Szupernagyik

Rég akarok már erről szót ejteni. 

Nagyszüleimet (Erzsi, Öcsi- ld. bal oldalt a blogban ) rengeteg mindenért szeretem és sok mindenért különösen ragaszkodom hozzájuk, hogy mennyi mindent tettek értem és köszönhetek neki, sose lesz módom összeszedni és az sem véletlen, hogy mai napig az ő házuk az, ahol leginkább otthon érzem magam, ők az egyik legfontosabbak nekem a világom, de most elsősorban nem erről lesz szó. Ha egyszer ők nem lesznek nekem, katasztrófák sora fog bekövetkezni és nem csak a lelkemben. Hanem a házam táján. 

Vegyük sorra mi mindenben támaszkodom rájuk és megértjük miért borul majd fel a homeosztatikus kis háztartásunk.

• Varrás. Mindig minden varrnivalót rájuk sózok. Azt is, ha csak egy gombot kell felvarrni. A nadrágjaimat mindig nagypapám hajtja fel. Minden egyes icipici szakadást rájuk lőcsölök és utólag derül ki, hogy mondjuk 6 órán át varrta nagymamám, engem meg ilyenkor felemészt a lelkiismeret-furdalás, de elég hamar elfelejthetem, mert újra meg újra náluk landolnak a feslett-foszlott-szakadt cuccok. Nagypapám varr géppel, nagymamám kézzel. Stoppolnak, görnyednek, fércelnek. Imádom mikor kiviszek egy holmit és konzíliumra hívják egymást, hogy ezt hogyan kéne megoldani, aztán persze meg is oldják majdnem mindig. Nélkülük mi lesz??? Meg kell tanulnom varrni? Szabónőt, varrónőt kell keresnem és fizetnem? Ki kell dobnom mindent, ami elszakad? Egyik rosszabb, mint a másik. Más mit csinál???

• Folttalanítás. A helyzet hasonló a varráshoz. Minden apró pecsét nagymamám pultján és szemüveghegyén végzi. Ráadásul nagymamám először körbeférceli a foltot (soha nem fogom megérteni), mert állítólag úgy jobban látja. Mindig mindent kiszed, ez valami hihetetlen. Néha veszek valami csodafolttalanítót, hogy ne kelljen mindennel őt terhelnem, de valahogy nekem ez nem megy és végül persze nála landol. Ha én még nem lennék elég szegénynek, szültem egy gyereket, aki szinte naponta keni össze vagy szarral vagy kajával a ruhadarabjait, így nőttön nő a göngyöleg, amit kiviszünk magunkkal. A body-k tisztításáról már letettem, nincs annyi, hogy a fele folyton nagymamámnál legyen, úgyhogy jelzem, ha Bobó alsóneműje foltos, az nem -feltétlenül- friss cucc, nyugalom ,hanem jó mélyen beleivódott, kimosott kakifolt. Minden alkalommal azzal az illúzióval helyezem be, idült mosollyal őket a mosógépbe, hogy egyből kijön a folt, de nem. Nem jön ki. Mi lesz velünk nélküle???? A Tisztítóra fogjuk elkölteni a kajapénzt?? Vagy türelmet tanulok és folttalanító leckéket veszek? Vagy foltos ruhában fogunk járni? Vagy kidobjuk egyből, ami pecsétes lesz??? Más mit csinál??? Ez egyik sem tetszik!
• Szerelés. Ha BÁRMIT  fúrni, faragni, szerkeszteni, hajlítani, csiszolni, levágni, flexelni, gyártani, kitalálni, hegeszteni kell, Öcsike megoldja. Nem tudom felsorolni mi mindent csinált meg maguknak, anyámnak és nekünk eddig. Bármire képes. Bármire. Mi lesz velem, ha bármire szükségem van???? Ki fogja nekem megcsinálni?? Ha bármi gépünk elromlik, először ő néz rá, hogy hátha megússzuk a szerelőt. Van egy műhelye. Landolt ott már hajszárító, olvasólámpa, karácsonyi égősor, ruhaszárító, öv, képkeret, stb. Mindent megjavít. A régi bútorokat restaurálja, homokozót, hintát épített az unokáknak, a saját házukban mindent ők ketten csináltak, ezt nem sorolom fel tételesen, de amin pl. hátast dobtam: nemrég tudtam meg, hogy annak idején nem volt pénzük és ők csinálták (!!) a fűtőtesteket-valami fémből ....meg még régebben jövedelemkiegészítésnek lámpákat szőttek (!!!).... És még ki tudja, mi mindent. Vízvezetéket szerel, csőgörényez, villanyt szerel. Mi lesz tehát velük, ha BÁRMIRE szükségünk van, elromlik valami, eltörik valami?? Ki fogja megjavítani?? Ki fog pl. vashuzalt szerkeszteni nekem az ablakokba, hogy ne essenek le a virágládák??? Ilyenekre nincs szakember, de még az Obiban sem tudnék ilyet venni... Ki fogja szétszedni a lefolyónkat, ha dugulás van? A fúrást még csak megoldja valaki (sajnos Győzi nem egy ezermester), mondjuk a szomszédsrác vagy apám, de ezeket az apró, ám de hatalmas melókat ki fogja megcsinálni??? 
• Receptek, főzés. Mai napig előfordul, hogy nagymamám hívom, ha valamit főzök. Leírni persze lusta vagyok, tehát legközelebb újra neki kell elmondania. Minden évben megkérdezem tőle, hogy kell lecsót befőzni, karácsonykor meg a töltött káposztával kapcsolatban teszek fel húsz kérdést, hiába van meg a recept. Ha elrontok valamit, valamiből sokat teszek a kajába, nagymamámat hívom pánikolva, hogy milyen fűszerrel lehet menteni a menthetőt. Ez talán megoldható nélküle is.
• Tanácsok. Mit hogy kell. Csak néhány. A hűtő leengedését  pl. képtelen vagyok egyedül leorganizálni, minden alkalommal (nem sűrűn...) őt hívom, hogy mondja el, hogy is kell, mit húzok ki először, mikor kapcsolom vissza. Ha szerelőt hívunk, ők mondják meg sok-e az ár, amit mondott, hívjak másikat, vagy reális. Mi milyen tisztítószerrel jön le, mit csináljak a vízkővel, mit csináljak, hogy lágyabb legyen a víz. Kikérem a véleményüket sok mindenben.
• Növényápolás. Minden évben nagymamámtól kérdezem meg, hova milyen virágot ültessek. Ha valamelyiknek valami baja van, őt hívom, hogy mit kell csinálni. Ez is megoldható nélküle. 
• Még biztos írok majd ide, tuti nem ez a teljes lista. 

Ha nagypapám 103 évig is fog élni - ahogy ő tervezi-, az az idő is kevés ahhoz, hogy mindent megtanuljak tőlük, de az az igazság, hogy nem akarom megtanulni. Azt akarom, hogy mindig maradjanak meg nekünk. Na, és persze nem csak ezek miatt :) Ők a Szupernagyik!