...na nem a nyarunkról, hanem az ötödik és hatodik (!!!) hónap között tengődő Bobókámról.
A mozgásfejlődése kicsit felpörögni látszik.
Háton egyáltalán nem marad már meg, pelenkázni két napja lehetetlen, bravúros ügyesség kell hozzá, hogy sikerüljön háton tartanom és ráadnom a pelenkát és a ruháit. Ember legyen a talpán, akinek van idege ehhez a türelemjátékhoz.
Ha erővel akarom ott tartani, rámkiabál. :) Talán az akarata is kezd életre kelni?? A játszószőnyegén (hatalmas habtapi felület) sem marad meg háton, egy szempillantás alatt hasra fordul, ezt már olyan szinten műveli, mintha mindig is képes lett volna rá. Hason aztán elkapirgálja a játékait, két kézzel csap le a frissen elé tett dolgokra, "repülőzik" bőszen, azaz csak hason fekszik, négy végtagja a levegőben. Tegnap mászott egyet (???), nem ért el egy játékot, és felhúzta a térdeit maga alatt, a kezével meg előrébb nyúlt, lökött magán egyet és megszerezte. Szerintem nincs olyan messze, hogy elinduljon, kb egy hónapot adok neki, de aztán persze lehet, hogy belassul...Hátrafele nagyon gyorsan tud kúszni...métereket képes haladni, csak sajnos így távolodik a kiszemelt játéktól...aminek nem mindig örül.
A lábacskáit már pár hete fogdossa, szájához közelíti. Arra is nemrég szokott rá, hogy ölben vagy székben ülve keresztbe tett lábbal királykodik, ez persze nem biztos, hogy fejlődést jelent, de nagyon cuki a kis uraság, ahogy így szemléli a körülötte zajló eseményeket.
Az ülés (nem egyedül persze) is sokat fejlődött, most már nagyon jól lehet ölben ültetni, de még egyáltalán nem tartja meg magát, ha csak leteszem a földre a kis popójára.
A babakocsi mózeskosarában már alig fér el, pláne, hogy vagy fúrja magát előre, vagy oldalra fordul, vagy négykézláb áll benne... Az ülős rész viszont szerintem még korai neki, úgyhogy minden nap ajándék, amit még kibír a séták alkalmával fekve. Már csak hason utazik benne, hiába minden fa ami alá betolom, hasra kéri magát és felemelt fejjel (vagy újabban négykézláb) képes akár másfél órát is végignézelődni.
A zenére, de főleg az énekre nemrég kezdett el odafigyelni és néha meg is nyugszik tőle. Ez is újdonság, eddig nem foglalkozott vele, ha énekeltem neki, de most vég nélkül nyomhatom azt a három dalt, aminek tudom a szövegét (hála anyukámnak), Micimackó, Lencsi lány, Erdő mélyén házikó. Imádja őket.
Az evés körül is változóban van valami, második napja eszik egész üveg bébikaját...Jövő héten jön oltani a dokinéni, szerintem változtatunk az eddigi meneten, hogy két kaja között kap gyümit, tízórai és ebéd között. Délután is akarok adni neki, imádja. Az üveges áfonya a kedvence, de a frissek közül is imád mindent. Írtam már, hogy nem lehet a szeme előtt enni, inni, ez tényleg nagyon durva. Honnan tudja egy öthónapos megkülönböztetni, mikor egy tál tésztát tolok be a mikróba, attól amikor mondjuk egy pulóvert fogok meg a kezembe????? A szoptatás továbbra is a fő táplálék Bobónál, naponta hatszor eszik, háromóránként, imádja, megközelítőleg hat perc alatt kajál meg. Régebben legalább egy Jóbarátokat meg tudtam nézni szopi alatt, ez már a múlté...Ja, és szoptatás a szabadban vagy társaságban szintén kilőve, mert akkor leáll nézelődni,
ahelyett, hogy enne és így elég hosszassá válik a művelet. Viszont pár napja felmerült bennem, most először, hogy lehet, hogy nem elég a tejem (?!?!), merthogy többször előfordul, hogy már közvetlenül kaja után is nyűgösködik, pedig kb félóráig nem szokott baja lenni, ez a legjobb időszak, ilyenkor lehet tenni-venni. Most is az előbb két kaja között bevágott egy üveg bébipapit, és utána kicsit lehiggadt. Vagy elég a tejem, csak A) jön a foga, B) jobban ízlenek neki a gyümölcsök, C) egyszerűen hisztis kis.....p*csa nem lehet, de mi ennek a fiú párja..?, vagy kezdhetjük lassan a tápszeres bíbelődést, amit nagyon nem szeretnék, de ez ellen szól, hogy miután őfelsége befejezte a táplálkozást, még bőven spriccel belőlem a tej, akkor meg van, nem???? De tény, hogy sokszor nyűgösek a napjaink. Ma épp a meleg van-és ráadásul a foga is jön-elmélet(ek) mellett cövekeltem le.
