AB Negatív

Nem a vércsoportok világába foglak elkalauzolni benneteket, hanem az új rovatunk, az Apró Bobócukiság negáltjáról van szó. Aki nem értené: panaszkodni akarok a gyerekemről és mivel gyanítom lesz még ilyen, új témakört indítok neki.

Kezdődött azzal, hogy éjjel félóránként-majd óránként, összesen asszem 8-9-szer kellett átlátogatnom hozzá, reggel már hangosan káromkodtam, annyira ideges voltam, pláne, hogy 7-kor már nem akart visszaaludni, a fejét viszont alig bírta meg-, a szemét pedig nyitva tartani. Meleg volt a kis teste, hőemelkedése volt. Ágyból megnéztük a Gyerekdalokat, utána vergődtünk egy sort, majd fél 10 körül letettük, mert alig látott ki a szemén, olyan álmos volt, de nem aludt el. Délelőtt közepesnek mondanám az állapotát, nyűgös volt nagyon, de ha foglalkoztunk vele, elvolt. Nem folyik az orra, nem látszik rajta semmi, de valamije nagyon fájhat...Ebédnél már szakadt a cérna, utána viszont borzasztó nehezen akart elaludni, fél órába telt, ami máskor 5 perc. Mindegy, elaludt. Végre ledobtam magam az ágyra, hogy befejezem a Gladiátort és szusszanok egyet, de 12, azaz tizenkét perc múlva felsírt. Ezzel egy szöget verve a koporsómba. Szerintetek visszaaludt? Nem. Ordított, nyöszörgött több, mint fél órát, de nem bírt szegény visszaaludni. Juhhhú. Győző elment dolgozni, kihoztam és kicsit összebújva pihegtünk, de hamar elkezdett zizgeni, én viszont marha álmos voltam, úgyhogy még a Maszkabált is végignéztük ágyból. (Ezen a ponton felmerülhet az olvasóban, hogy 10-kor fekszem, fél 11-kor alszom, fél 8-kor kelek, rengeteget internetezek és még délután is ágyban rohadok egy órát, mit sír a szám; de ki kell ábrándítanom a szkeptikusokat: sokat ülök, nagy a seggem, de nem vagyok kipihent SOHA. Sőt: mindig álmos és fáradt vagyok.)

A délutánunk viszont fantasztikus volt: Bobó úgy pörgött, mint akinek ez élete legjobb napja, többek között megtanult az asztalra felmászni...Itt volt nálunk Ákos öcsém, iszonyú jól eljátszottak ketten, mi meg beszélgettünk is, szóval kerek volt az egész. Vacsorára már kicsit elvesztette a türelmét, amikor a kúpot feldugtam a kis popójába, akkor meg egyenesen vérig sértődött és megint nagyon nehezen aludt el. Sírdogált, nyöszörgött, a cumiját hajigálta ki az ágyából. Végre elaludt, reméltem a kúp annyira kiüti, hogy legközelebb reggel fél 8-kor látom. Aha. Azóta kétszer ébredt fel és alig akart visszaaludni. Remek éjszakánk lesz, érzem.

Csak tudnám, mije fáj szegény kicsi Bobeszkámnak....rossz ez így, hogy fogalmam sincs, mi baja! Reggel jön a dokinénink, remélem ő megmondja.