Hálótársam

A párhetes mellkasomon alvós alkalmakat leszámítva sosem aludtunk ugye együtt. Mindig csak álmodoztam arról, hogy milyen érzés lenne összebújni vele, átkarolva aludni el vele, hallgatni a szuszogását, cumi-cuppogását, együtt összekifliződni, lazulni. Mindig csak kacérkodtam azzal, hogy egyszer áthozom magunkhoz, hogy együtt aludjunk, de tudom, hogy csak öt percig élvezném, utána idegesítene, és nem mernék mozogni, nehogy felébresszem. Úgy adódott, hogy anyukámékhoz leszoktunk az utazóágy cipeléséről, mert oda főleg csak kettesben mentünk, ugye autó nélkül, szóval ott fordult elő először (és azóta is csak ott van ilyen), hogy nagyágyban alszik. Ilyenkor odafekszem mellé, háttal neki, általában elalszik (na, nem nagyon sokszor van azért ilyen), anyukám, tesóim is aludtak már vele, de ma különlegesen szívmelengető volt, mert általában merő stresszben fekszem lemerevedve, és figyelem a légzését, hogy mikor lassul végre le, és sandíthatok rá, és amint elalszik, csak egy gyors puszi neki és tépek ki, nehogy felébresszem, de ma! Ma hulla fáradt voltam, hattól ébren voltunk, aztán épp visszaaludtam, mikor kelhettünk fel reggel, aztán elmentem tornázni, aztán kicsit haza dolgozni, már mentem is érte, kivételesen hamarabb el kellett őket hozni, és mentünk busszal anyámékhoz. Egész délelőtt csak az lebegett a szemem előtt, hogy én is lefekszem ott Botonddal, és alszunk egy órát, mielőtt el kell indulnom meló-ügyben valahova. Megérkeztünk, tesók még nem voltak otthon, megkérdeztem, hogy lefeküdjek-e vele, vagy egyedül szeretne, kérte, hogy menjek én is, örömmel nyugtáztam a döntést. Kicsit szöszölt a kezében lévő két állattal, néha megpiszkált, aztán  mert kényelmetlen volt, életemet kockáztatva (félve, hogy 1. orrba ver a lovával 2. felpiszkálja a kíváncsiságát, ha látja az arcom) felé fordultam, és bár néha próbálta felnyitni a szemhéjam (az oroszlán farkával), egyszer csak közölte, hogy odabújik hozzám, és tényleg kiskiflibe odabújt, az én párnámon feküdt ő is, egészen közel furakodott az arcomhoz, simogatta, puszilgatott, tapogatta, lapogatta az arcom, ott feküdtünk és édelegtünk vagy tíz percig, aztán odébb gördült, a saját párnájára, magára húzta a takaróját, és egy perc múlva elaludt. Pár percig még nehéz volt a légzésem a lelkemre nehezedő szeretettől, aztán én is elaludtam, fél óra múlva kelhettem fel, de megismételhetetlenül feltöltődős és meghitt kis együttalvásunk volt ma. Azóta is a hatása alatt vagyok. 

Jó hosszan írtam le, én is unom, pedig csak az uccsó pár sor a lényeg, de ez most így sikerült. 

A fotók pár nappal ezelőttiek, a macskás falvédője előtt, az orrszarvús nagyfiús ágyában, a rovaros ágyneműjével, az alvós rókájával és westie-jével, kezében a bölcsis tigrissel, a dínós pizsamájában, a vakondos cumijával.