Mondjuk ki: nem vagyok egy jó alvó.
Valahol tuti kiskoromban ered ez a parám (is), mert van néhány nyomasztó emlékem, amikor álmatlanul forgolódom a nagyszüleimnél és nézem a nyitott ablakon át a szemközti épületet vagy, hogy Benedek Elek mesékre aludtam el (a Szép Miklós volt a kedvencem, mindig azt kellett olvasni nekem-az volt a leghosszabb), és amint elaludtam és ment volna ki a szobából a mesélő illető (apukám és nagypapám rémlik, pedig nem velük laktam, szóval ez nem sokszor fordulhatott elő, mégis nyomot hagyott valamiért), felriadtam úgy tettem, mint aki sosem volt álmos és még tovább kellett olvasni nekem, nem lehetett csak úgy kiosonni a szobából. Másik nagymamám (ott többet aludtam) álomba simogatta-vakargatta a fejemet, de emlékeim szerint ott mindig jól aludtam...Ami furcsa, hogy ugyebár otthon aludtam legeslegtöbbet, ahol nem voltak ilyen-olyan elalvási ceremóniák, nem mesére vagy simogatásra aludtam el, nem is olvastam, nem tévéztem, csak úgy magamtól, "lámpaleó", azt' alvás. Sőt elég mélyen és elég sokat tudtam aludni, reggel alig bírtam kikecmeregni az ágyból.
Aztán valahol valami tönkrement. Próbálom kibogozni, hogy hol és mi, hátha úgy könnyebb lenne magam mögé utasítani, de egyelőre nem jöttem rá az elalvási gondjaim eredetére.
Pár éve kezdődött valamikor. Azt tudom, hogy amikor másnapos voltam, akkor mindig rettegtem, hogy nem fogok tudni elaludni, mert annyira rosszul voltam mindig, hogy nem bírtam ellazulni és megnyugodni, hanem sokszor forgolódtam halál feszülten és persze kipihennem sem sikerült magam, úgyhogy nálam sokszor még harmadnaposság is volt....(lehet, hogy nem kellett volna annyit inni?? Hmmm... külön történet..) Aztán olyan is volt, hogy csak úgy rettegtem, hogy aznap éppen valamiért nem fogok tudni elaludni, de ekkoriban már bőven filmnézésbe vagy olvasásba aludtam bele, az legalább valamennyire lekötötte a figyelmemet, nem azon agyaltam, hogy miértnemalszommár?!??!?!?? De egy olyan működésem is van, hogy épp amikor elaludnék, abban a szent pillanatban, mikor átváltanának az agyhullámaim alvósba, felrántom magam vissza az éberségbe és kezdhetem elölről az álombakínlódást. Ezen aztán a filmnézés-olvasás sem segít, képes vagyok ötször keijteni a kezemből a könyvet, mielőtt végre valóban elaludnék. Volt néhány gyógyszerrel-elalvós korszakom, úgy kiválóan ment a dolog, imádtam.
Ha egyszer már tényleg alszom, általában nincsen gondom az éjszakával, bár a terhességem alatti pisilések megint szétzilálták a pihenésemet, mert nem tudtam egyből visszaaludni. Reggel viszont nagyon sokáig tudnék még aludni, akkor elég jókat tudtam durmolni-ha lehetett.
Olyan nem volt hálsitennek, hogy egyáltalán ne tudjak elaludni és átvirrasszam az egész éjszakát.