Továbbra sem egy egyedül eljátszó bajnok. Sőt, most már sokszor az sem jó, ha ott vagyunk mellette és adogatunk neki. Már a figyelemfelketés-és fenntartás magasiskoláját járjuk. Viszont mindenféle tárgy kiváló játék lehet, a legtovább pl. a kéztörlő csomagjával és a fényképezőgép tokjával játszik; de menőek még a zörgő csokipapírok, újságok, zsebkendőcsomagok, ketchup-os doboz, tolltartó, mobiltartóm, ilyesmi. Mindenféle izgit a kezébe adok és ezekkel sokkal jobban elvan, mint a drága FP játékokkal...
A mosolygása csak fokozódott, egyszerűen nem lehet úgy elmenni mellette, hogy ne szaladna fülig a szája, úgy, mint egy Disney figurának. A hangosan, gurgulázva nevetést is egyre gyakrabban lehet kiváltani nála. Még mindig nagyon barátságos, minden idegenre és csúf-kopasz-hajléktalanra visszavigyorog, tényleg imádnivaló, annyira jókedvű. Legyen akármilyen fáradt vagy nyűgös, nekünk mindig van még egy mosolya.
Az alvásába továbbra is bele tudok kötni. Éjszaka még mindig át kell hozzá járkálni és visszahelyezni az alvópózba és a cumit a szájába adni, 2-8 alkalommal, ez változó. Most, a nyaralások alatt, hogy újra egy szobában aludt velünk, sokszorosára dagadt az ébredései száma, itthon remélem visszatérünk a 2-3-as átlagra, mert nem túl pihentető óránként felkelni és megfordítani az egyébként imádott kicsifiam. Ja, merthogy a legváltozatosabb helyeken és pózokban lehet rábukkanni éjjel vagy reggel. Fejtől lábig rendszeresen megfordul, általában a hátán találok rá (csak és kizárólag hason alszik), keresztbe beszorulva, felnyomakodva az ágyvégébe, stb. Ilyenkor a vaksötétben kell kitapogatnom, hogy mije hol van és visszatenni irányba. Ha hajnalban már van némi fény, akkor látom is, hogy ilyenkor is rámmosolyog, de én, kegyetlen, összeszorítom a szám és nem édelgek vele hajnalok hajnalán, ami nagyon nehéz, mert extra cuki ilyenkor. Reggel pedig már elég csak belépnem a szobájába, már is fülig szalad a szájacskája.
Nagyjából ezek vannak most, imádjuk őt napról napra sokkal jobban, (még ha reggel is kezdtem el írni ezt a posztot és este 9 lett, mire be tudtam fejezni) furcsa, hogy nem volt mindig is velünk, még furcsább, hogy mindjárt féléves és én még mindig a születésén agyalok, ami annyira fantasztikus élmény volt, hogy elmondhatatlan, de sok benne a feldolgoznivaló. Itt él velünk egy harmadik emberke, jön velünk, akárhova megyünk, itt vannak a cuccai a mieink között, van saját szobája, ahol ő is szuszog éjjel és a szuperjól működő párosunk csak még tökéletesebb lett vele kiegészülve. Nagyon szeretjük és jó, hogy van nekünk. A Bobóka.
Induláskor készült a kép, kinézte a kezemből az almát, gondoltam, hadd nyammogjon rajta. Félrenyelte, majdnem megfulladt. Másoknak nem javaslom.
Ez volt az egyetlen pillanat, amikor állatközelben volt. (Valahol alul krokodilok vannak.)
Nem lehetett megállni nézelődni, mert el kellett aludnia, minél hamarabb. Sikerült.
