit a legnagyobbra tartok, de amiből kettő profiljába nem is igazán illik a sztori, de háthamégis. Félórája küldtem el az emaileket és egy választ már kaptam is (!!!).

Tűkön ülök, izgulok, rettegek, álmodozom és mindeközben már egy nagyobb könyv-projekt lebeg a szemem előtt, amivel sajnos még várnom kell 1-2 hónapot, míg végzek a szakdogámmal. Ja, mert, hogy kb. egy hónapja annak is nekifeküdtem (csak ezt eddig titkoltam, mert akkor akartam comingoutolni, mikor már azt is elküldtem, de most idekívánkozik), és már több, mint a fele készen is van (!!!), szóval most ilyen termékeny, pörgős időszakom van. A másik könyvprojektem szerintem eget rengetően zseniális, már lázban égek, alig várom, hogy elkezdhessek vele érdemben foglalkozni. Na, de addig is: keep your fingers crossed for Mirkó!!!!!!!!!!!!!!!!