Egészen egy hónappal ezelőttig, mikor is hajnal ötig sikerült hergelni magamat, számolni az értékes perceket és őrjöngeni, hogy miért nem alszom már, mindjárt kelnem kell, hogy fogok így egész nap helytállni és szegény Botibabámmal törődni? 2x1 órát aludtam. Ilyen még soha nem volt. Másnap teljesen kivoltam, testileg, lelkileg és persze fokozódott a rettegésem, hogy mi van ha megint nem fogok tudni aludni. Szerencsére tudtam. Ezt az esetet annak a számlájára írtam, hogy ez volt Bobótól külön szobában tölött éjszakám, biztos ezért nem tudtam elaludni. Igenám, de csütörtök este megint kezdődött, elmúlt éfél és még nem alszom, elmúlt fél 1 és még mindig nem, 1 és még mindig nem, 2, 3, 4...Iszonyatos módon tudom pörgetni magam, csapkodom magam, hisztizek, könyörgök Gy-nek, hogy segítsen már valahogy. fél 5-kor sikerült a kanapén elaudnom, de nem sokára kezdődött Bobó hajnali nyöszörgése, ami cumiszájbaadogatást (=járkálást) kíván, úgyhogy összesen fél (!!!!!!) órát aludtam. Hadd ne mondjam másnap mit éreztem... (jjaaa, napközben nem tudok aludni soha, sehol, bármennyire fáradt vagyok) és persze min pörgött az agyam egész nap???? Mi van ha megint nem fogok aludni???? Gy: "Áááá, Nyuszkóka, két éjszakát még te sem bírsz ki, most már tuti aludni fogsz! Ühhüm...Aludtam is 3-tól 4-ig és még hajnalban-reggel valamennyit, összesen két órát. Olvastam éjjel a konyhában, járkáltam lábujjhegyen, kijárkáltam wc-re, kétszer meghallgattam egy altatós-relax-szöveget, minden hiába. Megismétlődött. Midkét éjjel Bobóra gondoltam, hogy szegénynek milyen hülye anyja van és nem mintha így nem törődnék vele annyit, vagy türelmetlenebb lennék vele, de mégsem ugyanaz, mintha tudok aludni legalább 5-6 órát (ami a szülés óta jut) és még őmiatta (=őérte) sem tudtam elaludni...Egyszerűen kényszeresen, mint valami idegbeteg bámulom az órát tízpercenként és mondogatom magamnak, hogy mennyi már az idő és még mindig nem....Botrányos vagyok.
Tegnap fél 1-körül sikerült elaludnom (újra az olvasáshoz folyamodtam, pedig szülés óta se tv, se könyv, hanem csak úgy magamtól, mint akit fejbevertek), de többször felébredtem, aztán volt hajnali műsor is, úgyhogy olyan vagyok, mint egy zombi és milyen gondolatok cikáznak az agyamban, na milyenek????? Mi lesz, ha ma sem....???????
Nem tudom miért van ez, már úgy örültem, hogy így a baba mellett legalább annyira fáradt vagyok mindig, hogy megszűnnek az elalvós gondjaim, de mégsem. És csak rettegek, rettegek, rettegek...és most gyógyszert sem szedhetek a szoptatás miatt (a homeós cucc szart sem ér, első éjjel hármat vettem be), a calcium sem segített, a langyos tej sem, a relax sem. El kéne lazulnom valahogy és elterelni a gondolataimat, de azok makacsul visszatérnek az időnézegetéshez, öngerjesztéshez és kezdődik az ördögi kör. Lehet, hogy bárányokat kéne számolgatnom (vagy számológéppel beszoroznom, mint Mr Bean) és az segítene rajtam???
Vagy inkább fel kéne keresnem egy szakambert és a probléma gyökerét megkeresni....?? Igen, én ebben hiszek. A Szájkó (akit imádunk családilag és sokat jártam hozzá pár éve, de valamiért lemorzsolódtam) nem pánikos-kényszeres-elalvós szakember, akit pedig erre a célra ajánlott nekem az egyetemen a professzorasszony, annak meg hiába volt ez a szakterülete, nagyon nem passzolt hozzám (mintahogy a relax sem) és nagyon csalódottan, de otthagytam. Kéne egy tutirabeválós valakit találnom, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Előbb-utóbb ráveszem magam. Hogy mikor, az attól is függ, hogy hány ilyen áthisztériázott-átvirrasztott éjszakám lesz még....
Drukkoljatok!
Én meg addig is: mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem?
Hogy mi van, ha ma sem? Legalább lesz miről írnom...Az is jó.
