2010. május 8., szombat

Az én gyönyörű gyerekem

Ha én magam állíthattam volna össze, hogy hogy nézzen ki, akkor is pontosan ugyanilyet szerettem volna. Amikor még a hasamban húzta meg magát, élt bennem egy halvány képfoszlány arról, hogy is fog kinézni az én gyerekem. Akkor még nem tudtam volna körbeírni, milyennek látom, mert elmosódott volt bennem a képe, de amikor megszületett, beigazolódott, hogy NEKEM CSAK ILYEN GYEREKEM lehetett. Semmije nem lehetne másmilyen. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, ha Győzőből kiindulva, fekete hajú és sötét szemű lesz,  mert aggódtam, hogy azt idegennek érezném (nyilván hülyeség), de valahol mélyen tudtam, hogy nem olyan lesz. Olyan lesz, mint a mi családunk sarjai, szőkés barna hajú, kék szemű. És gyönyörű. Durván bele vagyunk szerelmesedve. Az apja meg én.


3 megjegyzés:

  1. Milyen édes pasis fülszerkezete van!!! Tényleg szép gyerek ám ez a Tiétek!!!
    És olyan csodás érzés, hogy legszebbnek látjuk Őket!!!:-) piroska

    VálaszTörlés
  2. Én nem a legszebbnek látom, csak egyszerűen számomra tökéletesnek és ez nem ugyanaz!! De köszi a Botibókot !!!!!!!!!!!!

    cvc v f cv fc vc -ezt Bobó írta

    VálaszTörlés
  3. Annyira megragadtad, amit éreztem én is, hogy miért nem akartál rajta "sötét színeket" látni. Körülöttem meg tökre ment ez a kékszem-mizéria, mindenki ennek drukkolt, csak én a barnának, és pont azt mondtam, amit te, hogy egy kék szempár nekem idegen lenne, hajrá barna, mert ugye nekem is az.
    És az én Lillámnak meg annyira, de annyira kék szeme van (egyelőre?), és nem idegen ám, csak nagyon szép, olyan végtelenül kék. De, igen,furcsa volt eleinte.
    És igen, a tökéletesség. Mit írtam én a szülés utáni sms-ben? :) Fogalmam nem volt, mennyire igazam lesz.

    VálaszTörlés

Mit szólsz?