Ha a fürdőkád is mesélhetne..

..elmondaná, hogyan lett gyerekkakival tele a falon a csempe. De én is tudom ám: ketten voltunk ma itthon és alighogy beletettem Bobót a kádba, feltűnt, hogy megismételte a pár nappal ezelőtti kedveskedését és belekakilt a frissen elkészített vizébe. Bobó kádját két hete nagyobbra cseréltük, így vízből is több kell bele, ráadásul kicsit késésben voltunk a mai fürdéssel, úgyhogy nem volt kedvem szegényt kivenni a kádból, kiönteni a vizet, újracsinálni. Próbáltam tehát egy kézzel lehalászni az úszkáló kakidarabokat (szerencsére nem volt sok), de mindig kiúsztak a kezem közül: Aztán -nem tudom mivel magyarázni-, de arra gondoltam, hogy halászathoz háló kell, kihúztam a szennyesből az imént beledobott pólóját, gondoltam, azzal felfogom a foszlányokat, de ez sem sikerült. Nem maradt más: elkezdtem lendületesen kilögybölni a víznek azon részeit, ahol épp úszott valami. Közben Bobókát szórakoztattam a gügyögésemmel. Így esett, hogy az előbb mikor bementem felszámolni a csatateret, láttam, hogy édes mintát kapott a fehér csempénk.