Valahol tuti kiskoromban ered ez a parám (is), mert van néhány nyomasztó emlékem, amikor álmatlanul forgolódom a nagyszüleimnél és nézem a nyitott ablakon át a szemközti épületet vagy, hogy Benedek Elek mesékre aludtam el (a Szép Miklós volt a kedvencem, mindig azt kellett olvasni nekem-az volt a leghosszabb), és amint elaludtam és ment volna ki a szobából a mesélő illető (apukám és nagypapám rémlik, pedig nem velük laktam, szóval ez nem sokszor fordulhatott elő, mégis nyomot hagyott valamiért), felriadtam úgy tettem, mint aki sosem volt álmos és még tovább kellett olvasni nekem, nem lehetett csak úgy kiosonni a szobából. Másik nagymamám (ott többet aludtam) álomba simogatta-vakargatta a fejemet, de emlékeim szerint ott mindig jól aludtam...Ami furcsa, hogy ugyebár otthon aludtam legeslegtöbbet, ahol nem voltak ilyen-olyan elalvási ceremóniák, nem mesére vagy simogatásra aludtam el, nem is olvastam, nem tévéztem, csak úgy magamtól, "lámpaleó", azt' alvás. Sőt elég mélyen és elég sokat tudtam aludni, reggel alig bírtam kikecmeregni az ágyból.
Aztán valahol valami tönkrement. Próbálom kibogozni, hogy hol és mi, hátha úgy könnyebb lenne magam mögé utasítani, de egyelőre nem jöttem rá az elalvási gondjaim eredetére.
Pár éve kezdődött valamikor. Azt tudom, hogy amikor másnapos voltam, akkor mindig rettegtem, hogy nem fogok tudni elaludni, mert annyira rosszul voltam mindig, hogy nem bírtam ellazulni és megnyugodni, hanem sokszor forgolódtam halál feszülten és persze kipihennem sem sikerült magam, úgyhogy nálam sokszor még harmadnaposság is volt....(lehet, hogy nem kellett volna annyit inni?? Hmmm... külön történet..) Aztán olyan is volt, hogy csak úgy rettegtem, hogy aznap éppen valamiért nem fogok tudni elaludni, de ekkoriban már bőven filmnézésbe vagy olvasásba aludtam bele, az legalább valamennyire lekötötte a figyelmemet, nem azon agyaltam, hogy miértnemalszommár?!??!?!?? De egy olyan működésem is van, hogy épp amikor elaludnék, abban a szent pillanatban, mikor átváltanának az agyhullámaim alvósba, felrántom magam vissza az éberségbe és kezdhetem elölről az álombakínlódást. Ezen aztán a filmnézés-olvasás sem segít, képes vagyok ötször keijteni a kezemből a könyvet, mielőtt végre valóban elaludnék. Volt néhány gyógyszerrel-elalvós korszakom, úgy kiválóan ment a dolog, imádtam.
Ha egyszer már tényleg alszom, általában nincsen gondom az éjszakával, bár a terhességem alatti pisilések megint szétzilálták a pihenésemet, mert nem tudtam egyből visszaaludni. Reggel viszont nagyon sokáig tudnék még aludni, akkor elég jókat tudtam durmolni-ha lehetett.
Olyan nem volt hálsitennek, hogy egyáltalán ne tudjak elaludni és átvirrasszam az egész éjszakát.
Egészen egy hónappal ezelőttig, mikor is hajnal ötig sikerült hergelni magamat, számolni az értékes perceket és őrjöngeni, hogy miért nem alszom már, mindjárt kelnem kell, hogy fogok így egész nap helytállni és szegény Botibabámmal törődni? 2x1 órát aludtam. Ilyen még soha nem volt. Másnap teljesen kivoltam, testileg, lelkileg és persze fokozódott a rettegésem, hogy mi van ha megint nem fogok tudni aludni. Szerencsére tudtam. Ezt az esetet annak a számlájára írtam, hogy ez volt Bobótól külön szobában tölött éjszakám, biztos ezért nem tudtam elaludni. Igenám, de csütörtök este megint kezdődött, elmúlt éfél és még nem alszom, elmúlt fél 1 és még mindig nem, 1 és még mindig nem, 2, 3, 4...Iszonyatos módon tudom pörgetni magam, csapkodom magam, hisztizek, könyörgök Gy-nek, hogy segítsen már valahogy. fél 5-kor sikerült a kanapén elaudnom, de nem sokára kezdődött Bobó hajnali nyöszörgése, ami cumiszájbaadogatást (=járkálást) kíván, úgyhogy összesen fél (!!!!!!) órát aludtam. Hadd ne mondjam másnap mit éreztem... (jjaaa, napközben nem tudok aludni soha, sehol, bármennyire fáradt vagyok) és persze min pörgött az agyam egész nap???? Mi van ha megint nem fogok aludni???? Gy: "Áááá, Nyuszkóka, két éjszakát még te sem bírsz ki, most már tuti aludni fogsz! Ühhüm...Aludtam is 3-tól 4-ig és még hajnalban-reggel valamennyit, összesen két órát. Olvastam éjjel a konyhában, járkáltam lábujjhegyen, kijárkáltam wc-re, kétszer meghallgattam egy altatós-relax-szöveget, minden hiába. Megismétlődött. Midkét éjjel Bobóra gondoltam, hogy szegénynek milyen hülye anyja van és nem mintha így nem törődnék vele annyit, vagy türelmetlenebb lennék vele, de mégsem ugyanaz, mintha tudok aludni legalább 5-6 órát (ami a szülés óta jut) és még őmiatta (=őérte) sem tudtam elaludni...Egyszerűen kényszeresen, mint valami idegbeteg bámulom az órát tízpercenként és mondogatom magamnak, hogy mennyi már az idő és még mindig nem....Botrányos vagyok.
Tegnap fél 1-körül sikerült elaludnom (újra az olvasáshoz folyamodtam, pedig szülés óta se tv, se könyv, hanem csak úgy magamtól, mint akit fejbevertek), de többször felébredtem, aztán volt hajnali műsor is, úgyhogy olyan vagyok, mint egy zombi és milyen gondolatok cikáznak az agyamban, na milyenek????? Mi lesz, ha ma sem....???????
Nem tudom miért van ez, már úgy örültem, hogy így a baba mellett legalább annyira fáradt vagyok mindig, hogy megszűnnek az elalvós gondjaim, de mégsem. És csak rettegek, rettegek, rettegek...és most gyógyszert sem szedhetek a szoptatás miatt (a homeós cucc szart sem ér, első éjjel hármat vettem be), a calcium sem segített, a langyos tej sem, a relax sem. El kéne lazulnom valahogy és elterelni a gondolataimat, de azok makacsul visszatérnek az időnézegetéshez, öngerjesztéshez és kezdődik az ördögi kör. Lehet, hogy bárányokat kéne számolgatnom (vagy számológéppel beszoroznom, mint Mr Bean) és az segítene rajtam???
Vagy inkább fel kéne keresnem egy szakambert és a probléma gyökerét megkeresni....?? Igen, én ebben hiszek. A Szájkó (akit imádunk családilag és sokat jártam hozzá pár éve, de valamiért lemorzsolódtam) nem pánikos-kényszeres-elalvós szakember, akit pedig erre a célra ajánlott nekem az egyetemen a professzorasszony, annak meg hiába volt ez a szakterülete, nagyon nem passzolt hozzám (mintahogy a relax sem) és nagyon csalódottan, de otthagytam. Kéne egy tutirabeválós valakit találnom, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Előbb-utóbb ráveszem magam. Hogy mikor, az attól is függ, hogy hány ilyen áthisztériázott-átvirrasztott éjszakám lesz még....
Drukkoljatok!
Én meg addig is: mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem? mi van, ha ma sem?
Hogy mi van, ha ma sem? Legalább lesz miről írnom...Az is jó.
Ez elég szörnyen hangzik.
VálaszTörlésén sem alszom sokat, de én azért, mert mindig több dolgon van (magam szerint), mint időm, dehát az én 5-6 órám ennél jóval több... szakember, mindenképpen, ez nem jó így... :-( és drukkolunk, hát persze!!!!!!!!!!!!:-)
VálaszTörlés